Írország

Írország az Európai Unió egyik legnagyobb kedvezményezettje: 1973-as belépésekor a közösség legszegényebb országa volt, de 2001-ben gazdasági eredményei már felülmúlták az uniós átlagot. Írországban minden fontos nemzetközi szerződést népszavazásra bocsátanak, így különösen fontos volt, hogy a bővítés feltételeit biztosító nizzai szerződést 2002 októberében elfogadják az ír választópolgárok.

Dublin

Az ír gazdaságnak hatalmas segítséget jelentett az Európai Unió. A szervezet úgynevezett kohéziós alapjából több milliárd euró támogatást kapott az elmúlt években. Jelenleg a negyedik legtöbb uniós segélyt kapják az írek, a nemzeti össztermékük 1,1%-át teszi ki a brüsszeli segély. A kohéziós alap azoknak a tagállamoknak jár, ahol az ország GDP-je nem éri el az uniós átlag 90%-át. Néhány éve ez még igaz volt az ír gazdaságra, 2001-re azonban már nem csak elérte ez a mutató az uniós átlagot, de meg is haladta azt. A segély mégis érkezik, mert a hét évre megítélt brüsszeli támogatás határideje nem járt le. Az ír gazdaság növekedése kiemelkedő az unióban, ugyanakkor három éve itt a legmagasabb az infláció  (tavaly 4,7%-os volt).

Az írek attól tartanak, hogy a bővítéssel kiemelt kedvezményezettből fokozatosan az unió befizetőivé válnak, hiszen az új tagjelöltek sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint az unió korábbi szegényének számító Írország. A 2004-re tervezett EU-bővítés majdnem az írek miatt bukott meg, ugyanis az írek népszavazáson nemet mondtak a Nizzai Szerződésre, amely a bővítés alapfeltétele lett volna. A nemmel szavazók nem csak az ország kedvezményeit féltették, hanem attól is tartottak, hogy a Nizzában megálmodott európai haderőhöz csatlakozva Írország elvesztheti katonai semlegességét. 2002 nyarán az írek biztosítékot kaptak, hogy nem muszáj a formálódó katonai tömbhöz csatlakozniuk, és a kormány hatalmas kampányt indított a Nizzai Szerződés népszerűsítésére. Végül 2002 októberében az írek elfogadták a szerződést, miután a szavazók 63%-a voksolt igennel.

Írország egyike azoknak az államoknak, melyek az új tagok állampolgárai előtt a csatlakozás első percétől megnyitják a munkavállalás lehetőségét. Ez azért is gáláns gesztusnak számít, mert a mostani szigorú kvóták szerint egyszerre csak tizenkét magyar állampolgár vállalhat munkát az ír szigeten.

Írország nem csak katonai szempontból nem akar részt venni teljesen a szövetségben. Nagy-Britanniával együtt nem csatlakozott még a Schengeni Egyezményhez sem, vagyis az Unió közös határőrizetről szóló szerződéséhez. Az írek csatlakoztak viszont ahhoz a közös kezdeményezéshez, mely a kisebb tagállamokat tömöríti (Benelux államok, Görögország, Portugália, Írország). Első hivatalos találkozójukat 2003-ban tartják majd, és az a céljuk, hogy a készülő uniós alkotmány ne engedje meg, hogy a nagyobb tagállamok akarata könnyebben érvényesüljön. Míg a nagyobb tagállamok egy erős elnököt szeretnének az Unió élén látni, addig a kisebb országok egy olyan bizottságot szeretnének a szervezet élén tudni, melyben egyforma erővel képviseltetik magukat a tagállamok. 

Az íreknek hosszú ideje komoly vitájuk van az EU-val a társasági adó alacsony mértéke miatt. Írországban jóval az EU-átlag alatti, mindössze 12%-os társasági adót kell fizetni, és ez több tagország szerint túlzott előnyt jelent Írországnak. A most csatlakozni készülő államok az utóbbi időben viszont rendre az ír példára hivatkoztak, hogy megtarthassák a beruházásokat vonzó alacsony adószintjüket.

Lengyelország és Málta mindenképpen Írországot követné abortusz-ügyben. Írországban tilos az abortusz, és csak 1992 óta vetethetik el legálisan külföldön magzataikat az ír nők. Az írek 1991-ben a Maastrichti Szerződéshez csatoltattak egy külön megállapodást, mely biztosítja, hogy ha valaha az EU szabályozná az abortusz-kérdést, akkor a rendelkezés ne vonatkozzon az írekre. Ugyan az EU azóta se szólt bele az abortusz-szabályozásba, ezt a biztosítékot Málta már megkapta, a lengyel egyház pedig azt követeli a varsói kormánytól, hogy kérjen ilyet Lengyelország is. 

A konzervatív Írországban a római katolikus egyház befolyása nagyon erős, a lakosság több mint 90%-a katolikus. A válást csak 1997-ben legalizálták, és a mostani rendszerben is csak nagyon szigorú és hosszadalmas eljárás után választják szét a házastársakat.

Írországot 1997 óta jobboldali kormány vezeti, a nagyobbik kormánypárt a 2002 májusában tartott legutóbbi választáson megerősítette befolyását. Írország köztársaság, a törvényhozásnak két háza van.

Az ír köztársasági elnököt közvetlenül, hét évre választják. Az államfő az 1997-ben megválasztott Mary Patricia McAleese, akit a nagyobbik kormánypárt, a konzervatív Fianna Fáil jelölt.   

A parlament alsó házának képviselőit pártlistás szavazáson választják meg. 2002-ben a konzervatív Fianna Fáil (magyarul: Végzet Katonái) nevű párt szerezte a legtöbb mandátumot. A többségi kormányzás érdekében koalíciót kötöttek a liberális Progresszív Demokratákkal. Jobboldali és baloldali pártok is vannak ellenzékben, köztük az irredenta Sinn Fein (Mi Magunk) nevű szervezet is, melynek fő programja Észak-Írország megszerzése Nagy-Britanniától.

A felsőház, a szenátus 60 tagját nem közvetlenül választják. Néhányat közülük a miniszterelnök nevez ki, mások az egyetemek javaslatai, de legtöbben különböző szakmai tömörülések jelölései alapján szerzik mandátumukat. A jelöléseket a parlamenti választások eredményének ismeretében teszik meg az erre jogosult szervezetek. A felsőháznak a költségvetésen kívül minden törvényt el kell fogadnia ahhoz, hogy hatályba léphessen.

Írországnak évszázadok óta húzódó konfliktusa van szomszédjával, a szintén EU-tag Nagy-Britanniával. A XVII. század közepén a britek elfoglalták Írországot, és az írek több rendkívül véres lázadás után csak 1921-ben szereztek autonómiát. A Brit Nemzetközösségtől független Ír Köztársaságot pedig csak 1949-ben kiáltották ki. A most is kormányon lévő Fianna Fáil párt a XX. század első felében a függetlenségi mozgalom vezető ereje volt, akkori szó szerint harcos hozzáállására utal a Végzet Katonái név is. Írország sokáig nem fogadta el, hogy Nagy-Britannia az ír sziget északi részét továbbra is megtartotta. Az északír katolikusok egy csoportja terrorista eszközökkel évtizedekig harcolt a brit uralom ellen, egészen az 1998-as úgynevezett Nagypénteki Egyezményig. A még most is törékeny kompromisszumnak fontos eredménye volt, hogy Írország kijelentette, nincsenek területi követelései. Ezzel együtt továbbra is vannak az országban nacionalista csoportok, melyek a sziget egyesítéséért küzdenek.

Írországban 3,7 millió ember él, nagy részük a fővárosban (Dublin) és annak közvetlen környékén. Az egy főre jutó GDP 2001-ben rendkívül magas volt, 29 700 euró/fő. Az ország legfontosabb gazdasági partnere az Unió többi országa, exportjának és importjának is közel kétharmadát a tagországokkal intézi.

Vissza a Tagok és jelöltek oldalra