Litvánia

A volt szovjet tagköztársaságnak legkeményebben Oroszországgal kellett megküzdenie a csatlakozásért: Moszkva semmiképpen sem akarta elfogadni, hogy Kalinyingrádból az oroszok csak vízummal látogathassanak a Föderáció többi részébe. Litvániában a rendszerváltás főszereplői, a volt párttitkár és a volt ellenzéki vezér között dőltek el eddig a választások.

Vilnius

Litvánia legnehezebben Oroszországgal egyezett meg az EU-csatlakozás érdekében. Litvánia és Lengyelország közé ékelve található ugyanis a mintegy egymillió lakosú Kalinyingrád (volt Königsberg), mely ugyan nem határos Oroszországgal, de az Oroszországi Föderációhoz tartozik. Amennyiben Litvánia az EU tagja lesz, az ott élők csak vízummal utazhatnak át a balti országon, vagyis saját országukba csak drágán és bürokratikus nehézségek árán juthatnának el magánszemélyek, kereskedők és a hivatalos ügyben eljárók is. Az EU felajánlotta Litvániának, hogy amíg megszületik a megegyezés, addig ne csatlakozzanak a Schengeni Egyezményhez, erről azonban a kormány hallani sem akart, mert így a litvánok utazhatnának nehezebben a többi EU-államba. Oroszország közben az EU-t zsarolta, hogy ellenséges lépésként értelmezné, ha a schengeni határzár állná a kalinyingrádiak útját. Végül brüsszeli közvetítéssel 2002 őszén sikerült megegyezni: a kalinyingrádiaknak útlevélnél több, de vízumnál kevesebb kell majd az átjutáshoz, egy olyan okmány, ami olcsó, könnyen beszerezhető és hosszú ideig érvényes, kizárólag Litvánián történő átutazáshoz. Az egyszeri utazók pedig oda-vissza szóló vonatjegyük felmutatásával kaphatnak egyszeri átutazási engedélyt, de Litvánia területén le sem szállhatnak majd a vonatról. A rendszert már a csatlakozás előtt, 2003 nyarától bevezetik.

Az EU Litvániáról szóló jelentésében a korrupció elleni küzdelem fokozását követelte. Javítani kell a bírák és az egészségügyben dolgozók oktatási színvonalán is. Évekig tartó vita előzte meg a litván atomerőművek sorsának rendezését. Az EU a csatlakozás különleges feltételeként határozta meg, hogy be kell zárni az Ignalina nevű atomerőművet, mely ugyanolyan technológiával készült, mint a csernobili reaktorok. Ez hatalmas problémát jelent az országnak, mert az Ignalina két reaktora az ország energiatermelésének 70%-át biztosítja. Az EU-val kötött kompromisszum értelmében az első blokkot 2005-ben, a másodikat 2009-ben végleg bezárják, és az EU különleges támogatást nyújt majd, hogy átállhasson az ország más energiaforrásra.

Litvániában, mint a többi balti országban, alacsony a csatlakozást támogatók aránya. Mégis, a három volt szovjet tagköztársaságból itt tartják majd a leghamarabb az erről szóló népszavazást: míg a lett és az észt kormány őszig győzködi a választókat, Litvániában már májusra kiírták a referendumot.

A litván gazdaságban bízik az EU, a leggyorsabban fejlődő csatlakozók közé sorolta jelentéseiben, várhatóan marad az évi 4% fölötti gazdasági növekedés. Az infláció mindössze 1,3%-os, a munkanélküliség viszont 12% fölötti. A 3,6 milliós ország lakóinak 80%-a litván, ami azt jelenti, hogy a három balti ország között itt a legkisebb az orosz kisebbség aránya (8,7%).

Litvánia köztársaság, erős elnöki hatalommal. Az elnököt közvetlenül, öt évre választják, 2003 januárja óta Rolandas Paksas a köztársaság államfője. Paksas a jobboldali koalíció vezetőjeként már kétszer volt miniszterelnök korábban (1996-99 és 2000-01), mindkét esetben privatizációs botrányokba bukott bele a kormánya. Paksas úgy győzött a választás második fordulójában, hogy az első fordulóban még jóval megelőzte őt a korábbi elnök, a függetlenként induló Adamkus, aki megválasztása előtt 50 évig amerikai emigrációban élt. A jelentős lélekszámú amerikai és ausztrál litván emigrációnak komoly szerepe volt a litván gazdaság és diplomácia segítésében az elmúlt tíz év alatt.

A litván parlamentnek (seimas) 141 tagja van, és négy évre választják a képviselőket. 71-en egyéni választókörzetből, 70-en pedig pártlistáról szerezhetnek mandátumot. Jelenleg a baloldal van kormányon, 2001 óta Algirdas Brazauskas a kormányfő. Az általa összehozott három párt szövetségéből álló Brazauskas Szociáldemokrata Szövetsége nevű koalíció közösen indult a választásokon, és az Új Unió nevű szociálliberális pártot vonták még be a kormányba.

A litván politikai élet meghatározó alakjai a szovjet uralom utolsó éveiben váltak ismertté. Brazauskas volt a Litván Kommunista Párt utolsó főtitkára, és az első szabad választások előtt a szovjet tagköztársaság első számú politikusa. 1988-ban szerezte meg posztját, és rugalmasan felkarolta a függetlenségi törekvéseket: 1989-ben a szovjet alkotmánynak megfelelően, de Moszkva határozott akarata ellenére úgy döntött, hogy a litván kommunisták kilépnek a Szovjetunió Kommunista Pártjából, és maga is az ország függetlensége mellett érvelt. Az általa vezetett és most is kormányon lévő Litván Demokratikus Munkáspárt a volt SZKP tagszervezet jogutódja, és hatalmas meglepetésre 1992-ben megszerezték első parlamenti győzelmüket. A legfontosabb ellenzéki erő az illegálisan szerveződött, függetlenségi mozgalomként indult Sajudis utódja, a Haza Unió. Ennek vezetője az ország első elnöke, a függetlenségi mozgalom vezéralakja, Vytautas Landsbergis.   2000-ben azonban Landsbergisék nagyon súlyos vereséget szenvedtek, 70 mandátumukból kilenc maradt, és a jobboldal vezető ereje a mostani köztársasági elnök, Paksas vezette Litván Liberális Unió lett.

A litván törzseket 1251-ben egyesítő Mindaugas uralkodása alatt erősödött meg a balti állam. II. Ladislaus egy házasság révén megszerezte a lengyel trónt is, és a két országot ettől kezdve két évszázadon keresztül összekötötte a közös király személye. A XIV-XVI. században a lengyel-litván királyság volt a legnagyobb állam Európában, határai a Fekete-tengertől Moszkva közeléig tartottak. 1569-ben a két ország formailag is egyesült, de a lengyel dominancia egyre erősebbé vált. A XVIII. század végén Lengyelország felosztásakor a litván területeket Oroszország bekebelezte. Az első világháborúban németek szállták meg Litvániát, majd 1918-tól független ország lett. A rövid függetlenség - részben jobboldali puccsisták uralma alatt - rövid ideig tartott, 1940-ben a Molotov-Ribbentrop paktum értelmében a Szovjetunió elfoglalta az országot. 1941-44-ben a németek tartották megszállás alatt, majd visszatért a szovjet uralom. Az első  szovjetellenes mozgalom 1988-ban alakult, és ismert értelmiségiek álltak az élére. A Sajudisnak nevezett csoport tömegtüntetéseken egyre többször hirdette, a szovjet megszállás törvénytelen. 1990-ben a Sajudis megnyerte a litván választásokat, Landsbergis lett a köztársaság elnöke. Válaszul Moszkva teljes gazdasági embargót hirdetett. A legsúlyosabb gondot az jelentette, hogy az ország egyáltalán nem jutott olajhoz ekkor. 1991-ben szovjet katonák 13 fegyvertelen tüntetőt öltek meg Vilniusban, akik a tv-torony közelében követelték a függetlenség elismerését. Az ENSZ már 1991-ben felvette Litvániát tagjai közé, és az utolsó szovjet katona 1993-ban hagyta el az országot.

2004 májusától nem csak az Európai Unió, hanem a NATO is tagjai közé várja Litvániát. A litván-orosz határról szóló szerződést Oroszország még nem ratifikálta, és Lettország sem írta alá a tengeri határról szóló egyezményt, így az ország határai elvben bizonytalanok.

Vissza a Tagok és jelöltek oldalra