Franciaország

Franciaország legnagyobb problémája, hogy túl sokan élnek a mezőgazdaságból. Az uniós agrártámogatások közel negyedét a francia gazdák kapják, ezért a kormány a legnagyobb ellenzője a legtöbb tagország által támogatott uniós agrárreformnak. Franciaország az egyik legtöbb uniós szabálysértést elkövető tagállam, sok kérdésben voltak vitái az Unióval. Egyik legnagyobb szorgalmazója viszont az EU intézményi reformjának, ami az edigieknél is több hatalmat adhat a nagy tagállamok kezébe.

Párizs

Franciaország az egyik legtöbb uniós szabálysértést elkövető tagállam, sok vitája volt az EU-val az elmúlt években. Az Unió sokszor bírálta a francia kormányt, mert költségvetési politikájával veszélybe sodorta az eurózóna pénzügyi stabilitását. Az Európai Bizottság figyelmeztette Franciaországot, mert államháztartási hiánya 2002-ben megközelítette a GDP 3 százalékát. Párizs 2003-ban pedig újabb intést kapott, mert az EU pénzügyminisztereinek megítélése szerint nem tett megfelelő lépéseket, hogy kiegyensúlyozza államháztartását.

Az EU bírságot is kiszabott az országra. A francia kormány 1996-ban megtiltotta a kergemarhakórral fertőzött brit marhahús importját, amit azonban az uniós tilalom megszűnése után - az EU többszöri felszólítása ellenére - sem oldott fel. Az EU végül - az uniós szabályozásba ütköző állapot megszűnéséig - napi 158 ezer eurós pénzbüntetésre ítélte a francia kormányt, amely csak ekkor volt hajlandó feloldani az importtilalmat. Több uniós bírálat érte azért is, mert áramszolgáltató piacát csak részben nyitotta meg, hogy megvédje a versenytől az állami áramszolgáltató céget.

A francia kormány az egyik legnagyobb szorgalmazója az EU intézményi reformjának. A nagy tagországok azt szeretnék elérni, hogy az Uniónak legyen elnöke, külügyminisztere és alkotmánya. Elemzők szerint a reform után a nagy tagországok túlsúlya még tovább nőhet a kicsikkel szemben, ezért az európai vezető politikusok megválasztását a kis tagországok, az Európai Parlamenthez hasonlóan ellenzik.

Az egy főre jutó GDP 23 600 euró (az uniós átlag 102 százaléka). Az infláció 1,7 százalék, a munkanélküliség pedig 8,9 százalék. Gazdaságának egyik legnagyobb problémája, hogy hatalmas agrárszektorral rendelkezik. Külkereskedelmi cikkeinek nagy részét is az agrártermékek teszik ki. Az uniós agrártámogatások közel 24 százalékát Franciaország kapja, de a regionális céltámogatások nagy része (10 százaléka) is a francia gazdaságot erősíti. Bár 14 milliárd euróval járul hozzá az uniós kasszához (ez a második legmagasabb érték), befizetéseinek nagy részét a magas agrártámogatásoknak köszönhetően visszakapja, így csak 1 milliárd euróval nettó befizető.

A magas agrártámogatások miatt Franciaország a legnagyobb ellenzője a legtöbb EU-tag által támogatott uniós agráreformnak, melynek célja a költséges agrártámogatások leszorítása lenne. A kormány abban bízik, hogy a legtöbb, szintén jelentős agrártámogatásra szoruló tagjelölt támogatni fogja abban, hogy az elkerülhetetlen reform csak 2007 után kezdődjön és a támogatások csak fokozatosan csökkenjenek. Az agrárköltségvetést várhatóan 2005-ben, a költségvetési viták során vizsgálják felül.

A hivatalos fizetőeszköz 2002. január 1. óta az euró. A közös európai valuta az 1300-as évek közepe óta használt francia frankot váltotta. A francia pénzügyi intézetek azonban már 1999 januárja óta az eurót használják nem készpénzes pénzügyi tranzakcióikhoz.

A bővítés társadalmi támogatottsága az EU-tagok közül - Belgium mellett - Franciaországban a legalacsonyabb. Egy 2002 tavaszán készült felmérés során mindössze a megkérdezettek 21 százaléka mondta azt, hogy a bővítés az EU legfontosabb feladata.

Franciaország a legnagyobb nyugat-európai állam, területe 547 ezer négyzetkilométer, amely Korzikát is magában foglalja. Teljes területe kiegészül az Európán kívüli francia birtokokkal is (mint például Francia Polinézia, Francia Guayana, Új-Kaledónia és több, a Csendes-, illetve Atlanti-óceánon fekvő sziget).

Lakossága 59 766 000 fő. További 1,5 millió ember él az Európán kívüli francia területeken is. Az elmúlt ötven évben a francia népességnövekedés aránya volt az egyik legnagyobb Európában, a bevándorlók nagy számának köszönhetően. Az 1999-es népszámlálási adatok szerint az országban 3,2 millió külföldi és 4,3 millió bevándorló él. Számuk mellett népességen belüli arányuk is folyamatosan növekszik, mivel a francia születésű lakosság száma alig változott az elmúlt években.

Franciaország köztársaság. A legnagyobb közjogi hatalma az államfőnek van. Franciaországban különösen széles körűek az elnök jogai, melyeknek gyakorlásához nem kell kormányzati engedélyt sem kérnie. Az államfő nevezheti ki a miniszterelnököt, a kormány tagjait és az Alkotmányozó Tanács három tagját, illetve feloszlathatja a parlamentet. A francia államfő Jacques Chirac 1995 óta. A 2002-ben tartott elnökválasztáson Chiracot újraválasztották, azonban már csak öt évre (korábban hét év volt az elnöki ciklus). Egy ember akárhányszor betöltheti a tisztséget. A miniszterelnök Jean-Pierre Raffarin, szintén 2002 óta.

A parlament kétkamarás. A nemzetgyűlésnek (Assemblée nationale, az alsóház) 577 képviselője van, akiket öt évre választanak. A szenátusba (a felsőház) 321 szenátort választanak kilenc évre. A szenátorok közül 25-öt a tengeren túli francia területeken élők közül választanak.

Franciország területe az ősidők óta lakott. A kelta és gall törzsek által benépesített vidéket a Kr. e. I. században Julius Caesar foglalta el. A Római Birodalom fennhatósága az V. században szűnt meg, amikor a frank törzsek szállták meg a területet. Az önálló francia állam 843-ban, a Frank Birodalom felosztása után jött létre. A királyságot a Nagy Francia Forradalomban, 1789-ben döntötték meg először, később azonban még több alkalommal helyreállították a királyi ház uralmát.

Az első világháborúban több mint 1,3 millió francia vesztette életét. A második világháború pedig során német megszállás alá került. Az ötödik köztársaság 1958-ban, Charles de Gaulle tábornok visszatérésével kezdődött. De Gaulle széles jogkört kapott különleges intézkedések meghozatalára, hogy a politikai és gazdasági problémákkal küzdő országot talpra állítsa. 1968 májusában került sor a párizsi diáktüntetésre. A diáklázadás következtében1969-ben de Gaulle visszavonult a politikától.

1948-ban a Brüsszeli Egyezmény, majd 1951-ben a Szén- és Acélközösség egyik megalkotója volt. 1957-ben részt vett az Európai Közösség magalapításában. 1992-ben aláírta a Maastrichti Szerződést, amellyel létrejött az Európai Unió mai formája. Az ország tagja a NATO-nak.

Vissza a Tagok és jelöltek oldalra