Nagy-Britannia

Nagy-Britannia az egyik leginkább EU-szkeptikus tagállam. Több közös uniós szabályozás alól is kivonta magát. Nem vezette be az eurót, nem csatlakozott a Schengeni Egyezményhez, és különleges gazdasági előjogok is megilletik. Az EU történetének egyik legsúlyosabb szankcióját azonban Nagy-Britanniának kellett elszenvednie, mikor az EU 1996-ban beszüntette a kergemarhakórral fertőzött brit marhahús importját. Az uniós agrárköltségvetés és intézményrendszer átalakításának egyik legnagyobb sürgetője.

Forrás: ORIGO

Nagy-Britannia csak második próbálkozásra tudott belépni az EU elődjébe, az EGK-ba. 1963-ban ugyanis Franciaország megvétózta a brit tagságot. Ezért Nagy-Britannia csak 1972 óta tagja a szervezetnek. Kívülállása azonban továbbra is érezhető, mert a britek nem csatlakoztak az Unió két jelentős szerződéséhez: nem vezették be a közös valutát (az eurót), és nem csatlakoztak a Schengeni Egyezményhez sem, mely a közös határvédelmet biztosítaná.

Az Unió egyik legnagyobb befizetője, ezért harcosan képviseli, hogy jelentősen csökkentsék a legnagyobb brüsszeli kiadást, az agrártámogatást. Ha a brit politikusokon és holland szövetségeseiken múlott volna, akkor a 2004-ben csatlakozó államok egy eurócent agrártámogatást sem kaptak volna. A munkavállalás kérdésében viszont jóval rugalmasabbak, mint a legtöbb tagállamban, már a csatlakozás pillanatától korlátozás nélkül vállalhatnak munkát az új tagországok állampolgárai a szigetországban.

A britek elnökpártiak az Unióban, annak ellenére, hogy a hasonló német törekvéseket kritizálni szokták. A nagy tagállamokhoz hasonlóan London is egy erős elnököt szeretne látni a szervezet élén, ellentétben a kis államokkal, melyek egy szervezet kezében összpontosítanák a hatalmat.

Nagy-Britanniával szemben vezette be az eddigi talán leglátványosabb szankciót az EU: 1996-ban a brit szigeten terjedő marhakór, a szivacsos agyhártyagyulladás miatt megtiltották a brit marhahús exportját. London az Európai Bírósághoz fordult, mely ítéletében napi több mint 150 ezer eurós büntetést helyezett kilátásba Párizzsal szemben, ha nem fogadja el a tilalom európai feloldását. 2002 őszén ezért a franciák engedtek a bíróság döntésének.

Az egy főre jutó GDP 23 200 euró, ami megegyezik az uniós átlaggal. Az infláció 1,8, a munkanélküliség pedig 5,1 százalék. Bár a brit gazdaság erős, Nagy-Britannia jelentős uniós támogatásokban részesül. Az agrártámogatások 9,9, a regionális fejlesztésre fordítható pénzek 4,8 százalékát a londoni költségvetés kapja. Nagy-Britannia az EU nettó befizetője. 5,4 milliárd euróval többet fizet be a közös kasszába, mint amennyit különböző támogatásokból visszakap. Nagy-Britannia egy különleges pénzügyi előjoggal is rendelkezik az 1980-as évek eleje óta: minden évben 3 milliárd eurós különleges költségvetési visszatérítést kap az EU-tól.

A brit gazdaság kevésbé kötődik az európai piachoz, mint a legtöbb tagállamé. A tengerentúli piacok a briteknek legalább annyira fontosak, mint az európaiak, és ez erősíti kívülállásukat. Nagy-Britannia számít az Amerikai Egyesült Államok legjelentősebb európai szövetségesének. London az elsők között ajánlotta fel csapatait az Öböl-háborúba, aktív szerepet vállalt a balkáni rendezésben, fenntartások nélkül támogatta az 1999-es, Jugoszlávia elleni légicsapásokat, és nem késlekedett részt venni az afganisztáni háborúban. A jelenlegi iraki válság kezdetekor az USA mellé állt.

A hivatalos fizetőeszköz a font. Az euró bevezetésével a legnagyobb brit cégek vezetőinek csak a fele ért egyet, és a lakosság sem egyértelműen támogatná a font bevonását. Tony Blair brit miniszterelnök 2005-ben vagy 2006-ban népszavazást írna ki az euróról, de egyelőre abban sem biztos, hogy kormánya az euró mellett vagy ellen kampányolna majd. Megbízta ugyanis pénzügyminiszterét, hogy alaposan vizsgálja meg, jót tenne-e a gazdaságnak a közös pénz bevezetése. Jelenleg egy öt pontból álló szempontrendszer szerint folyik az értékelés. Az EU-nak is vannak azonban elvárásai a londoni kormányzattal szemben. Az Unió elvárja, hogy Nagy-Britannia már a közös európai valuta bevezetése előtt alkalmazkodjon az eurót használó országok árfolyamrendszeréhez.

A britek nemcsak az eurót veszik át vonakodva, hanem hagyományaik szerint is ragaszkodnak különállásukhoz. A lakosság például nehezen fogadja el, hogy az angolszász mértékegységekről fokozatosan át kell állniuk az Unió többi országában használt SI-rendszerre.

Nagy-Britannia Angliából, Észak-Írországból, Skóciából és Walesből áll. Teljes területük 244 000 négyzetkilométer. Ez kiegészül a közösség tengeren túli külbirtokaival. Ilyen például Bermuda, a Kajmán-szigetek, a Virgin-szigetek és több, az Indiai- és Atlanti-óceánon fekvő szigetcsoport.

Gibraltár és a Falkland-szigetek miatt több nemzetközi vitája is volt Nagy-Britanniának. Spanyolország állandóan követeli a Gibraltár fölötti ellenőrzés jogát Londontól, a brit kormányzat azonban nem hajlandó megválni a Földközi-tenger bejáratánál fekvő sziklától. Ráadásul a lakosság is egyértelműen Nagy-Britanniához húz. Egy 2002-ben tartott népszavazás során az emberek 99 százaléka utasította el mind a spanyol, mind a közös fennhatóság bevezetését. Az Argentína partjainál lévő Falkland-szigeteket 1982-ben szállta meg az argentin hadsereg, hogy a területéhez csatolja a szigetcsoportot, azonban az angol erődemonstráció végül visszavonulásra kényszerítette az argentin csapatokat.

Nagy-Britannia lakossága 59 778 002 fő, melynek 81 százaléka angol, 9,6 százaléka skót, 2,4 százaléka ír és 1,8 százaléka walesi. Jelentős a közép- és dél-ázsiai kisebbség aránya is, mivel a Brit Nemzetközösségben nagyarányú volt a népességvándorlás. Főleg Londonban él jelentős indiai, pakisztáni és arab közösség, melynek száma meghaladja az egymilliót. Nagy-Britannia vallásilag is színes képet mutat: a legnagyobb anglikán és római katolikus felekezet mellett másfél millió muzulmán, félmillió hindu és szikh, illetve 350 ezer izraelita vallású ember él az országban.

A brit parlament kétkamarás. A felsőháznak (House of Lords) - amely a legfelsőbb bíróság szerepét is betölti - 592 főnemes és 26 főpap a tagja. A felsőházat 1911-ben megfosztották törvénykezési jogai nagy részétől, így legfontosabb feladata az alsóház által elfogadott törvények értékelése, melyeket visszaküldhet újabb megfontolásra. Gyakran éri bírálat a brit parlamenti rendszert, amiért a történelmi jogok alapján beleszólási lehetősége van a nemességnek a törvényhozás menetébe. A tiltakozás hatására a Blair-kormányzat 1999-ben kidolgozta és megkezdte a felsőház reformját. A tervek szerint a tagok nagy része a felsőházba is választás útján kerülhetne be. Az átalakítások azonban már a kezdeti szakaszban is nagy ellenállásba ütköztek.

Az alsóházban (House of Commons) 659 képviselő van, akiket öt évre választanak, azonban a miniszterelnöknek joga van már a ciklus harmadik éve után új választásokat kiírni. Külön parlamentje van Észak-Írországnak, Skóciának és Walesnek is. A tagállamok nemzetgyűléseinek azonban a legtöbb kérdésben meg van kötve a kezük, inkább csak helyi érdekű ügyekben járhatnak el szabadon. A legszélesebb jogköre a belfasti parlamentnek van.

A miniszterelnök 1997 óta Tony Blair, a Munkáspárt elnöke. Blair a "harmadik út" programjának meghirdetésével 1997-ben 18 éves konzervatív uralmat tört meg, és 2001-ben is meg tudta őrizni többségét a választásokon. A munkáspárti kormány több kérdésben is szakított a korábbi konzervatív kormányzatok EU-ellenes álláspontjával.

Nagy-Britannia királyság. Az uralkodó 1952 óta II. Erzsébet. Az uralkodó a nemzeti egység szimbóluma, a bíróság feje, a fegyveres erők főparancsnoka és az anglikán egyház vezetője. Hatalma azonban korlátozott, mert a miniszterek tanácsai szerint kell eljárnia.

Britanniát a római uralom után angol, szász és más germán törzsek szállták meg. A kelta őslakosság a sziget északi és keleti felére húzódott vissza. A hét germán királyságot Wessex vezetésével egyesítették, majd 1066-ban normann, francia nyelvű és kultúrájú elit vette át a hatalmat. Az angol királyok francia területi követelései miatt a két ország 100 éven keresztül háborúzott, mely Anglia vereségével zárult. Angliában a vereség után több évtizedes polgárháború kezdődött, a Rózsák háborúja.

A XVI. században VIII. Henrik vezetésével az angol egyház kiszakadt a római katolikus egyházból, mert a pápa nem engedélyezte a király válásait. Az anglikán egyház azóta is őrzi különállását. A XVI. században lezárult Wales és Skócia integrálása az angol korona alatt. Az újkor hatalmas fejlődést hozott Angliára, mely hamarosan a világ első számú nagyhatalmává vált. A hatalmas brit gyarmatbirodalom a világ harmadát magába foglalta, Ausztráliától Indiáig, Amerikától Dél-Afrikáig. A XVII. század végi polgári forradalom megteremtette az alkotmányos monarchia máig hatályban lévő formáját, komoly szabadságjogokat biztosítva a polgároknak és elismerve a szabad vállalkozás lehetőségét.

A hatalmas gyarmatbirodalommal rendelkező ország élen járt a gazdasági fejlődésben is, az ipari forradalom Angliából indult, itt járt először gőzmozdony és gőzhajó is a világon. A huszadik század mindkét világháborújában a győztesek vezető nagyhatalma volt Nagy-Britannia. A második világháború után azonban a birodalom gyors hanyatlásnak indult: a gyarmatok sorra elvesztek, a domíniumok önállósították magukat, és a világ vezető nagyhatalma egyértelműen az USA lett. Ennek ellenére a nyolcvanas évek végén a brit gazdaság magára talált, és most is a világ vezető hatalmai között maradt.

Vissza a Tagok és jelöltek oldalra