6. fejezet: Versenypolitika

A gazdasági versenyképesség minden működő piacgazdaság alapfeltétele. A gazdaság szereplői közötti verseny hatékony működése elősegíti és felgyorsítja a gazdasági növekedést, és olyan feltételeket teremt, hogy a fogyasztók a lehető legkedvezőbb feltételek mellett vásárolhatnak és vehetik igénybe a szolgáltatásokat. Az EU alapvető célja, hogy - az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása mellett - az egységes belső piacon torzulásmentes verseny érvényesüljön.

A versenypolitika fejezetnek két nagy területe van: a vállalatok magatartását szabályozó versenyjogra (anti-tröszt politika) és a vállalatoknak nyújtható állami támogatások szabályozására.

Vállalatokra vonatkozó versenyszabályok

A Magyarországon hatályban lévő versenytörvény mind tartalmában, mind szellemében követi a közösségi versenyszabályokat. A magyar versenyszabályozás a jogharmonizáció keretében többször módosult, és így a közösségi követelményeknek megfelelő versenyszabályozási környezet alakult ki hazánkban.

1. Vállalatok közötti megállapodások

A magyar versenytörvény - összhangban a közösségi rendelkezésekkel -  tiltja azokat a vállalatok közötti megállapodásokat, amelyek a versenyt akadályozzák, korlátozzák, vagy torzítják. Ilyen megállapodásnak minősül például, ha a vállalatok piacfelosztásban vagy árakban állapodnak meg, ha üzletfeleikkel a szerződés megkötését olyan többletszolgáltatáshoz kötik, amely nem áll kapcsolatban a szerződés tárgyával, vagy például, ha azonos ügyletek esetén eltérő kereskedelmi feltételeket alkalmaznak partnereikkel szemben.

Ezek a megállapodások, mind a magyar szabályozás, mind a közösségi versenyjog értelmében tilosak - kivéve, ha korlátozó tartalmuk ellenére olyan előnyöket is tartalmaznak, amelyek hozzájárulnak az árutermelés vagy a forgalmazás javításához. Az általános tilalom mellett a közösségi szabályozásnak megfelelően a magyar versenyjog is engedélyez olyan megállapodásokat, amelyek ugyan korlátozó tartalmúak, de kedvező elemeket is magukban foglalnak, így a fogyasztók érdekeit, a fogyasztói biztonságot előnyösen befolyásolják. A legsúlyosabb versenykorlátozások azonban sohasem mentesülhetnek.

A csatlakozás után, ha a vállalatok közötti megállapodás befolyásolja az EU-tagállamok közti kereskedelmet, akkor a közösségi szabályokat kell alkalmazni, bár megmarad a lehetőség a nemzeti jog párhuzamos alkalmazására is. Egyes esetekben pedig, amikor a versenykorlátozás hatása a közös piacon eléri a közösségi jogban meghatározott szintet, nem a magyar Gazdasági Versenyhivatal lesz az élen járó versenyhatóság, hanem az Európai Bizottság versenyügyekért felelős főigazgatósága. Az Európai Bizottság határozatait a vállalatok az Európai Bíróság előtt támadhatják meg. A kereset megalapozottsága esetén a Bíróság új eljárásra kötelezheti a Bizottságot, vagy a felek számára kedvező ítéletet hozhat.

2. Piaci erőfölény

A vállalati versenyszabályozás másik nagy területe a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalma. A versenyszabályozások - mind az uniós, mind a magyar - tiltják a domináns piaci helyzetben lévő vállalatok erőfölénnyel való olyanfajta visszaélését, amely közvetlenül sérti a fogyasztók és a versenytársak érdekeit, és ezzel torzítja a gazdasági versenyt.

Visszaélésnek számít például, ha a vállalatok a szerződéskötés megtagadásával, az árpolitika tisztességtelen alakításával, indokolatlan árukapcsolással vagy a megrendelők lekötésével megakadályozzák a versenytársak piaci lehetőségeit, és ezzel korlátozzák a fogyasztók lehetőségeit. E téren is az a változás, hogy a csatlakozás után azon visszaéléseknél, amelyek hatása a tagállami kereskedelmet érinti, a magyar versenyhatóság köteles lesz a közösségi jogot (is) alkalmazni, illetve egyes esetekben a Bizottság jár majd el.

3. Vállalatok összeolvadása

A vállalati versenyszabályozás harmadik nagy csoportjába a vállalatok közötti koncentrációk ellenőrzése tartozik. A meghatározott gazdasági erejű vállalatok összefonódásának bejelentése a magyar versenytörvény alapján is kötelező, a fúzió létrejötte a Gazdasági Versenyhivatal engedélyéhez kötött. A Gazdasági Versenyhivatal nem tilthatja meg az összefonódást, ha az nem hoz létre, vagy nem erősít meg erőfölényt. Hasonlóan a már vázolt két esethez, összefonódások esetén is egyes esetekben a Bizottság lesz az egyedül eljáró hatóság.

Az Európai Bizottság versenyfelügyeleti jogköre azt is jelenti, hogy a Bizottság a vállalatoknál eljárást foganatosíthat, információt kérhet, szemlét tarthat, és betekinthet a pénzügyi könyvekbe, többnapos vizsgálat esetén lepecsételheti a vizsgált helyiséget. Lehetősége lesz a helyszínen vizsgálatot folytatni, bárkit meghallgatni, aki információval rendelkezhet a jogsértés körülményeiről, sőt, a vállalati vezetők magánhasználatú helyiségeit, gépjárműveit is átkutathatja. Ha vizsgálata saját határozatára alapul, akkor a vállalkozások kötelesek lesznek annak alávetni magukat. Rendőrségi közreműködésre azonban a Bizottság is csak a magyar bíróság engedélye alapján tarthat igényt.

Állami támogatásokra vonatkozó közösségi szabályok

Az Európai Közösséget alapító Római Szerződés általános szabályként mondja ki, hogy tilos állami támogatást nyújtani a vállalatok számára, ugyanakkor maga a szerződés felmentési lehetőségekről is rendelkezik. A tagállamoknak új támogatási terveiket előre be kell jelenteniük az Európai Bizottságnak engedélyeztetésre. Minden olyan állami támogatást, amelyet előzetes bejelentés nélkül nyújtottak, vagy amelynek folyósítását még a bizottság jóváhagyása előtt megkezdték, vissza kell fizetni – ha bebizonyosodik, hogy a támogatás nem felel meg az uniós szabályoknak. A létező, régi támogatások folyamatos felülvizsgálata is a bizottság feladata.

Az EU-ellenőrzés alá vont állami támogatás nemcsak pénzbeli juttatás lehet, hanem bármilyen más formát is ölthet. Az Európai Bizottságot értesíteni kell nemcsak a központi költségvetésből, hanem a helyi önkormányzatok által nyújtandó támogatások tervéről is. A bizottság döntéseit az Európai Bíróság felülbírálhatja.

Az Európai Bizottság az ágazati támogatások helyett inkább a „horizontális kedvezményeket” tartja megengedhetőnek. Ilyenek például a környezetvédelmi támogatások, a kis- és középvállalkozásoknak folyósított, a kutatásra-fejlesztésre vagy a foglalkoztatásra-képzésre fordított támogatások. Az érzékenyebb ágazatokban (hajógyártás, acélipar, autóipar, textilipar) szigorúbb feltételek mellett a bizottság engedélyezi gazdasági előnyök nyújtását.

Az uniós regionális politika támogatási rendszerének átláthatóvá tétele érdekében minden tagállamnak „regionális térképet” kell készítenie, amely az egy főre jutó GDP-adatok alapján világossá teszi, melyik térségben milyen mértékű kedvezményt lehet nyújtani. A felső határ természetesen a legszegényebb térségekben a legmagasabb: jelenleg a beruházás értékének ötven százaléka.

Felkészülés az Uniós tagságra

Magyarországon a jogharmonizáció megvalósult, e téren nincs további teendő. A csatlakozás időpontján túlnyúló feladat az állami támogatások folyamatosan átalakuló EU-szabályozásának nyomon követése és betartása.

A csatlakozási szerződés tartalmazza azokat a támogatásokat, amelyeket az új tagállam a csatlakozás után, külön bizottsági engedélyeztetés nélkül is fenntarthat. A szerződésben való szerepeltetés feltétele, hogy az adott támogatást az illetékes magyar hatóság az EU szabályaival összhangban lévőnek minősítse, és azt az Európai Bizottság is jóváhagyja.

A csatlakozás fő hatásai

Az ellenőrzés végrehajtását a belépés előtt minden tagjelöltnek, így Magyarországnak is nemzeti keretek között kell megoldania. Lényeges változás a csatlakozás után, hogy a támogatások előzetes engedélyezését és folyamatos felülvizsgálatát az Európai Bizottság veszi át, és az állami támogatással kapcsolatos magyar jogszabályok helyébe az EU-joganyag lép. A versenyfejezet lezárásának minden tagjelölt esetében feltétele volt, hogy az állami támogatásoknál a teljes körű jogharmonizáció megvalósuljon a csatlakozás előtt.

A jogharmonizáció részeként a három és tízmilliárd forint értékű beruházásoknál 2003. január elsejétől megszűnt a befektetőknek járó tíz éves adómentesség lehetősége. Ám a befektetések az EU rendszerével összhangban - adókedvezmény formájában is - támogathatók. Ennek érdekében új magyar befektetés-ösztönzési stratégia készült, amelynek célja, hogy továbbra is vonzó feltételeket teremtsen a magyarországi beruházásokhoz. A stratégiát megvalósító intézkedéscsomag, az "Ügyes Magyarország" (Smart Hungary) tartalmazza az új adókedvezmény-rendszert.

Átmeneti mentesség

A befektetésbarát környezet fenntartásával függnek össze a társasági adótörvény alapján nyújtható adókedvezmények is: ez a versenyfejezetről folytatott tárgyalások legkomolyabb kérdése volt. Az eredetileg 2011-ig érvényesíthető jogok kapcsán az EU és Magyarország abban egyezett meg, hogy az érintett nagybefektetők adókedvezményeit átalakítják, EU-konform átmeneti rendszer segítségével. Sikerült olyan megállapodást kötni, amely az érintett nagyvállalati kör számára is kedvezőnek bizonyult. Ennek azért van különös jelentősége, mert ezek a vállalatok a magyar export mintegy negyven százalékát, a munkaerő-foglalkoztatásnak pedig kb. tíz százalékát adják.

A helyi adókról szóló törvényben szabályozott önkormányzati adókedvezményeknél az EU elfogadta a 2007. december 31-ig tartó átmeneti időszakot azon vállalatok esetében, amelyek nem kedvezményezettjei sem a nagybefektetői adókedvezményeknek, sem olyan támogatási szabályozásnak, amely nincs összhangban az uniós szabályokkal.

Vissza a tartalomjegyzékhez