Gazdagságot hoz az EU egységes piaca

Az egységes piac gyorsítja a gazdasági növekedést, és nem csak az államoknak, hanem a vállalkozásoknak is megkönnyíti a helyzetét - derült ki a Mindentudás Egyetemén Palánkai Tibor közgazdász professzor előadásából. Palánkai az európai integráció kutatója, emellett az Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány kuratóriumának elnöke.

A Mindentudás Egyeteme második szemeszterében öt előadást szentel az európai uniós csatlakozásnak, a harmadik az integráció mozgatórugóiról szólt. Palánkai Tibor professzor a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Európai Tanulmányok Oktatási Központjának igazgatója, akadémikus. Régi kutatási területe a fejlett országok gazdasági integrációja, ám érdeklődését az elmúlt évtizedben az európai közösségek és a magyar csatlakozás irányába fordította. Az előadás elolvasható a Mindentudás Egyetemének weblapján is, ahol a témához kapcsolódó linkek, szószedetek is találhatók.

Palánkai Tibor az előadás elején a föderáció és az inegráció történelmi gyökereit mutatta be, Immanuel Kant idézete alapján. Az ősök az integráció céljában az örök békét jelölték meg. Ez is példázza, hogy a ma aktuális európai példától eltérően az akkori elméletek a teljes világ egyesülésére születtek.

A második világháború után a kontinens békéjének helyreállítása érdekében a mérsékelt bal- és jobboldali politikai erők egyformán megfogalmazták az egyesült Európa tervét. E tekintetben Palánkai professzor szerint nincs értelme a két tábor érdemeit egymással versenyeztetni. A gondolkodás közben jött létre az európai tanulmányok mint önálló tudomány, ami sok más tudományból merít. Ilyenek például a jog, a politológia, a közgazdaságtan, a szociológia és több kulturális tudomány.

Palánkai Tibor az integrációt kettébontja mikro- és makrointegrációra. A két fogalom a közgazdaságtanból ered, a vállalkozások, illetve az ország gazdaságát takarják. Az a példa, hogy a magyar export háromnegyede jelenleg is az Európai Unió tagállamiba irányul, azt jelenti, hogy a magyar gazdasági társaságok döntő részben integrálódtak az Unióba. Az állam is számtalan jogszabályt alkotott a társulási szerződés (1994) megkötése óta a csatlakozás előkészítése érdekében, amelyek már ma is hatályosak. Így elmondható, hogy nagyon sok szempontból Magyarország már most is hasonló helyzetben van, mint amilyenben 2004. május 1., a teljes jogú tagság elérése után lesz.

Két jelentős fejlemény várható mégis a belépés napjától. Az egyik a kompenzáció, ami azt jelenti, hogy az Unió kohéziós, kiegyenlítő rendszere Magyarországnak, mint az átlagnál szegényebb országnak jelentős pénzügyi támogatást nyújt. A második pedig a részvétel a közösség döntéseiben. Míg jelenleg a csatlakozásra készülve Magyarország egy tőle függetlenül formálódó piac szabályait ülteti át saját jogrendszerébe, addig a belépés után már olyan döntéseket kell végrehajtani, amelyek meghozatalában részt is vett az ország.

Palánkai Tibor előadásának fő mondanivalója az egységes piac fontossága volt. Az európai közösségek tagállamai piacaikat a hatvanas évektől kezdve folyamatosan nyitották meg egymás előtt, egyre bővítve a részvevő államok körét. Sorban bontották le a négy alapszabadság, az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgásának korlátait. Ám hiába tűntek el a gazdasági értelemben vett határok, köztük a vám, az egyes államok saját belső szabályaikkal korlátozhatták a piacot. Az eltérő szabványok, engedélyezési eljárások miatt nem egyformán versenyezhettek egy országban a partner államok vállalkozásai. És a cégek számára sem volt könnyű olyan exporttermékeket és szolgáltatásokat előállítani, amelyek minden tagállamban megfelelnek az előírásoknak. Palánkai Tibor példája volt az autógyártás. Franciaország a sárga fényszórókat, Nagy-Britannia a ködlámpát tette kötelezővé. Ezek plusz költségeket jelentettek a cégeknek.

A nyolcvanas évekre érett meg az egységes piac igénye, amelyet a közösség tagállamai 1985-ben a Fehér Könyvben fogalmaztak meg. A cél az volt, hogy minden országban egyforma szabályok határozzák meg a gazdaság működését. Ennek határidejét 1992-ben húzták meg. Erre az évre el is készült az Egységes Európai Okmány. Magyarország 2004-ben ezen egységes piac részévé válik, és egyúttal elkötelezi magát, hogy felkészül a belépésre az Európai Monetáris Unióba, azaz az eurózónába is.

Palánkai Tibor külön fejezetet szentelt annak a gondolatnak, hogy az Unió gazdaságát meghatározó szabályok tömkelegét a tagállamok polgárai harcolták ki. A professzor szerint ugyanis elmondható, hogy ezek a szabályok az Unió lakosainak érdekeit szolgálják. Ezért és főként emiatt tartja tévedésnek az előadó a Brüsszel-Moszkva történelmi párhuzamot, utalva arra, hogy a Moszvából érkező szabályok nem szolgálták a Varsói Szerződés polgárainak érdekét.

A belépés pillanatában Magyarországon kevés mentesség kivételével kötelezővé válik az Európai Unió teljes joganyaga, az acquis communautaire. Ezekhez a szabályokhoz alkalmazkodni kell, és Palánkai Tibor szerint ehhez az államnak minden segítséget meg kell adnia. "Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy ezt Széchenyi- vagy Európa-tervnek nevezik" - mondta a professzor.

Kérdés, hogy bejött-e a terv, működik-e az egységes piac. Az integráció hatásait a hatvanas évek óta elemzik. Az Európai Bizottság jelentése azt állapította meg, hogy az egységesítés minden társadalmi réteg számára előnyös volt. Külön elemezték a vállalatok és az állam helyzetét. A cégek a különböző szabályokból adódó költségeiket spórolhatták meg, az államok pedig a GDP gyorsuló növekedését könyvelhették el. A számítások szerint az egyes tagállamok bruttó hazai össztermékének növekedése 0,4 százalékkal volt nagyobb az egységes piac miatt. Ez a szám a növekedés közel egyötödét jelenti. Viszont még így is elmondtható, hogy ha a szolgáltatások színvonalát az Egyesült Államok szintjére emelnék, az az Unióban 36 millió új állást jelentene. Ez mutatja, hogy míg a termékek terén már hasonló a helyzet az óceán két oldalán, addig a szociális ellátás és az egyéb szolgáltatások terén nagy a különbség.

Az egységes piac témakörében a magyar EU-csatlakozás melletti legfőbb érvnek Palánkai Tibor azt mondta, hogy Magyarország gazdasági fejlődésének motorja az EU-ba irányuló export. A másik fontos lendítést az adhatja, hogy a csatlakozás után várható támogatás jóval meghaladja majd az előcsatlakozási alapokból érkező pénzeket. A kimaradás a professzor szerint katasztrofális következményekkel járna, hiszen mindezektől a növekedést elősegítő forrásoktól eleshet az ország. "A tét az, hogy 500 év után Magyarország kikerüljön perifériális szerepéből" - mondta az elődó a Mindentudás Egyetemén.