Gazdasági előnyben az EU kis tagállamai

Jó dolog kis országnak lenni az EU-ban - írja a The Economist. Példaként a közös pénzt, az eurót, valamint az Unió döntéshozatali szerveit említi, ahol az egy képviselőre jutó lakosok száma jóval kisebb, mint a nagy országokban.

Az európai uniós csatlakozást ellenzők táborának egyik legfőbb érve, hogy ebbe a hatalmas, a jövő évtől immár 25 tagúra növekedő szervezetbe kerülve a kis államok - mint amilyen Magyarország is - nem tudják majd érvényesíteni akaratukat, mindent a nagyok (a franciák, németek, britek) döntenek majd el, s nekünk nem marad más hátra, mint az állandó meghátrálás, érdekeink feladása. Ez persze sarkított vélemény, de az kétségtelen, hogy az EU-ba való belépés a szuverenitás egy részének feladásával jár majd. Megéri? Az első kérdés, hogy egyáltalán milyen a kisállami lét -egyedül, magunkra hagyatva.

Mint a The Economist című brit hetilap minapi számában rámutatatott, erre az elmúlt évszázad számtalan választ adott: Belgium kétszer is csatamezővé változott nagy szomszédainak, Németországnak és Franciaországnak a háborúiban, Csehszlovákia még meg is szűnt az 1938-as müncheni megállapodás után, a balti államok pedig egyszerűen beleolvadtak a Szovjetunióba. Az Európai Unió létrejöttével a hozzá csatlakozott "kicsik" immár benne látják a garanciát arra, hogy a kontinens ügyeit ezentúl a jog,  nem pedig a katonai erőszak irányítja. 

Persze amióta az EU létezik, mindig is voltak ellentétek a "nagyok" és a "kicsik" között (a szervezetet 1957-ben eleve három nagy és három kicsi ország hozta létre), s ezek az ellentétek kicsit erősödtek is most, amikor az EU jövőjéről, belső reformjairól folyik a vita. Idén januárban például Németország és Franciaország közös javaslattal állt elő az Európai Tanács (az EU döntéshozó szerve) elnöki posztjának létrehozására, amit a kis államok azonnal hevesen elutasítottak, attól tartva, hogy az elnök a nagyok álláspontjának képviselője lesz, őket háttérbe szorítva. Azonban ez a konfliktus is azt jelzi: a jelenlegi helyzet megfelel a kis államok érdekeinek.

Vegyük csak példaként az EU-tagállamok többségének közös pénzét, az eurót. Mielőtt ezt bevezették, az EU-ban a német márka volt a vezető valuta, a németek úgy szabták meg kamatlábaikat, ahogy azt saját gazdaságuk érdekei diktálták, és a többi nyugat-európai ország kénytelen volt alkalmazkodni. Ma viszont a dolgok már másként állnak: minden egyes euró-tagország jegybankelnökének egy szavazata van az Európai Központi Bankban, s például a görög jegybankelnöknek itt ugyanakkora a befolyása a döntések meghozatalánál, mint német kollégájának. Ez persze a németek számára nem túl kellemes: Wolfgang Clement német munkaügyi miniszter nemrégiben arról panaszkodott a Financial Times című lap hasábjain, hogy a német gazdaságot "feláldozták" az európai integráció érdekében.

Azután itt van az EU-döntéshozatal kérdése. Ennek szabályai annyira kedvező helyzetbe hozzák a kis államokat, hogy az egyes elemzők szerint ez már-már antidemokratikus, sőt, a The Economist egyenesen a "kicsik zsarnokságáról" cikkezett. Németországnak a maga 82 milliós lakosságával 29 szavazata lesz a bővítés után a miniszteri tanácsüléseken, Magyarországnak (10 millió lakos) 12, azaz fajlagosan majdnem négyszer annyi, mint a németeknek, Írországnak pedig (4 millió lakos) 7 szavazat jár. Az EU-bizottságban (a szervezet legfőbb javaslattevő, s meghozott döntéseket végrehajtó szerve) minden egyes tagállam egy-egy biztossal rendelkezik majd, legyen az érintett ország kicsi vagy nagy. S végül az Európai Parlamentben 800 ezer szavazat kell egy brit vagy egy német képviselő megválasztásához, míg Luxemburgból már 80 ezer szavazattal is bejuthatnak a jelöltek.

Azt nehéz tagadni, hogy az EU-ba való bekerülés számtalan előnnyel jár: az árúk, a tőke, a szolgáltatás, a munkaerő szabad mozgása minden egyes ország gazdasági növekedését segíti, függetlenül attól, hogy az érintett állam kicsi-e vagy nagy. Az Európai Unió óriási jelentőséget tulajdonít a fogyasztók és a környezet védelmének: az embereknek ebből is csak hasznuk lehet. Persze igaz, hogy ezen előnyök fejében le kell mondani a szuverenitás egy részéről: de a nagy államoknak is ugyanezt kellett tenniük, sőt, ők még több feladásra kényszerültek, hiszen - mint az előbbiek bizonyítják - az EU belső rendszere a kis államokat preferálja. Ráadásul míg a nagyobb európai államok esetleg megpróbálhatnák, hogy egyedül érvényesítsék érdekeiket a mai, globalizált világgazdaságban, s az óriási amerikai dominancia ellenében (nekik sem sikerülne), a kis országoknak ez eleve lehetetlen. Ha ők is bele akarnak szólni a világ ügyeibe, ha azt akarják, hogy az ő érdekeiket is figyelembe vegyék, akkor erre csak egy nagyobb szövetség, a világ legnagyobb gazdasági erőközpontja tagjaként van esélyük.