Félsikerrel ér véget az EU-konvent munkája

Látszólag tovább nőtt az esélye csütörtökön, hogy az Európai Unió reformjával megbízott Konvent kezéből kicsúszik a teljes siker, és az alkotmányozás végleges lezárása, különös tekintettel a legérzékenyebb, intézményekkel foglalkozó kérdésekre, az ősszel kezdődő kormányközi konferenciára marad. A Konvent elnöksége a számottevő ellenkezés ellenére ismét csak minimális jelentőségű változtatásokat eszközölt az alaptörvény tervezetén, a kormányküldöttek nagy része pedig már láthatólag nem is bánja, hogy nem lesz teljes konszenzust élvező, kőbe vésett alkotmányjavaslat.

Noha az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek küldöttei nagyjából-egészében elfogadták a Konvent elnöksége által korábban előterjesztett, az intézményekre vonatkozó alkotmányos szöveget (lásd Bruxinfo június 11.), tizenhat állam továbbra is ellenzi Valéry Giscard D'Estaing elnök legfontosabb javaslatait, láthatólag azzal a szándékkal, hogy a végső rendezést az őszi kormányközi konferenciára (IGC) hagyja. Több, a jelenlegi javaslatokkal jórészt elégedett tagállam, így Németország, Nagy-Britannia vagy Hollandia majdnem-rimánkodása ellenére kis és közepes méretű államok egy nagy csoportja még mindig elutasítja, hogy állandó elnök kerüljön az állam- és kormányfők stratégiai fóruma, az Európai Tanács élére; hogy átsúlyozzák a tagállamok szavazatait; hogy a miniszteri szintű tanácsok elnökének kiválasztásakor szigorúan érvényesüljön a tagállami egyenlőség elve; és más kérdéseket is.

A "tizenhatok" azonban sok kérdésben maguk is megosztottak. Öt állam, köztük Magyarország, kivételével valamennyien beleegyeztek, hogy az Európai Bizottság taglétszáma 2009 után 15-re csökkenjen (vagyis hogy ne legyen mindenkinek teljes jogú biztosa), azzal a feltétellel, hogy biztosítva lesz a tagállamok közti egyenlő rotáció (vagyis hogy mindenki egyenlő eséllyel kerül sorra, kap szavazójogú biztost). Legalább három állam, köztük Lengyelország, elfogadja az európai tanácsi állandó elnök létrehozását, amennyiben annak posztja megfelelően korlátozott, egyértelműen nem jár végrehajtó jogkörökkel és saját hivatallal. Többen, például Portugália, beletörődtek abba is, hogy 2009 után megváltoznak a szavazati súlyok, és a jelenlegi, inkább a kisebbeknek kedvező rendszer helyébe a Giscard által javasolt dupla többség elve lép (ahol egy döntéshez az államok felére és az európai lakosság 60 százalékára van szükség).

Az kormányközi konferenciára gyúrnak a kicsik?

Megfigyelők szerint a tizenhat állam kitartó ellenkezésével azt akarja elérni, hogy ne sikerüljön kikiáltani a teljes konszenzust a Konvent végére, az érdemi döntést az érzékeny intézményi kérdésekben az őszi IGC-re hagyva. A Konvent megrendezésének eredeti ötlete pont az volt, hogy ha a nyílt vita során sikerül teljes kompromisszumra jutni, akkor a kormányközi konferencia később már nem tudja zárt ajtók mögött ízekre szedni a kialakult alkotmánytervezetet. De az üléstermeken kívül nyilatkozó kormányküldöttek csütörtökön nem is tagadták, hogy számukra megfelelő a mostani, félig nyitott helyzet, mert egyrészt "megfelelő alapot" biztosít az IGC számára, másrészt nem zárja ki a későbbi módosítások lehetőségét.

"A Konvent már mindenképpen siker. Ha csak ez a néhány kérdés marad nyitva az IGC számára, az teljesen rendben van. Ez az alkotmánytervezet egy teljesen jó munkaalap" - fejtegette a Bruxinfónak Balázs Péter magyar kormányképviselő. "Mindig is köztudott volt, hogy a végső döntés az IGC, a kormányok kezében marad, és ez jól is van így. Végül is nekünk kell eladnunk az alkotmányt otthon" - mondta a portugál küldött.

Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy az elnökség javaslatait ellenző államok többsége - tizenhatból tíz - nem jelenlegi tagállam, hanem 2004-ben csatlakozó ország. Noha elvben ők is egyenlő jogokkal rendelkeznek a Konventben és a majdani, ősszel kezdődő kormányközi konferencián, mégis felmerül a kérdés, hogy ezek az állam rendelkeznek-e akkora blokkolóerővel, mint teljes jogú társaik, a mostani tagállamok. Csatlakozó országbeli diplomaták mindenesetre nem tagadják, hogy éppen ebből az okból nekik nem a mihamarabbi siker, hanem az alkotmányozás elhúzódása az érdeke, mert a kapott garanciák ellenére befolyásuk kívülről semmi esetre sem lehet ugyanakkora, mint a tagállamoké.

A nagyok és a parlamenterek boldogok

A mostani javaslatokat ellenző kormányképviselők IGC-re készülő kényelmességével szemben éles kontrasztot mutattak azoknak az államoknak a küldöttei, akik elégedettek az aktuális tervezettel. Peter Hain, a brit kormány képviselője a szerdai és a csütörtöki plenárist jórészt nagyívű beszédekbe csomagolt rimánkodással töltötte, sürgetve kollégáit, hogy ismerjék fel, a további vita csak árthat a munkáknak. Joschka Fischer még az utolsó pillanatban is ötletes kompromisszumos javaslatokkal próbálta meggyőzni a húzódozókat, fogadják el a mostani tervezetet.

Az európai és nemzeti parlamenti képviselők - akik számára pénteken gyakorlatilag véget ér az alkotmányozás feladata, leszámítva a hátralévő, jórészt technikai munkát - szintén nem vetettek már fel igazán nagy jelentőségű érdemi ellenvetéseket az elnökség tervezetével szemben (az EP már csak azért sem, mert az eddig elért eredmények is jelentősen megnövelik hatalmát). De javaslataik azért tükrözték a kisebb és közepes méretű államokra és a közösségi intézmények küldötteire általában jellemző törekvéseket: a nemzeti vétót korlátozzák a külpolitika területén is, amennyiben egy javaslatot az EU-külügyminiszter és a Bizottság közösen terjeszt elő; az Európai Parlamentnek az egész Bizottság felett legyen jóváhagyási joga, ne csak a testület azon része felett, amely szavazati joggal rendelkezik (tehát ne csak a biztosok, de a "segédbiztosok" felett is - ezt elfogadta az elnökség); a különböző tanácsi formációk létrehozásáról ne az Európai Tanács (az állam- és kormányfők), hanem az általános ügyek tanácsa döntsön; a törvények kezdeményezési joga ne csak az Európai Bizottságot és a tagállamokat illesse meg, hanem az állampolgárokat is (európai petíció, ezt is elfogadta az elnökség).

Giscard mindenképp konszenzust akar hirdetni

A Konvent egyes komponensei és az elnökség között egész nap folyó vita (az esetek nagy részében valójában egymás mellett való elbeszélés) ellenére az elnökség estére megint csak minimális módosításokat hajtott végre az intézményi reformokat tartalmazó szövegen. Megerősítették, hogy a tagállami vezetők fóruma, a stratégiai irányt megszabó Európai Tanács önmagában nem rendelkezik törvényhozó jogokkal; hogy az Európai Tanács (állandó) elnöke a Tanács munkáját az Európai Bizottság elnökével együttműködve és az általános ügyek tanácsára támaszkodva irányítja; hogy a kül- és biztonságpolitika "és egyéb, az alkotmányban meghatározott ügyek kivételével" a Bizottság feladata az Unió külképviselete; hogy a miniszteri tanácsok elnökének Európai Tanács általi kiválasztásakor az egyenlő rotáció elve lesz az irányadó; hogy az Európai Parlamentnek a Bizottság egésze felett legyen jóváhagyási joga; és végül, hogy legalább egymillió, "jelentős számú" államból származó polgár felszólíthatja az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot valamilyen új törvényre.

Ezenfelül, vélhetőleg brit nyomásra, belekerült az alkotmánytervezethez csatolt Alapvető Jogok Chartájának preambulumába egy mondat, amely egyes értelmezések szerint lehetővé teszi - és itt érdekeltek az egész Chartát ellenszenvvel figyelő britek -, hogy az állami és a közösségi bíróságok azt ne értelmezzék kötelező érvényű jogi szövegként (az eredeti tervekkel homlokegyenest ellenkezőleg). Konvent-küldöttek egy része félig értetlenül, félig ellenségesen reagált erre a módosításra, amelynek pontos értelme csütörtökön este még nem volt teljesen világos.

Érdekes, hogy az elnökség csütörtöki változtatásai főleg az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek küldötteinek szóltak, az ő követeléseikre reagáltak. Valéry Giscard D'Estaing láthatólag a nagy államok mellett ezeknek a küldötteknek, akik egyébként a Konvent nagyját alkotják, a maga mögé állításával akarja mindenképpen elérni, hogy a Konvent holnapi, utolsó ülésén ünnepélyesen kijelenthesse: az általa vezetett fórum konszenzusra jutott. Giscard-nak, akinek feladata ezzel gyakorlatilag véget is ért, így csak az marad, hogy a június 20-i szaloniki EU-csúcson az államok vezetői elé terjessze a "kész" alkotmánytervezetet - de a jelenlegi helyzet szerint ők ezzel nem tekintik befejezettnek a reformhuzavonát, késznek az új alaptörvényt.

Forrás: Bruxinfo - Brüsszel

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK