Mini-Szabadságszobor áll az új Nobel-békedíjas asztalán

Az idei Nobel-békedíjat az iráni származású, 1947-es születésű Shirin Ebadi ügyvéd, emberi jogi aktivista, az első női iráni bíró kapta a demokrácia és az emberi jogokért tett erőfeszítései miatt. Elsősorban a menekültek, a nők és a gyerekek jogaiért küzd. Ügyvédként számos ellentmondásos politikai ügybe keveredett eddigi munkája során. Ebadit tevékenysége miatt már számos alkalommal bebörtönözték. A kitüntetés hírét Ebadi elképedéssel fogadta, és az AFP-nek kijelentette: a Nobel-díj mindazokat az irániakat illeti, akik a demokráciáért harcolnak.

Az ügyvédnő, emberi jogi aktivista Teheránban szerzett jogi diplomát. 1975-79 között a városi bíróság elnöke volt Teheránban, ő volt az első női iráni bíró. Az 1979-es forradalom után lemondásra kényszerítették. Jelenleg ügyvédként dolgozik Teheránban, illetve a helyi egyetemen tanít.

Mind kutatásai, mind aktivistaként való tevékenysége során a békés, demokratikus megoldásokat kereste a társadalmi problémákra - írta az Ebadiról szóló életrajzban a norvég Akadémia. A nyilvános vitákban aktív, szülőhelyén közismert és elismert személy, aki a bíróságon az áldozatok védelméért, a szólásszabadságért és a politikai szabadságért küzd a konzervatív frakciók támadásaival szemben - indokolta az akadémia a döntését.

A kitüntetés hírét Ebadi elképedéssel fogadta, és az AFP-nek kijelentette: a Nobel-díj mindazokat az irániakat illeti, akik a demokráciáért harcolnak.

"Az iszlám összeegyeztethető az emberi jogokkal, semmi olyan nincs a Koránban, a muzulmánok szent könyvében, ami az emberi jogok ellen szólna" - mondta későbbi sajtótájékoztatóján Ebadi. Szerinte az elnyomó rendszerek alaptalanul hivatkoznak a vallás tanításaira, amikor csorbítják a lakosság emberi jogait. "Megdöbbentő, amikor a hatalmon lévők az iszlám nevével visszaélve sértik meg az emberi jogokat" - mondta a díj odaítéléséről szóló bejelentés utáni első sajtóértekezletén, amelyet az Emberi Jogok Nemzetközi Szövetségének párizsi székházában tartott.

Hazájának helyzetéről szólva elmondta: Iránban jelenleg sok ember van börtönben azért, mert a szabadságért és a demokráciáért harcolt. Ezeket a lehető leghamarabb szabadon kell bocsátani, ez lenne az iráni emberjogi helyzet javításában a legfontosabb, a legelső lépés. A másik legsürgősebb feladat a véleménynyilvánítás szabadságának biztosítása - mondta. Ugyanakkor közölte: élesen ellenezne minden külső beavatkozást Iránban. Az emberi jogokért vívott harc minden országban az ott élő nép dolga - mondta.

Az új Nobel-békedíjas jogásznő kitért sajtóértekezletén az emberi jogok iraki helyzetére is: "Az iraki lakosoknak jelenleg nincs vizük, nem kapnak áramellátást, nincs biztosítva legelemibb létszükségleteik kielégítése sem, hogy lehetne hát ott szó egyáltalán emberi jogokról?" - idézett Ebadi nyilatkozatából a francia AFP hírügynökség.

A pápáról, akit sokan a Nobel-békedíj idei legfőbb esélyesének tartottak, kijelentette: mindig csodálta, és azóta különösen, amióta a katolikus egyházfő elítélte az amerikaiak iraki beavatkozását.

A bejelentést követően nem sokkal Abdollah Ramezanzadeh iráni kormányszóvivő az AFP francia hírügynökségnek azt mondta: "Boldogok vagyunk, hogy a nemzetközi közösség egy iráni muzulmán nőt választott ki a béke érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként. Reméljük, hogy szakértelmét felhasználhatjuk Iránban." Nem sokkal később azonban a szóvivő felhívta telefonon a hírügynökséget, és közölte, hogy nyilatkozatát magánszemélyként tette, nem pedig az iráni kormány nevében.

Idén 165 személyt jelöltek a Nobel-békedíjra, köztük II. János Pál pápát - akit sokan a legesélyesebbnek tartottak -, Bonót, a U2 nevű ír együttes énekesét és Václav Havelt, a volt cseh elnököt. A díjat a norvég Akadémia osztja ki minden évben.

A Nobel-békedíj az egyetlen, amelyet nem az alapító Alfred Nobel hazájában, hanem Norvégiában, Oslóban adnak át. Ennek magyarázata, hogy az alapító halálakor Svédország és Norvégia még egy államot alkotott, és Nobel végrendeletében meghagyta, hogy a Békedíjat norvég bizottság ítélje oda, ez a hagyomány pedig Norvégia 1905-ös függetlenné válása után is fennmaradt. A díjat odaítélő bizottság a norvég parlament, a Storting által kinevezett öt tagból áll, de a kabinettől függetlenül tevékenykedik. Döntését kizárólagos felelősséggel hozza meg, de kikérheti szakértők véleményét. A kitüntetést "a békekonferenciák előmozdítói, a leszerelési tárgyalások főbb szereplői és a népek közötti testvériség élharcosai", valamint az alapító szándékait figyelembe véve már az emberi jogokért küzdők is megkaphatják. Az első Nobel-békedíjat 1901-ben Henri Dunant és Frédéric Passy, a Nemzetközi Vöröskereszt alapítói kapták.