Hillary Clinton, New York állam szenátora levélben tiltakozott az ellen, ahogy az Egyesült Államok a második világháborúban magyar zsidók értékeit elszállító aranyvonat ügyét kezeli.1999-ben tizenhárom Magyarországon született túlélő beperelte az amerikai kormányt, kárpótlást kérve eltűnt vagyontárgyaikért. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének jogi képviselője szerint az amerikai hatóságok azóta mindent megtesznek, hogy késleltessék az ítélet megszületését. Tény, hogy a per már öt éve húzódik.

 

Fotó: EPA

New York város képviselői határozatban szólították fel az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumát, hogy a holokauszt túlélőit gyorsan és méltányosan kárpótolja és ne hátráltassa tovább az aranyvonat-perben a döntés megszületését. Hillary Clinton, New York állam szenátora pedig levelet írt az ügyben Richard Ashcroft igazságügyi miniszternek. A szenátor szerint az Igazságügyi Minisztérium szándékosan késlelteti a perben az ítélet megszületését. A New York-i képviselők figyelmezették a kormányukat, hogy az amerikai hozzáállásnak nemzetközi következményei lehetnek, mert az Egyesült Államok hivatalos álláspontja arra szólítja fel más államok vezetőit, hogy ne akadályozzák a világháború károsultjainak kárpótlását.

Magyarországon 1944-ben rendelték el a zsidók vagyonának begyűjtését. Több száz láda aranyat és ezüstöt, ékszereket, több vagonnyi perzsaszőnyeget és közel 600 festményt gyűjtöttek össze. Értéküket akkor 200 millió dollárra becsülték, ez ma körülbelül 2-3 milliárd dollárnak felel meg. Az elkobzott tárgyakat felrakták az úgynevezett aranyvonatra, majd útnak indították Németországba. 1945 májusában az ausztriai Werfen közelében az amerikai hadsereg lefoglalta a vonatot. Két hónappal később egy salzburgi amerikai katonai raktárhoz irányították a 44 vagont, és megkezdték a kirakodást. Az amerikaiak "ellenséges kormány vagyonaként" kezelték a rakományt, annak ellenére, hogy voltak bizonyítékaik arról, hogy a tárgyakat magyar zsidóktól rabolták el. A kincsek egy része az amerikai tisztekhez került, egy másik részét elárverezték, és a befolyt összeget zsidókat segítő szervezeteknek adták. Jutott az értékekből az osztrák kormánynak és francia hadseregnek is. A rakomány néhány darabját állítólag később New York-i aukciókon látták feltűnni. 1999-ben egy miami bíróságon tizenhárom Magyarországon született amerikai állampolgárságú túlélő beperelte az Egyesült Államokat, kártérítést követelve az aranyvonatról eltűnt értéktárgyaikért.

Egri Oszkár, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének jogi képviselője szerint a mostani határozat csupán egy "elvi jelentőségű megnyilatkozás", egy gesztus a New York-i vezetés részéről, de nem valószínű, hogy komolyan befolyásolná az amerikai kormányt. Egri Oszkár elmondta, hogy jogilag teljesen érthető, hogy az Egyesült Államok mint alperes a végsőkig kimeríti lehetőségeit, folyamatosan a per felfüggesztését kéri, szakértőket utasít el, igyekszik a lehető legtovább elhúzni a tárgyalást. "Emberileg azonban érhetetlen, hogy 13 szerencsétlen, idős túlélő miért nem kaphat kárpótlást"- mondja a MAZSIHISZ jogi képviselője. A túlélők nagyon idős és beteg emberek, minél tovább húzódik a per, annál kisebb az esélye, hogy megélik a kártalanítást. Egri Oszkár elmondta, hogy az 1992-es első magyarországi kártalanítási perben még 34 ezren adták be az igényüket, 6 évvel később már csak 21 ezren, a harmadik eljárásnál pedig mindössze 14 ezren.

Ráadásul az ügy rendkívül összetett, nem lehet kizárólag az Egyesült Államokat vádolni az aranyvonat kifosztásával, mivel a kincsek eltüntetésében részt vettek a magyar nyilasok, a németek, az osztrákok és a franciák is. "Nehéz, sőt lehetetlen megállapítani, hogy egy bizonyos ember egy bizonyos aranyóráját ki vitte el, mindenki a másikra mutogat" - állítja a jogi képviselő. Kevés túlélőnek vannak jogilag elfogadható bizonyítékai arról, hogy milyen vagyontárgyakat vettek el tőle. Vidéken a csendőrök följegyezték ugyan, hogy kitől milyen tárgyakat koboztak el, sőt átvételi elismervényt is adtak, de később a nyilasok elvitték a tárgyakat a csendőrségekről és a bankokból, ahol letétben voltak. A feljegyzéseket kidobták, a tárgyakat pedig típus szerint csoportosították. Ezután kerültek a kincsek az aranyvonatra. Senki nem tudja hitelt érdemlően megállapítani, hogy egy-egy óra vagy festmény magyar, német, osztrák, francia vagy éppen amerikai tulajdonba került-e. A pesti zsidók vagyontárgyai még követhetetlenebb úton kerültek a vonatra. Nekik leltár vagy átvételi elismervény nélkül, sokszor öt perc alatt kellett odaadniuk mindent.

Éppen ezért tartana Egri Oszkár sokkal jobb megoldásnak egy diplomáciai megállapodást a kollektív kárpótlásról. Ehhez azonban a kormányok együttműködése szükséges. "Állapítsanak meg egy normális, méltányos kártérítési összeget, és tegyünk 60 év után végre pontot az ügy végére" - mondja.