Hét volt szocialista állammal, Romániával, Bulgáriával, Szlovéniával, Szlovákiával, Lettországgal, Litvániával és Észtországgal bővül hétfőn a NATO. Ez lesz a katonai szövetség legnagyobb arányú bővítése 1949-es megalakulása óta.

Hét állammal bővül hétfőn a NATO, Washingtonban ünnepélyes ceremóniát tartanak ebből az alkalomból. Ez lesz a katonai szövetség történetének legnagyobb bővítése. A hét egykori szocialista állam, Románia, Bulgária, Szlovénia, Szlovákia, Lettország, Litvánia és Észtország felvételével az 1949-ben 12 európai és észak-amerikai állam szövetségeként indult szervezet 26 tagú lesz.

A most csatlakozó államokon kívül még három olyan ország van, amely hivatalosan jelezte, hogy a lehető legrövidebb időn belüli szeretne belépni. Albánia, Macedónia és Horvátország. azt reméli, hogy a NATO isztambuli csúcsértekezletén idén júniusban meghívást kapnak a csatlakozási tárgyalások megkezdésére.

Az elmúlt években Grúzia is többször jelezte, hogy szeretne taggá válni, de a tbiliszi vezetés még nem tisztázta, hogy mikorra tűzte ki ezt célul. A NATO alapszerződése szerint a szervezet minden európai állam előtt nyitva áll.

Egyre gyorsuló átalakulás

A NATO bővítése, hét új tagállam hétfői felvétele újabb bizonyíték arra, hogy a katonai szervezet milyen hatalmas átalakuláson esett át az elmúlt másfél évtizedben. A berlini fal leomlása és a kelet-közép-európai rendszerváltás nem pusztán az adott országok akkori vezetésének jelentett csapást - a NATO számára is váratlan helyzetet hozott egykori ellenségének megszűnte. Új feladatokat kellett találnia. A megoldást a NATO missziójának és beavatkozási zónájának egymással párhuzamosan zajló kibővítése jelentette: míg eredetileg tagállamainak védelme volt a feladata, ma már a legalább ilyen fontos a válságmegelőzés, a terrorizmus elleni küzdelem és a békefenntartás - s tevékenységi köre sem korlátozódik immár a nevében szereplő "észak-atlanti" régióra.

A NATO átalakulásának első fontos lépése 1992-ben történt: a katonai szervezet elfogadta, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet, az EBEÉ (az EBESZ elődje), illetve az ENSZ által indított békefenntartó akciókban szerepet vállaljon. Ugyanebben az évben a NATO katonai hadműveletbe kezdett az Adriai-tengeren a Jugoszláviával szembeni ENSZ-embargó betartatására. 1993-ban szintén egy ENSZ-határozat (a Bosznia felett meghirdetett légi tilalmi övezet) érvényesítésére indított a NATO - ezúttal légi - hadműveletet, s ennek keretében egy évvel később két amerikai F-16-os Bosznia felett lelőtt négy szerb repülőgépet: az új körülmények között a NATO számára ez volt a tűzkeresztség.

Valamivel később, 1994 áprilisában NATO-gépek földi célpontokat (Gorazde környéki szerb állásokat) bombáztak Boszniában: ilyen akciót a katonai szövetség addig még soha nem hajtott végre. Másfél évre rá, 1995 decemberében pedig a NATO elkezdte történelme első szárazföldi hadműveletét: a boszniai háborút lezáró daytoni békemegállapodások nyomán hatvanezer embert telepített békefenntartásra a balkáni köztársaságba. Ezt a missziót, az IFOR-t egy év múlva, mandátumának lejártakor a stabilizációs erő, az SFOR váltotta fel, amely még ma is Boszniában állomásozik. A csapatok létszáma azonban a helyzet javulásával párhuzamosan folyamatosan csökkent (idén nyáron már csak 7 ezer katona alkotja majd az SFOR-t), itteni szerepkörét a NATO jövő év január 1-től valószínűleg átadja majd az Európai Uniónak.  

1999-ben korszakhatárhoz érkezett az akkor éppen ötvenedik születésnapját ünneplő katonai szövetség: megvívta történelme első háborúját, hogy a szerb kormányzatot rákényszerítse a koszovói vérengzések beszüntetésére. A 78 napig tartó légi hadjárat nyomán Belgrád engedni kényszerült: a szerb erők kivonultak a tartományból, amely ENSZ-igazgatás alá került, a békefenntartást pedig egy nemzetközi erő, a szintén NATO-irányítás alatt álló KFOR vette át. (Az elmúlt napok összecsapásai mindenesetre megmutatták, hogy Koszovóban az albánok és a szerbek közötti megbékélés azóta sem sokat haladt előre...)

A 2001. szeptemberi amerikai merényletek meggyorsították a NATO átalakulását. A szövetség már az 1999. áprilisi washingtoni csúcsértekezletén is fontos, számításba veendő veszélyként jelölte meg a terrorizmust, 2001 őszén pedig a terrorakciók nyomán felajánlotta, hogy a NATO-alapszerződés 5. cikkelye értelmében (amely szerint bármely tagállam elleni fegyveres támadás az összes tagállam elleni támadásnak minősül) kész minden segítséget megadni az Egyesült Államoknak. Bár az ezt követő afganisztáni hadjáratban a NATO nem játszott fontos szerepet, az amerikai terrorakció mégis fontos következménnyel járt: felgyorsult a szövetség katonai átalakulása. 2002 májusában a tagállamok külügyminiszterei izlandi tanácskozásukon úgy döntöttek: képessé kell tenni a NATO-t, hogy reagálni tudjon a XXI. század új fenyegetéseire, a terrorizmusra és a tömegpusztító fegyverek elterjedésére, s ehhez gyorsan telepíthető, illetve hosszú időn át bárhol bevethető egységek létrehozására van szükség.

Ez a megfogalmazás gyakorlatilag a Föld egészére kiterjesztette a NATO illetékességét. Ennek jegyében vette át a katonai szövetség tavaly augusztusban az afganisztáni nemzetközi biztonsági erők, az ISAF vezetését s hozta létre októberben a NATO reagálóerőt, az NRF-et, amelynek állományában jelenleg egy magyar felderítő század is szerepel - jelezve, hogy a honvédség egyes alakulatai ma már teljesítik a NATO legmagasabb követelményeit is.