Továbbra is a konzervatívok igazgatják Németország egyik legkisebb tartományát, a Saar-vidéket: a vasárnapi parlamenti választást a kereszténydemokrata unió (CDU) utcahosszal nyerte, a saarbrückeni törvényhozásba bejutott másik három párt együttvéve sem tudott összegyűjteni annyi voksot, mint a CDU.

Az előzetes végeredmény szerint a CDU a szavazatok 47,5   százalékát szerezte meg (1999-ben 45,5 százalékát), míg a szociáldemokrata párt (SPD) 30,8 százalékát, azaz súlyos szavazatveszteséget szenvedett. Az SPD öt évvel ezelőtt még 44,4 százalékot szerzett, szoros küzdelemben kapott ki a CDU-tól.

A Saar-vidék szociáldemokrata fellegvárnak számított: 14 évig irányította a baloldal, mielőtt 1999-ben átengedte volna helyét a konzervatívoknak. Most bejutott a saarbrückeni parlamentbe a környezetvédők illetve a liberálisok pártja, de sem a Szövetség'90/Zöldek, sem az FDP nem érte el a hat százalékot (5,6, illetve 5,2 százalék). Német kommentátorok aggasztónak tartják, hogy a szélsőjobboldali NPD a szavazatok 4 százalékát szerezte meg, megközelítette az ötszázalékos parlamenti küszöböt.

Saar-vidéki eredményével az SPD folytatta idei rossz választási szereplését, s nem sok jóval kecsegtet a még esedékes többi helyi választás sem: a brandenburgi és a szászországi parlamenti, illetve az észak-rajna-vesztfáliai helyhatósági szeptemberben. A 17 millió lakosú Észak-Rajna Vesztfáliában, ahol jelenleg a szociáldemokraták a legerősebbek, jövőre tartományi parlamenti választást is rendeznek, s ez a megmérettetés döntő hatással lehet a felsőházi erőviszonyokra. Jelenleg a Bundesratban, a tartományi képviseletben az ellenzéknek van több szavazata, de fölénye nem akkora, hogy képes lenne megbénítani a berlini szociáldemokrata-zöld kormányt, illetve a kormánypárti többségű alsóházat, a Bundestagot.

A Saar-vidéken is inkább az országos irányzatot követték a választók, igaz, Peter Müller személyében a kereszténydemokraták karizmatikus vezetővel is rendelkeznek. A Saar-vidéki voksolásra is kihatott, hogy nem népszerű a berlini szövetségi kormányzat parancsolóan szükségesnek mondott gazdasági-szociális megszorító politikája, amelyet egyebek között Németország versenyképességének megtartására és a német társadalom demográfiai helyzetére, azaz elöregedésére  hivatkozva határoztak el.