A házasságtörésen csúszhat el a török EU-tagság

2004.09.20. 16:30

Az Európai Unió legnehezebb feladata most, hogy decemberig el kell döntenie, mi legyen Törökországgal. A félig ázsiai ország évtizedek óta szeretné elkezdeni a csatlakozási tárgyalásokat, de Románia és Bulgária is előnyben van vele szemben. A házasságtörést büntetni kívánó török képviselők most megfelelő ürügyet szolgáltatnak az Unió politikusainak, hogy újra elodázzák a török felvételt.

Az Európai Bizottság hétfőn ultimátumot intézett Törökországhoz: vagy módosítják a büntető törvénykönyvet, vagy október 6-án azt fogják javasolni, hogy továbbra se kezdődjenek meg a csatlakozási tárgyalások Törökországgal.

Günter Verheugen leköszönő EU bővítési biztos mostanáig a török EU-tagság egyik legnagyobb támogatója volt. Most azonban magához hívatta Törökország brüsszeli követét, hogy kemény hangon figyelmeztesse a diplomatát, hogy baj lesz a török büntető törvénykönyv pénteken elhalasztott reformja miatt. Joseph Ratzinger bíboros, Vatikán Hittani Kongregációjának vezetője szintén hétfőn jelentette be, hogy az egyházi állam tiltakozik Törökország tervezett felvétele ellen.

A török-vita erősen megosztja az európai politikusokat, a döntést már évek óta halogatják. Október 6-án kell jelentést tennie az Európai Bizottságnak arról, hogy javasolják-e a csatlakozási tárgyalások megkezdését Törökországgal, a végső döntés pedig decemberben várható.

Egy pénteki török döntés komolyan ronthatja az ország csatlakozási esélyeit. Az új török büntető törvénykönyv elfogadását ugyanis elhalasztották. A háttérben a házasságtörés büntethetősége miatti vita áll. A török kormánypárt szeretné visszaállítani, hogy a házasságtörés szabadságvesztéssel sújtható bűncselekmény legyen. Egyszer már túl volt ezen a vitán a török közélet: 1996-ban a férfiak, 1998-ban pedig a nők büntethetőségét szüntették meg. Azóta viszont az Igazság és Fejlődés nevű vallásos párt jutott hatalomra, mely ugyan késznek mutatkozott sok reformra, de ebben az ügyben nem enged. Recep Tayyip Erdogan ezért úgy döntött, hogy elhalasztja a törvénykönyv reformjáról szóló parlamenti szavazást. Legkorábban október 1-én kerülhet a törvény a török parlament elé. A legtöbb EU-s szakértő szerint ez már túl késő lesz ahhoz, hogy az Európai Bizottság támogassa a 6-án megjelenő jelentésében a csatlakozási tárgyalások megkezdését.

Az EU mindenképpen új török büntető törvénykönyvet akar, mert a most használatos már 78 éves, és legalább 100 helyen kellene módosítani rajta, hogy megfeleljen az EU kritériumainak. A házasságtörési jogszabályon kívül a többi pontot valószínűleg megszavaznák a török képviselők, de ezt az EU nem fogadná el.

Sok európai politikus megkönnyebbülhet, ha a törvénykönyv reformjának csúszása miatt nem kell elkezdeni a csatlakozási tárgyalásokat. A török tagság ugyanis végletekig megosztja az európai közvéleményt és az EU politikusait is. Törökország ugyanis nagy, szegény és muzulmán ország. Ha belépne az EU-ba, akkor Németország mögött a második legnagyobb népességű lenne, de mivel a török lakosság növekszik, a német pedig csökken, így néhány évtized múlva már a legnagyobb befolyású tagállam lehetne. Sokan idegenkednek Európában attól is, hogy muzulmán országot vegyenek fel, ez ellen tiltakozik lényegében a Vatikán is, mondván Európa földrajzi és kulturális határai nem esnek egybe. Problémát jelent az európaiaknak, hogy Törökország szegényebb, mint a most csatlakozó országok, így nagyon sokba kerülne az Uniónak a hatalmas ország gazdaságának felzárkóztatása.

A törökök azonban sokat tettek eddig az uniós tagságért. Az utóbbi években korlátozták a hadsereg politikai jogait, kiterjesztették a kurd kisebbség nyelvhasználatát, megszüntették a halálbüntetés intézményét és liberalizálták a gazdaságot. Törökország NATO-tag, látványos engedményeket tett a ciprusi megbékélésért, és felvette a kapcsolatot a régi ellenségnek számító Görögországgal. Sokan éppen azzal érvelnek Európában, hogy ha a sok reformért cserébe nem kapnak semmit sem a törökök, akkor az a szélsőségeseknek kedvez, akik elvilágiasodással vádolják Törökországot. A csatlakozás-pártiak szerint meg kell mutatni az iszlám világnak, hogy a demokratikus átalakítás előnyökhöz juttathat egy országot, különben semmilyen érv sem marad a fundamentalista politikai csoportokkal szemben.

Utóbbi érvelést használta az a bizottság is, melyet a British Council és Soros György alapítványa pénzelt, hogy vizsgálják meg a török EU-csatlakozás lehetőségeit. Az ismert európai liberális politikusokból álló testület azonban úgy tűnik, hogy hiába lobbizik a török tagságért.

Az európai politikusok között Gerhard Schröder német kancellár a török tagság legnagyobb támogatója, akit az is motiválhat, hogy Németországban él a legtöbb török az Unióban, és az ő szavazataikra is szüksége van az egyre népszerűtlenebb szociáldemokratáknak.

Vele szemben Angela Merkel, a német kereszténydemokraták vezetője szervez európai koalíciót a török tagság ellen. A német pártelnök levélben kereste meg az Unió befolyásos jobboldali vezetőit (többek között Berlusconi olasz és Raffarin francia miniszterelnököket), hogy ne engedjék a csatlakozási tárgyalások megkezdését Törökországgal. Helyette azt javasolja, hogy ajánljanak fel valamilyen különleges státust a törököknek, mely gazdaságilag integrálná, politikailag viszont kihagyná őket az Unióból.

Bár a Verheugent követő új bővítési biztos szintén egy liberális képviselő lesz, a finn Olli Rehn még nem jelezte, hogy annyira eltökélt lenne a török-kérdésben, mint német kollégája. A mostani házasságtörési vita pedig azt valószínűsíti, hogy 1999 óta továbbra is hiába vár a csatlakozási tárgyalások megkezdésére Törökország.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK