Rejtélyes afrikai birodalmak emlékeit mentik magyarok

Magyar expedíció indul Szudánba, az emberiség egyik legrégebben lakott területére. Mivel az afrikai ország egy hatalmas duzzasztógátat épít néhány éven belül a Nílusra, a kőkorszaktól a középkorig folyamatosan lakott területek kerülnek víz alá. Ezért egy nagyszabású, nemzetközi leletmentő akció indul, amiben magyar régészek is részt vesznek. Többek között egy eddig titokzatos afrikai királyság, a meroitikus birodalom emlékei kerülhetnek elő a föld alól.

Nagyszabású leletmentő akcióba kezdenek Szudánban több ország régészei. A szudáni kormány ugyanis egy óriási duzzasztógát felépítését tervezi a Níluson, a negyedik vízesésénél. Mivel a gát mögötti területen egy hatalmas, több száz négyzetkilométeres tó jön létre néhány év múlva, rengeteg régészeti lelőhely és lelet semmisülne meg. Ezért több régészcsapat, köztük egy magyar társaság is Szudánban kezd ásatásokba, hogy a leleltek egy részét megmentse. A gát felépítésére különböző tervek vannak, a legvalószínűbb, hogy 2007-2008-ra készül el a duzzasztómű, és ezután töltenék fel a területet vízzel. A magyar csapat a tervek szerint 2006. januárjában kezdené az ásatásokat.

Lassányi Gábor, a magyar régészcsapat projektvezetője szerint az elmúlt 5-6 évben lengyel és brit régészek már végeztek kutatásokat a területen, ahonnan a pattintott kőkorszaktól az időszámítás előtti II. évezredig létezett kerma birodalomnak - egy belső-afrikai királyság, a fáraó-kori Egyiptom déli riválisa - emlékei is előkerültek. Ráadásul mivel az egyiptomi fáraók az újbirodalom idején a mai Szudánra is kiterjesztették uralmukat, egyiptomi tárgyakat is találtak. Néhány apró piramis és kormányzói sír is épült a területen - derült ki a feltárások során. A hellénisztikus korral párhuzamosan létező meroitikus birodalom idejéből (Kr. e. 8.- 4. század) már textilmaradványokat is találtak. A magyar koncessziós területen Lassányi szerint mindegyik korszakból kerülhetnek elől leletek.

A magyarok által feltárt leletek egy része Magyarországra, a Szépművészeti Múzeumba kerülhet, egy leletmegosztási egyezmény értelmében. Emellett más országok kutatói által talált leletekből is hozhat haza néhány tárgyat a magyar csapat.

A szudáni kulturális minisztérium 2002-ben tett közzé egy nemzetközi felhívást a Nílus 4. vízesésénél épülő hatalmas gát építése által veszélyeztetett terület régészeti örökségének megmentésére. Régészek szerint a "Merowe Dam Project" méretében csak a híres asszuáni gát építéséhez hasonlítható, amelynek építésekor a hatvanas években az egykori Nílus-völgy területén a Nasszer-tó született, elnyelve Alsó-Núbiát, számtalan falujával, romvárosával. A nemzetközi összefogásba 1964-ben saját expedícióval Magyarország is bekapcsolódott. Az expedíció eredményeként napvilágra került egy késő antik, kora keresztény város, Aballah Nirqi, utcahálózatával, lakóházaival és temetőjével. A feltárt leletek egy része Magyarországra került.

A mostani expedíció hátterének biztosítására alapítvány szerveződött, Magyar Meroé Alapítvány néven. A csapat tagjai 2004. júliusában részt vettek a lengyelországi Gdanskban megrendezett régészeti konferencián, ahol bejelentették hivatalosan részvételi szándékukat a szudáni hatóságok képviselőinek, és megállapodtak a terepmunkák vezetőjével egy magyar koncessziós területről. A magyarok által feltárandó terület a Nílus bal partján fekszik, nagyjából a tervezett víztározó középső részén.

A víz alá kerülő terep, a Középső-Nílus völgye azért olyan gazdag lelőhelyekben, mert az emberiség egyik legkorábbi lakóhelye. A most sivatagos, korábban azonban lakható területen már a pattintott kőkorszaktól éltek, egészen a középkorig.

A Kr. e. II. évezredben a szóban forgó terület, a Nílus 4. vízesésének vidéke az első ismert valódi afrikai királyság, a kerma birodalom részévé vált. Az egyiptomi újbirodalom a Kr. e. 16. században azonban meghódította az afrikai királyságot.

Az újbirodalom bukása után a területen egy új bennszülött királyság született, amely Kr. e. 8. századtól Napata, majd meroitikus birodalomként több mint 1200 évig fennállt. Királyai felügyelték a belső-afrikai kereskedelmet. A királyság kőtemplomai, palotái és piramisai nagy gazdagságról tanúskodnak.

A meroitikus birodalom folyamatos diplomáciai és kulturális kapcsolatban állt a mediterrán világgal és a Római Birodalommal is. A Kr. u. 3-4. században délről induló népvándorlások során számos új népcsoport érkezett Felső-Núbiába, amelyek új királyságokat alapítottak a meroitikus birodalom romjain. Az új királyok a Bizáncból és Egyiptomból érkező hittérítők hatására a 6. században keresztény hitre tértek, és számos kolostort alapítottak.