Vágólapra másolva!
Az első szabadon választott orosz elnök jórészt a csecsen válságnak köszönhette bukását. Mandátuma kitöltése előtt néhány hónappal távozni kényszerült a hatalomból, a második csecsen háború kitörése után.
Vágólapra másolva!

Borisz Jelcin a 1931-ben született az oroszországi Szverdlovszkban (mai neve Jekatyerinburg). 1968-ig mérnökként dolgozott, majd egyre komolyabb tisztségeket kapott a kommunista pártban. 1985-ben már a moszkvai pártbizottság első titkára volt. A reformok egyik szószólójává vált, és nagy feltűnést keltett közvetlen stílusával, a szovjet vezetőktől szokatlan gesztusaival (például testőrök nélkül trolizgatott Moszkvában). Rendszeresen kritizálta a reformok lassúságát és az állami korrupciót is. 1987-ben leváltották első titkári posztjáról, de 1990-ben visszatért a csúcsra, az oroszországi Legfelsőbb Tanács elnökeként. A következő évben megnyerte az első alkalommal kiírt orosz elnökválasztást.

Megválasztása után két hónappal a kommunista keményvonalosok puccsot kíséreltek meg Gorbacsov ellen, de Jelcin az utcán, egy harckocsi tetejéről buzdított ellenállásra. Ekkor születtek azok a szövetségek, melyek évekig meghatározták az orosz katonai vezetést: ekkor vált Jelcin kedvencévé az 1992-96 közötti hadügyminiszter, Pavel Gracsov, és ekkor alapozta meg karrierjét Alexander Lebegy is.

A puccs elbukott, a Szovjetunió szétesett, és Jelcin immár az önálló Oroszország elnöke lett. 1993-ben régi kommunista politikusok még egyszer megkísérelték magukhoz ragadni a hatalmat, de Jelcin ezúttal fegyverrel kergette el őket.

A folyamatos hatalmi válság miatt Jelcin sokáig nem figyelt a szakadár csecsenekre. Sőt, 1991-ben még ő is támogatta, hogy a területen szabad választást tartsanak, mert az ottani vezetés a puccsistákat támogatta. A győztes függetlenség-pártiak viszont elzavarták az orosz helyőrségeket és teljesen önállóan kezdtek politizálni.

1994-ben lépett Jelcin először határozottan a csecsenek ügyében: novemberben egy puccskísérletet szervezett Dudajev elnök ellen. A próbálkozás azonban hamar elbukott. Végül decemberben elrendelte a terület megszállását.

Az első csecsen háború azonban súlyos kudarcba fulladt. Jelcin kénytelen volt leváltani Gracsovot, és az 1996-os választási győzelme érdekében együttműködést ajánlani az őt élesen támadó Lebegynek is. 1997-ben Jelcin aláírta Maszhadovval a békét, és elfogadta, hogy a következő öt évben rendezik majd Csecsenföld státusát.

A korrupció, az igazságtalan privatizáció és a vesztes háború kikezdte Jelcin népszerűségét, akit ráadásul alkoholizmussal is vádoltak, és egészségi állapota is megromlott. 1999-ben nevezte ki miniszterelnöknek az erős kéz politikáját ígérő Vlagyimir Putyint, és a következő évben átadta neki az elnöki hatalmat is. Jelcin most a közügyektől távol tartja magát.