A 15 éve lezárult polgárháború újraindulásától tartanak Libanonban a hétfői merénylet miatt. Rafik Hariri volt miniszterelnököt a leghihetőbb magyarázatok szerint szírellenes megnyilatkozásai miatt ölték meg. Hariri ugyanis a Libanont 1976 óta megszállva tartó szír csapatok kivonását szerette volna elérni. Felmerült ugyanakkor, hogy szaúdi szélsőségesek, sőt, hogy Izrael áll a gyilkosság hátterében. A legvalószínűbb azonban, hogy számos korábban meggyilkolt elődjéhez hasonlóan Hariri gyilkosainak kilétére sem derül soha fény.

Fotó: EPA
Hatalmas volt a pusztítás

Sok libanonit a 15 évvel ezelőtt lezárult polgárháborúra emlékeztette az a hétfői robbantás, amelyben életét vesztette Rafik Hariri volt miniszterelnök. A merénylet minden bizonnyal megerősíti a félelmeket, hogy az ország az utóbbi 15 év nyugalom után - amelynek megteremtésében magának Haririnek is jelentős szerepe volt - újra visszahull a káoszba. A detonációban összesen 13 ember hunyt el.

A gyilkosságot követően ellenzékiek vonultak az utcákra több libanoni városban, a hadsereget pedig a legmagasabb készültségi fokozatba helyzeték. A kormányzat háromnapos gyászt rendelt el.

A hatalmas robbanás - becslések szerint 300 kilogramm robbanószert használtak fel - tettesei ugyanakkor lehet, hogy soha nem kerülnek elő. Nem is lenne ez példa nélküli Libanon újabb kori történelmében. Vezető politikusok sora hunyt el így, főleg a 80-as években. A gyilkosságok közös vonása, hogy senkit sem vontak felelősségre értük. 1982-ben Besir Gemajel, 1989-ben Rene Muavad újonnan megválasztott libanoni elnököt ölték meg autóbombás merénylettel. 1989-ben Sejk Hasszan Kalid, a köztársaság muftija is így hunyt el. Hariri egyik hivatali elődjének, Rasid Karami kormányfőnek a helikopterét 1987-ben robbantották fel.

A találgatások ugyanakkor már megindultak, hogy ki lehetett a tettes, vagy ki állhatott a merénylet hátterében. A legkézenfekvőbb megoldás a Libanont 1976 óta megszállva tartó Szíria. Az ellenzék már meg is vádolta a damaszkuszi és a libanoni kormányt, hogy ők ölették meg az üzletember-politikust, aki az utóbbi időben egyre gyakrabban hangoztatta azt, amit a libanoni ellenzék is el akart érni: a szíriai csapatok kivonását.

A 15 ezer körülire becsült szír katonaság kivonása 2000 után merült fel miután Izrael kivonult Dél-Libanonból. A csapatok kivonását Amerika is szeretné elérni, és az általa szorgalmazott tavaly szeptemberi ENSZ BT-határozatot - szírpárti ellenfelei szerint - Hariri is támogatta. Ráadásul Hariri parlamenti tömörülésének tagjai közül többen is részt vettek olyan ellenzéki üléseken, amelyeken rendre a szír kivonulást követelték.

Fotó: EPA

Hariri ugyanakkor korábban is konfliktusba került a szírbarát államfővel, Emile Lahuddal. Tavaly októberben például azért mondott le kormányfői tisztségéről, mert nem tudta elérni, hogy a parlament ne hosszabbítsa meg Lahud - eredetileg tavaly novemberig tartó - államfői mandátumát három évvel.

Hariri hívei szerint a kormányfő vissza kívánt térni a politika színtérre a májusi általános választásokon. Lehetséges visszatérése, ha burkoltan is, de komoly fenyegetést jelentett az 1976 óta tartó libanoni szír jelentétnek. A szíriai vezetők ugyanakkor kemény szavakkal ítélték el a merényletet.

A tettért egy eddig ismeretlen szélsőséges iszlám szervezet, a Naszr val Dzsihád fí Bilád es-Sám (Győzelem és Szent Háború Nagy-Szíriában) vállalta a felelősséget. A szervezetnek az al-Dzsazíra televízióban bemutatott közleménye szerint azért végeztek Haririvel, mert üzletelt a szaúdi királyi családdal.  Ez azt valószínűsíti, hogy a szaúdi kormányzattal jó kapcsolatokat ápoló Haririt a Szaúd-Arábiában keményen üldözött szélsőségesek ölték meg. Azonban amellett, hogy szaúdi szélsőségesek még soha nem követtek el merényletet libanoni politikus ellen, a merénylet szervezettsége és nagyságrendje is azt valószínűsíti: nem egy kisebb terrorista sejt volt a tettes. Ráadásul a magát az al-Kaida Levantei Szervezetének nevező csoportosulás azt állította internetes közleményében, hogy Haririvel nem iszlám szélsőségesek végeztek.

Egyes libanoni feltételezések szerint ugyanakkor a robbanás mögött az izraeli titkosszolgálat is állhat. A zsidó államnak ugyanis érdekében áll olyan akciók szervezése, amelyekkel Damaszkuszra irányíthatja a gyanút - érvelnek. Ezt azzal támasztják alá, hogy Izrael sohasem tudta hitelt érdemlően bebizonyítani, hogy nem ő állt a modern Libanonban elkövetett első autóbombás merénylet mögött. Az 1979-es robbantás célpontja és áldozata Abu Hasszan Szalameh palesztin titkosszolgálati vezető volt, aki Izrael szerint közreműködött az 1972-es müncheni olimpián történt vérengzés megszervezésében.