Megválasztották az iraki államfőt

2005.04.06. 17:33

Szerdán az átmeneti iraki nemzetgyűlés Dzsalal Talabani kurd politikust választotta államfővé. Az eredményes választás véget vetett az iraki nemzetgyűlésben hetek óta tartó politikai patthelyzetnek.

Szerdán a 275 tagú ideiglenes iraki nemzetgyűlésből 227 - más források szerint 228 - képviselő támogatta szavazatával Talabani kinevezését elnökké, és mellé a két alelnök, a leköszönő pénzügyminiszter, a síita Ádel Abdel-Mehdi és az eddigi államelnök, a szunnita Gázi al-Jáver megválasztását.

Az átmeneti nemzetgyűlés döntése véget vetett az új iraki kormány létrehozása körüli hetek óta tartó politikai patthelyzetnek. A BBC szerint az új elnöki csapat rövidesen új miniszterelnököt nevez ki, aki a 2005 decemberére tervezett iraki választásokig marad a helyén.

A 2005 januári iraki választásokon a kurd pártokból álló koalíció kapta a második legtöbb szavazatot, szemben a győztes síita pártszövetséggel. A Kurd Hazafias Szövetség (PUK) vezető Talabani államfővé kinevezése az iraki kurd közösség eddigi legnagyobb győzelme, azé a közösségé, amelyet igen súlyos veszteségek értek Szaddám Huszein alatt - írta a BBC. Az MTI jelentésében emlékeztet arra is, hogy Talabani államfőként inkább reprezentatív tisztséghez, ám annál kevesebb tényleges politikai hatalomhoz jutott. Az iraki alkotmány ugyanis a miniszterelnököt és annak kormányát avatja hatalmi központtá.

Talabani első beszédében a nemzeti függetlenség elérését és az iraki kormányzat megerősítését tűzte ki célul, ahol már nem lesz többé szükség a nemzetközi haderő támogatására. Talabani megemlékezett továbbá azokról az Irak északi részén élő kurdokról és a déli részen élő síitákról, akik a Szaddám-rezsim alatt estek el.

Az 1933-ban született Talabani, a heves kurd nacionalista, aki retorikájába mindazonáltal szociáldemokrata elemeket is kever, annak az országnak az elnöke lett, amelynek vezetése ellen évtizedeken át ádázul harcolt.

Már fiatalon csatlakozott a kurd nacionalizmus atyjának tekintett legendás kurd vezető, Musztafa Barzáni mozgalmához. Barzáni autonómiát akart kieszközölni a kurdok számára, akiket az akkori brit mandátum akaratuk ellenére arra kényszerített, hogy egy rajzasztalon megtervezett soknemzetiségű Irakban éljenek. Az autonómiaköveteléseket azonban a bagdadi vezetés rendre elutasította. 1961-ben ezért Barzáni fegyverbe hívta követőit, és ezzel kezdetét vette a kurd felkelés.

Három évvel később Talabani összekülönbözött Barzánival, és saját mozgalmat hívott életre. Ezt követően indultak meg - és húzódtak évtizedeken át - a kurd belharcok. A két kurd párt egészen a ´90-es évek végéig harcolt egymás ellen, Barzáni egyszer az ősellenségnek számító Szaddám Huszein iraki diktátorhoz fordult segítségért. Az idei januári választások előtt azonban a PUK és a KDP stratégiai okokból szövetségre lépett egymással, és közös listájuk az előkelő második helyen végzett a megmérettetésen, megfelelő alkupozícióba juttatva a kurdokat ahhoz, hogy Talabanit tegyék meg Irak elnökévé.

Közben Bahtiár Amín, az emberi jogok iraki minisztere szerdán arról tájékoztatta az újságírókat, hogy a fogságban lévő Szaddám Huszein megbuktatott iraki elnök és legszűkebb környezetének tagjai televízión, egyenes adásban nézhették az ország új elnökének és alelnökeinek megválasztását. Őreik tévékészülékeket helyeztek el erre az időre börtöncelláikban, hogy nézhessék, amint a nemzetgyűlés megválasztja e közjogi méltóságokat - jelentette a miniszter. Arról nem szólt bejelentésében, hogy az Egyesült Államok vezette hadjáratban megbuktatott korábbi iraki vezetők éltek-e a lehetőséggel, és ha igen, hogyan reagáltak a látottakra.