Európából Európába

2005. április 19-21. között tizedik alkalommal került megrendezésre a Szeged Biztonságpolitikai Központ szervezésében az a konferencia, amely a demokratizálódási folyamatokat hivatott elősegíteni a közép-kelet-európai régióban. Évről évre visszatérő vendégként román, szerb és ukrán biztonságpolitikai szakértők cserélnek eszmét magyar kollégáikkal. A kezdeményezés sikerét mutatja, hogy - a kezdetektől eltérően - már nemcsak középiskolai tanárok és diákjaik, hanem a téma rangos szaktekintélyei is aktívan részt vesznek a munkában.

A konferencia előtti napon Ukrajna Külügyminisztériuma Diplomáciai Akadémiájának prominens képviselői a magyar Külügyminisztériumban, majd a konferencia zárónapján Szegeden tartottak magyar - ukrán kerekasztal beszélgetést kollégáikkal. A téma a tavalyi narancsos forradalom után megindult demokratikus folyamatok értékelése és továbbfejlesztésük lehetősége volt.

A szegedi konferenciát Tóth László, a Központ elnöke nyitotta meg, majd Gémesi Ferenc, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára méltatta a kezdeményezést. Gémesi felhívta a figyelmet arra, hogy a diplomácia még mindig nem értette meg a civil kezdeményezések fontosságát a demokratizálódási folyamatokban, ezért is hiánypótlóak az ittenihez hasonló kezdeményezések.

Dr. Gyarmati István, a chisinau-i EBESZ-nagykövet az interkulturális párbeszéd fontosságát hangsúlyozta, és a német-francia megbékélést állította követendő példaként a közép-kelet-európai népek számára. Véleménye szerint - bármennyire szeretnénk is hinni, hogy nem így van - a nemzetközi szervezetek függenek a nemzetállamoktól, ezért először Európán belül kell konszenzusra jutni a régió integrációjával kapcsolatban, majd az EU-USA kapcsolatok szintjén kell egyeztetni a véleményeket, és ezután lehet megtenni a konkrét lépéseket a térség integrálására.

Szemerkényi Réka, az Új Magyar Atlanti Kezdeményezés elnökasszonya is az EU-n belüli közös kül- és biztonságpolitika kialakítását tartotta fontosnak, valamint az EU és USA együttműködését. Utóbbi két hatalmi centrumnak szüksége van egymásra: az USA megkerülhetetlen szuperhatalom, viszont lépéseinek legitimációjához szüksége van szövetségesekre. Gazdaságilag is elválaszthatatlan a két régió: az USA (a közhiedelmek ellenére) Hollandiában többet fektet be, mint Mexikóban, és Európában is 60%-kal többet, mint Kínában. Az Európai Unió országai viszont több tőkét invesztálnak Texasba, mint az Egyesült Államok Japán területére.

Srdjan Grigorjevic, a G17 Plus Kutatóintézet munkatársa szerint sok az előítélet a balkáni országokkal szemben. A nemzetközi közvéleménynek meg kellene értenie azt, hogy a vallási és kulturális összetétele miatt a régiónak több nehézséggel kell számolni, mint egy etnikailag homogénebb lakosságú térségnek. Kiemelte azt, hogy felkészültségükben eltérő szinten állnak, de a történelem során talán először van közös célja a balkáni országoknak és népeknek: az euroatlanti integráció. Ezt a tényt szem előtt tartva lehet lépésről lépésre demokratizálni a régiót.

Martinusz Zoltán, a kormány főtanácsadója az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájára azt a hasonlatot hozta, hogy "olyan, mint a jeti: mindenki beszél róla, de senki sem látta". A későbbiekben kifejtette, hogy ennyire azért nem katasztrofális a helyzet, hiszen ha 15 évvel ezelőtt valaki azt jósolja, hogy ma már nem fog létezni német márka és Európa nagy részén az euró lesz az egyetlen hivatalos fizetőeszköz, valószínűleg kinevetik. Manapság még nehéz elhinni, hogy a nemzeti érdekeiket szem előtt tartó tagállamok képesek lesznek létrehozni közös kül- és biztonságpolitikát és annak jegyében egységesen fellépni, de ez - az előbbi példa tükrében - egyáltalán nem képtelenség.

Dr. Szenes Zoltán altábornagy, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem oktatója Magyarország szerepéről beszélt az EU-NATO műveletekben. Elmondta, hogy a Balkánon, Irakon és Afganisztánon kívül Cipruson és Afrikában is vannak magyar békefenntartók, a jelenlegi magyar szárazföldi haderő állományának 35%-a vett részt már ilyen akciókban. Azért fontos Magyarország részvétele ezekben a kezdeményezésekben, mert külpolitikai súlyunk egyenes arányban áll a békefenntartásban részt vevő katonáink számával.

Mészáros Rezső akadémikus a Közös nevező: az euró-atlanti integráció címmel megtartott beszédében kitért arra, hogy a már csatlakozott és a közeljövőben csatlakozó országok akkor érik utol fejlettségben az Unió alapító és vezető államait, amikor nem csak a felső, hanem az alsóbb társadalmi rétegek felzárkóztatása is végbemegy, amikor nem lesz általános a szegénység és az egyes régiók közötti óriási gazdasági különbségek is kiegyenlítődnek.

Rábai Zsolt, a brüsszeli NATO-központ munkatársa a NATO és az EU párhuzamos létezésének létjogosultságát boncolgatta. Fejtegetése összegzéseként elmondta, hogy a NATO egyrészről az a szervezet, amely a transzatlanti kapcsolatok intézményi hátterét biztosítja az USA és szövetségesei között, másrészről megosztja a régió stabilizálását az EU-val: míg utóbbi inkább újjáépítéssel és rendőri feladatokkal foglalkozik, addig a NATO a krízishelyzetek közvetlen megoldására törekszik.

Varga Imre, a magyar miniszterelnök külpolitikai tanácsadója hazánk szerepét hangsúlyozta a balkáni országok európai integrációjában. Mind a csatlakozni vágyó országok, mind az Európai Unió tagállamai kulcsszerepet szánnak hazánknak a folyamatokban, ezért fontos mind a diplomáciai, mind a civil kapcsolatok szintjén aktívan részt vennünk az azokat elősegítő kezdeményezésekben.

Mihajlo Kirsenko professzor, az Ukrán Diplomáciai Akadémia oktatója Kelet- és Délkelet-Európa dilemmái címmel tartott előadásán Ukrajna hídszerepét hangsúlyozta Európa nyugati (elsősorban az EU-t értve ezalatt) és keleti (főleg Oroszország) részei között. Összehasonlításként Franciaország (Európa-Afrika viszonylatban), Spanyolország (Európa-Latin-Amerika) és Magyarország (Európa többi része-Balkán vonatkozásban) példáját említette az ukrán szakember.

Ukrajnát Európa egyik legnagyobb államaként aposztrofálta, amelynek nincsenek nagyhatalmi ambíciói. A magyar-ukrán viszonyrendszerre kitérve kiemelte, hogy a két nép soha nem állt ellenséges viszonyban egymással (legalábbis saját zászlói alatt), még a honfoglaló magyar törzsek számára is a kijevi Rusz volt az egyetlen terület, ahol békében áthaladhattak. A professzor elmondta továbbá, hogy a jelenlegi ukrán baloldalnak nincsen alternatívája a fejlődésre, csak a nemzethalál rémképét hozza fel az euró-atlanti integráció ellensúlyként. Az ukrán baloldalnak - a közelmúlt rossz történelmi tapasztalatai miatt - társadalmi tömegbázisa sincsen, pedig erre nagy szükség volna a demokratikus fejlődéshez.

A konferencia a szegedi polgármesteri hivatal meghívására a város házasságkötő-termében fejeződött be egy állófogadással. A helyszín akár szimbolikusan is felfogható: a régióban élő népek összefogásának közös akaratát is jelezheti.