Schröder megy, a szocdemek maradhatnak

2005.08.10. 16:20

A legújabb, a napokban közzétett német közvélemény kutatási adatok március óta először mutatják azt, hogy a német jobboldali ellenzék nem szerezne többséget a szeptember 18-i parlamenti választásokon. Ezzel egyre valószínűbbé válik a legnagyobb ellenzéki párt, a kereszténydemokraták (CDU-CSU) és a nagyobbik kormánypárt a szociáldemokraták (SPD) nagykoalíciója.

A hivatalban lévő német szociáldemokrata kancellárt, Gerhard Schrödert még a 2002-es választások előtt egyszerre mentette meg egy égi jelenség (a pusztító árvizek idején a kiváló médiaszereplő Schröder sikeresen alakította ki magáról a hatékony államférfi képét, jelentősen növelve ezzel saját és pártja népszerűségét) és egy földi háború (a kancellár, ahogy a németek döntő többsége, ellenezte az Irak elleni katonai fellépést). Noha a jelenlegi választásokon Schröder poszton maradása csodaszámba menne, mégis úgy tűnik pártja az SPD megmenekülhet.
A jelenlegi közvélemény kutatási adatok március óta először mutatják azt, hogy a jobboldal az utóbbi években hiába nyerte meg a tartományi választások döntő többségét, jelenleg még sincs többségben országosan. A kereszténydemokraták (CDU) és a bajor keresztényszocialisták (CSU) konzervatívjai 42 százalékon állnak, míg a liberális szabaddemokraták (FDP) 6 százalékot szereznének. Ez pontosan egyenlő a három baloldali párt: a félévszázados történelmi mélyponton levő szociáldemokraták (29%), a Joschka Fischer külgyminiszter vezette zöldek (8%) és az új pártként pár hónapja megalakult Baloldali Párt (11%) népszerűségével.

Mikor három hónapja Schröder bejelentette, hogy előrehozott választásokat akar minden nagyon egyszerűnek, a választás pedig az egyik konzervatív pártvezér szavaival "puszta formalitásnak" tűnt. A helyzetet az újonnan megalakult, a szociáldemokratáktól balra álló párt színrelépése változtatta meg. A Baloldali Párt lényegében a Schröder-féle liberális reformpolitikából kiábrándult baloldali szociáldemokraták, a volt keletnémet állampárt utódjaként megalakult PDS és a szerteágazó antiglobalista szervezeti kör egyesüléséből jött létre. A párt, mely elsősorban a szociáldemokratákból kiábrándult baloldali szavazók között és a volt

NDK területén népszerű (a keleti tartományokban a legnépszerűbb párt) a jelenlegi adatok szerint a harmadik legnagyobb parlamenti erő lesz a választások után. Éppen ez a kiábrándultság az oka, hogy egy esetleges három párti baloldali kormány megalakulásának az esélye csekély: ezt a forgatókönyvet mind a szociáldemokraták, mind a Baloldali Párt vezetői elutasítják. Márpedig ha nem lesznek elegendőek a szavazatok egy jobboldali parlamenti többséghez, akkor nem marad más választási lehetőség, mint egy CDU/SPD nagykoalíció. 

Forrás: MTI
Ő lenne az első nő és az első keletnémet ezen a poszton

Ez Schröder személyes sorsán nem sokat változtatna: nyilvánvalóan nehéz elképzelni, hogy tizenegy éve tartó kancellárság után elvállalna egy alkancellári funkciót egy kereszténydemokrata kancellár mellett. Hiszen egy nagykoalíció esetén minden bizonnyal az erősebb párt (a CDU) jelölné a kancellárt, nagy valószínűséggel Angela Merkelt, aki ezzel az első nő és az első keletnémet lesz Németország élén.

Egyelőre a konzervatívok részint egy "vörös-rózsaszín" (szocdem-baloldali) koalícióval riogatják a németeket, részint szemérmesen hallgatnak a nagykoalíció lehetőségéről, hiszen ez választási esélyeiket nyilvánvalóan rontaná. A szociáldemokraták már kevésbé szemérmesek: több vezető SPD-politikus (Eichel pénzügy-, Clement gazdasági és Schily belügyminiszter) is mint számbavehető lehetőségről beszélt a CDU-val kötendő koalícióról.

Egy esetleges nagykoalíció a német gazdaságnak nyilvánvalóan jót tenne, hiszen mindkét nagy párt nagyvonalakban egyetért a még Schröder által elindított Németország gazdasági versenyképességét javító reformcsomagban (ez az úgynevezett Agenda-2010).

KAPCSOLÓDÓ CIKK