Lepipálják a francia huligánokat a gettók lakói

Vágólapra másolva!
Az utóbbi 37 év legdurvább francia zavargásainak első 15 napján egy embert megöltek, 6000 autót felgyújtottak, és a rendőrökre támadtak a rendbontók. Sokan tartják a jelenséget tipikusan francia problémának, amit a bevándorlás, az elrontott városfejlesztés okoz. A francia szegénynegyedekhez hasonlók a világon mindenütt vannak, néhol milliók lakják őket, és az élet is sokkal keményebb, az erőszak mindennapos. Brazíliában állítólag halálosztagok tizedelik a szegénynegyedek lakóit, Mexikóban emberrablók lepik el a favellákat. Egész más világ viszont a bangkoki szegénynegyed. Itt minden viskóban színes tévé világít.
Vágólapra másolva!

"Ez a végeredménye, ha 'unatkoznak' a fiatalok, de az egész lezárul ma este, egyszerűen azért, mert véget ér a hétvége" - próbálta megmagyarázni három nappal a francia zavargások kitörése után egy párizsi férfi a BBC News fórumán a zavargások okát. Végül nem lett igaza, a rendbontók ráhúztak még két hetet, és a hangulat is jóval keményebb volt egy sima hétvégi balhénál.

A zavargások eddigi 15 napja alatt meghalt egy ember, közel 6000 autót felgyújtottak, rendőröket és tűzoltókat támadtak meg. Több mint 1500 rendbontót tartóztattak le. Bár 1990-91-ben már összecsaptak a rendőrökkel a külvárosokban lakó fiatalok, Franciaországban az elmúlt 37 évben nem volt ilyen mértékű felfordulás, amit egyesek szerint a beilleszkedni képtelen bevándorlók okoztak. Mások azt állítják, hogy a probléma nem faji alapú, hanem a szegénység áll a hátterében.

A legtöbb elemző azonban tipikusan francia problémának tartja az ügyet, amit az egykori gyarmatokról érkezőkkel és városszerkezeti problémákkal hoznak összefüggésbe. A zavargások kiindulópontjai ugyanis a bevándorlóktól és az elszegényedett ipari munkásoktól hemzsegő külvárosok voltak. A francia nyelvet is beszélő bevándorlókat az 1960-70-es években csábítottak Franciaországba a jó megélhetés lehetőségével. Nekik munka, a francia iparnak olcsó munkaerő kellett. A gazdasági visszaeséssel azonban a felduzzasztott külvárosok elvesztették jelentőségüket, az ott élők pedig a munka és a beilleszkedés lehetőségét.

"Ez szart se ér" - lobogtatta francia személyijét egy 20 éves fiatal Párizsban, aki részt vett a zavargásokban. "Agyonbasszuk a rohadt Sarkozyt és a rendőreit" - fenyegette egy másik a belügyminisztert, de a düh és agresszió ellenére a franciák viszonylag olcsón megúszták a rendbontást. A francia szegénynegyedekhez hasonlók a világ más részein is léteznek, sőt némelyikben ennél sokkal keményebb eszközökhöz nyúlnak a lakók, ha el akarnak érni valamit, és sokkal keményebb megtorlással is kell szembenézniük.

Banlieue, a tiltott mérföld

"Allah nevében térjetek haza" - üvöltöttek hangosbeszélőikön a felfordult francia külvárosokban a muszlim prédikátorok, hogy így próbálják lenyugtatni a banlieue néven emlegetett elszegényedett francia külvárosok lázongó lakóit. A banlieue (a XVII. században a jelentése: tiltott mérföld) szó eredetileg egyszerűen külvárost jelentett - így nevezték például a dúsgazdag Versailles-t is -, azt a területet jelölték vele, amelyen kívül megengedett volt bármilyen engedély nélküli kereskedelmi tevékenység.

A szakállas prédikátorok akciójának oka, hogy nekik van a legnagyobb szavuk a külvárosok lakossága körében. Egyrészt azért, mert az ott élő lakosság jelentős része muszlim (Clichy-sous-Bois-ban, ahol a zavargások kirobbantak, arányuk eléri a 30 százalékot). Másrészt azért, mert rendőrökkel és állami hivatalnokokkal senki nem tárgyal.

A lepukkant, nagyrészt munkanélkülieket tömörítő városrészekben a legmagasabb Franciaországban az erőszakos bűncselekmények száma, de súlyos probléma a kábítószer is, a bűncselekmények jelentős részét 15-25 éves fiatalok követik el. "Fiatalok vagyunk, nincs mit vesztenünk. Senki nem válaszol, ha elküldjük önéletrajzunkat. Rettegjetek a fiataloktól, mert ez még csak a kezdet" - mondta az egyik banlieue lakója a zavargások első napjaiban.