Nyugati önfényezés döntheti el Koszovó sorsát

2005.11.28. 14:04

"Szerelmes voltam egy forradalmárba, de ma már elsötétített üvegű autóval jár, amelyet testőrökkel teletömött dzsipek követnek" - panaszkodott a BBC tudósítójának egy koszovói albán arról, hogy a tartomány 1999 óta ENSZ-ellenőrzés alatt fennálló felemás függetlensége nem feltétlenül úgy sült el, ahogy azt megálmodták. A szóban forgó egykori diákvezérnek ma már semmi köze nincs a forradalmi eszmékhez, méretre csináltatott öltönyökben jár, és versenylovakat kap ajándékba. Egykori rajongója szerint ez is csak azt bizonyítja, hogy az arcok kicserélődtek ugyan, de a rendszer ugyanaz maradt.

A koszovóiak mindennapi élete ugyanis semmit nem változott. Akárcsak az egykori Jugoszláviának, Szerbia és Montenegrónak is Koszovó a legszegényebb tartománya. A munkanélküliség 60 százalék körül van, amit csak súlyosbít, hogy a lakosság fele 25 évnél fiatalabb, azaz pont a legaktívabb korosztálynak nem jut szinte semmilyen munka. Európában ezzel itt a legmagasabb a munkanélküliség, az egy főre jutó GDP pedig a legalacsonyabb. Minden második koszovói ráadásul az amúgy sem túl magas létminimum alatt él.

A legbiztosabb megélhetési forrás a bűnözés, amit a piti bűncselekmények mellett elsősorban a kábítószer-kereskedelem jelent. Koszovó ENSZ-felügyeletének bevezetése óta ugyanis ez a térség vált a Közép-Ázsia felől érkező kábítószer-szállítmányok egyik legfontosabb elosztóhelyévé. A kiterjedt feketepiac és az albán önállóság álma miatt teljes a káosz a pénzügyek területén is. A szerb dinárt csak azokon a területeken, városokban (például Mitrovicában) használják, ahol jelentős szerb lakosság él. A többi helyen euróval, svájci frankkal és amerikai dollárral csencselnek. A valutázás visszaszorítása érdekében az ENSZ-felügyelet 2001-ben az eurót tette meg hivatalos fizetőeszközzé. A cégek és az albán kormányzat ezt is használják, a lakosságot azonban nehéz erre kényszeríteni.

Ennek egyik fő oka, hogy a legtöbben a régebben disszidált, Amerikában, Németországban, Svájcban vagy más nyugat-európai országokban élő rokonoktól érkező pénzküldeményekből élnek. Nem véletlen, hogy az országban a legelterjedtebb logó a Western Union pénzküldő szolgálat fekete-sárgája. "A helyieknek nincs pénzük, hogy elmenjenek vacsorázni. Minden este beülnek egy kávéra, de hát rajtunk ez nem sokat segít" - magyarázta egy pristinai szendvicsbár tulajdonosa, hogy miért épp a helyi ENSZ-központ mellett nyitott üzletet.

Aki pedig nem valami piszkos munkából vagy a rokonok segélyeiből tartja el magát, az a kormányzati hivatalokban vagy a mezőgazdaságban dolgozik, ami annak ellenére is jelentős megélhetési forrás, hogy Koszovóban kiemelkedően fontos érclelőhelyek vannak, amelyek azonban a szerb felügyelet lazulása óta parlagon hevernek. Sokan épp ezzel magyarázzák, hogy miért esik olyan nehezére Belgrádnak az elválás. Az ólom, a cink és a nikkel mellett a legnagyobb értéket Koszovó lignitkészletei jelentik, amelyek ugyan nem a legjobb minőségűek, viszont legalább 150-200 évre elegendőek lehetnek a feltételezések szerint. Szerbiának pedig az egyik legégetőbb problémája épp ez, ugyanis a szakemberek azt állítják, 30 éven belül kongani fognak az ürességtől a szerb kőszénbányák.

Fotó: MTI
Romokból építkeznek

A szerb energiatartalék kimerülésére megoldást jelenthet Koszovó, az egyetlen probléma, hogy nem csak Belgrád lát fantáziát a Crna Gorával és Macedóniával határos hegyekben. Ahtisaari megjelenésének másnapján kapott bányászati engedélyt Koszovóban a világ legnagyobb réztermelője, az amerikai Phelps Dodge, de az egyik legfontosabb brit nikkelkereskedő cég is és számos más társaság is megjelent már a tartományban. Feltehetően bátorítja majd a külföldi befektetőket Soros György amerikai tőzsdeguru is, aki pár héttel ezelőtt kijelentette: az egyetlen járható út Koszovó függetlensége.

Belgrádnak tehát komoly ellenfelekkel kell szembenéznie ezen a területen is. Bár lehetőségeik korlátozottak, azért igyekeznek megtenni minden tőlük telhetőt. A szerb kormányzat minden lehetséges alkalommal elmondja, hogy az ENSZ-által áruba bocsátott koszovói cégek és érdekeltségek tulajdonviszonyai nem rendezettek, így senki ne lepődjön meg, ha esetleg utólag bíróságon kell bizonyítaniuk, hogy amiért olyan sok pénzt fizettek az valóban az övék is. A másik fontos szerb fegyver pedig a teljesen elszegényedett tartomány államadóssága. A közel 1,4 milliárd dolláros tartozást ugyanis Belgrád fizeti.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK