Kormányzati lépéseket követel a Human Rights Watch emberi jogi szervezet Szingapúrban a bevándorló háztartási alkalmazottak munkakörülményeinek javítására. Az indonéziai, fülöp-szigeteki és Sri Lanka-i cselédlányok szexuális és fizikai erőszaknak vannak kitéve, gyakran nem kapnak fizetést és bezárják őket dolgoztatóik. Az elkeseredett nők közül sokan öngyilkosságba menekülnek.

Szexuálisan zaklatják, bántalmazzák, éheztetik és akadályozzák szabad mozgásukban a bevándorló női háztartási alkalmazottakat Szingapúrban - derül ki a Human Rights Watch kedden kiadott jelentéséből. Az emberi jogi szervezet adatai szerint 1999 óta legalább 174 ilyen nő vetett véget önkezűleg életének vagy szenvedett halálos munkahelyi balesetet - többnyire lakóépületek felsőbb emeleteiről ugrottak vagy estek ki.

Kenneth Roth, a HRW igazgatója szerint az ilyen alkalmazottak csak fele annyit keresnek - ha egyáltalán megkapják fizetésüket - mint a hasonló körülmények között foglalkoztatott takarítók vagy kertészek. "Azzal, hogy Szingapúr elutasítja a mindennapos munkavédelmi előírások háztartási alkalmazottakra történő kibővítését, védtelenül hagyja őket a zaklatások előtt" - közölte az igazgató.

Egy szabadnap havonta

A "Cselédlány rendelésre: vessünk véget a bevándorló háztartási alkalmazottak zaklatásának" című tanulmány készítői több mint 100 háztartási alkalmazottal, kormánytisztviselővel és munkaközvetítővel készítettek interjút. A tanulmányból kiderül, hogy a kormányzat ugyan több munkakörülményre vonatkozó szabályozást is kiadott, ám a fizetések megállapítását, a munkaórák számát és a fizetéslevonások szabályozását a munkáltatókra bízza, ráadásul kihagyták őket a munka törvénykönyvéből is. Csupán annyit írnak elő, hogy a velük kötött szerződésekben havi egy szabadnap szerepeljen.

A szingapúri családok jellemzően fülöp-szigeteki, indonéziai, Sri Lanka-i bevándorlókat alkalmaznak, körülbelül 150 ezer háztartásban. Utánuk összességében 200-300 millió amerikai dollárnak megfelelő adót fizetnek be évente, ám a kormány ebből a pénzből semmit sem fordít az érintettek munkakörülményeinek javítására - állapították meg a jogvédők. Ráadásul a hatalmas piaci verseny miatt a munkaközvetítők az alkalmazottakra terhelnek számos költséget, akik gyakran 4-10 hónapon keresztül ingyen dolgoznak, hogy ki tudják fizetni ezeket.

"Ha a munkaadóm feldühödött sokszor pofon vágott... Azt mondta nem mehetek haza. Ki nem állhattam. Amikor szóltam a közvetítőnek, hogy pofon vágott azt mondták: 'Tűrnöd kell. Tarts féken az érzelmeidet'. Ha egy cselédlány nem teljesíti a fizetéslevonásokat, és hívja a közvetítőt, az nagyon feldühödik. A közvetítő is felpofozott, mert nem akarták, hogy anélkül elmenjek, hogy kifizettem volna a levonásokat - idéz a tanulmány egy 20 éves cselédlányt.

Bezárás, verés, éheztetés

Mivel a szigorú előírások szerint a bevándorló munkások nem eshetnek teherbe, és komoly pénzbüntetést kell fizetni utánuk, ha megszöknek tőlük, számos családban gyakorlatilag bezárják a cselédeket, akik nem beszélhetnek még a szomszédokkal sem és nem kapnak szabadnapot. Soha nem mehettem ki a házból. Még a szemetet sem vihettem ki" - mondta el Sri Muljani álnéven nyilatkozó bevándorló munkás a jogvédőknek.

"Attól féltem, ha elmenekülök, akkor elkapnak a rendőrök. Az asszonyom gyakran dühös volt rám és panaszkodott a munkaközvetítőnek, és azok is dühösek lettek rám. (A közvetítő megkérdezte) 'Mit akarsz?' Azt mondtam: 'Meg akarok halni asszonyom, mert az emberek durvák és minden, amit csinálok rossz, és mindig butának és hülyének neveznek'. Nem tudtam már mit csinálni, ezért patkány- és csótányirtót ittam. Elvesztettem az eszméletemet, és az asszonyom kórházba vitt... Amikor ez történt hét hónapja dolgoztam és 53 dollárt kerestem meg" - idéz a tanulmány egy másik, 22 éves bevándorló munkást.

A jogvédők szerint a szigorú elzárás miatt fel sem lehet becsülni, mennyi zaklatást kell elviselniük ezeknek az embereknek. Az indonéziai követséghez naponta 50, a fülöp-szigeteki és Sri Lanka-ihoz pedig egyenként havi 40-80 panasz érkezik, általában háztartási alkalmazottaktól. A zaklatások többségére ugyanakkor soha nem derül fény.

"Néha nem volt elég étel... hoztak ugyan kintről, de nem nekem. Amikor (a munkaadó) mérges volt, a szemétbe borította ennivalómat... Nagyon rémült voltam. Munkaadóm gyakran mondta nekem: 'Holnap büntetésből nem kapsz enni'. Fogtam a cókmókomat és elmenekültem..." - mondta az egyik megkérdezett a jogvédőknek.

A jogvédők felszólították a szingapúri hatóságokat, hogy törvényben biztosítsanak teljes körű védelmet a háztartási alkalmazottaknak, dolgozzanak ki szabályokat a munkaközvetítőknek, hogy a dolgozóknak ne kelljen hónapokig ingyen dolgozniuk, és csökkentsék a havi adót.