Beáldozná a karibukat támogatóiért Bush

2005.12.23. 14:20

Nemzeti érdekre hivatkozva engedné át az olajcégeknek Alaszka védett területeinek egy részét az amerikai kormány. A republikánusok szerint ezzel csökkenteni lehetne a kiszolgáltatottságot, ami abból fakad, hogy a világ legnagyobb olajfogyasztója, az USA készletei szűkösek. A republikánus politikusok állításait azonban, a terv független ellenzőin kívül, még egy amerikai kormányzati jelentés is cáfolja. Sokan épp ezért, azzal vádolják Bush-t, hogy az egyedi természeti értéket jelentő, több millió állat és néhány veszélyeztett faj élőhelyéül szolgáló Alaszkával akarja kifizetni tavalyi kampányának legfontosabb támogatóit, az olajtársaságokat.

"Életem legszomorúbb napja volt" - mondta Ted Stevens republikánus alaszkai szenátor annak kapcsán, hogy az amerikai törvényhozás felsőháza szerdán megfúrta azt a George W. Bush amerikai elnök által is támogatott törvénytervezetet, amely 25 éves vita után megnyitotta volna a védett területnek számító, alaszkai jégmezők egy részét az olajtársaságok előtt, és áldását adta volna az olajkitermelés megkezdésére. Az amerikai lapok szerint a szenátusi döntés előtt, teljes erőbedobással dolgoztak a környezetvédő szervezetek és az olajtársaságok lobbistái is, állítólag szokatlan agresszivitással folyt a szenátorok fejtágítása.

A republikánus szenátorok többsége teljesen magáévá is tette az olajcégek érvelését, amely elsősorban az amerikai félelmekre épít. "Ha többet tehetünk azért, hogy csökkentsük az olajbehozatal bizonytalanságát, akkor azt meg is kell tennünk" - adta ki a hazafias jelszót Lisa Murkowski republikánus szenátor. A félelem pedig jogosnak tűnik, hiszen a világ legnagyobb olajfogyasztója, jelenleg messze az USA. Az Egyesült Államok napi 19 millió hordó olajat nyel el (egy hordó kb. 160 literes). Ettől messze elmarad a második helyen álló Japán 5,2 millió hordós és a harmadik Kína 4,5 millió hordós fogyasztása is.

Az USA helyzetét azonban az teszi igazán kellemetlenné, hogy nem számottevőek olajkészletei. Például 19 millió hordós napi fogyasztásából 13 milliót importálnia kell. A jelenleg ismert, amerikai tartalék 21 milliárd hordó, amelynek ötödét (4,6 milliárd hordót) az Alaszka gyomrában rejlő olaj teszi ki. Ezzel ez az USA legnagyobb, szinte teljesen érintetlen olajtartaléka, nem véletlenül hívják a területet sokan "Amerika Ománjának". A republikánusok és az olajcégek szerint ez remek tartalék és segíthet az olaj világpiaci árának befolyásolásában. Az alaszkai kitermelés megindítását diktálja tehát az állampolgárok biztonsága, a kitermelés az ő érdekük is, hiszen ezzel le lehetne szorítani a soha nem látott magasságokban lévő olajárakat. Nem csak az olaj miatt, hanem azért is, mert a kitermelés nemzeti jövedelmet és munkahelyeket teremt.

Még a minisztérium sem hisz benne

A demokratákat és néhány republikánust is sikerrel győzködő zöldek szerint (akik Omán helyett előszeretettel hasonlítják Alaszkát a Szerengeti erdőhöz) azonban ez átlátszó érvelés. Egy, az amerikai kormányzat környezetromboló intézkedéseit figyelő, internetes oldal szerint például, semmilyen kedvező hatása nem lenne az alaszkai termelés beindításának. Ha már holnap megkezdenék a fúrást, akkor is legalább 2015 karácsonyáig kellene várni, hogy az USA államaiban alaszkai olajból készült benzint is lehessen tankolni. A termelés pedig csak 20 év múlva érhetné el a csúcsát és akkor sem tudnának többet előteremteni Alaszkában, mint a mai - egyre növekvő - igények 3 százalékát.

Csáky Roland, a Greenpeace kampányszervezője szerint az alaszkai olajkitermelés engedélyezésével az Egyesült Államok egyik utolsó, érintetlen területét számolnák fel. Bár a fúrásra szánt rész csak 0,2 százalékát teszi ki a 77 ezer négyzetkilométeres alaszkai védett területnek, a környezetvédő szerint az olajvezetékek hálózata, az esetleges szivárgások veszélyt jelenthetnek a vadon élő állatokra, valamint a különböző természeti értékekre. A fúrás ellenzői szerint több millió költöző madár kulcsfontosságú költőhelyét, illetve a jegesmedvék és karibuk utolsó, érintetlenül hagyott élőhelyét sodorná veszélybe az olajkitermelés.

Furcsa módon a zöldek érvelését támasztja alá az amerikai Energiaügyi Minisztérium egyik tavalyi jelentése is, amely az alaszkai olajkitermelés lehetséges hatásait vizsgálta. "Feltéve, hogy a világ olajpiacai a maihoz hasonlóan működnek, az OPEC tagjai ellensúlyozni tudnának bármilyen árcsökkenést" - lohasztotta le a lelkesedést a minisztériumi jelentés.

A legnagyobb olajtartalékok
A feltételezések szerint kicsit több mint 1200 milliárd hordónyi olaj nyugszik egyelőre feltáratlanul a Föld gyomrában. A legjobb helyzetben kétség kívül a közel- és közép-keleti államok vannak. Szaúd-Arábia 261, Irán 125, Irak pedig 115 millió hordónyi olajon ül.

De a republikánus érveket cáfolja a Global Policy Forum (GPF) külpolitikai elemző intézet Irakról készült jelentése is. A novemberben közzétett tanulmány szerint ugyanis, az USA az iraki újjáépítési terv, gyakorlatilag minden részébe beépítette az úgynevezett PSA-kat, azaz a termelés megosztási egyezményeket. Ezek lényege, hogy az amerikai - és részben brit, illetve multinacionális - olajcégek biztosítják az iraki olajtermelés beindításához szükséges pénzt és infrastruktúrát, amiért cserébe, részesedést kapnak a kitermelt olajból és a nyereségből.

Az amerikai kormány szerint ez a megszokott eljárás hasonló esetben, a GPF azonban azt állítja, hogy a világ olajüzletének, mindössze 12 százalékát bonyolítják PSA-k segítségével, általában azokban az országokban megszokott ez a gyakorlat, ahol kicsi az olajmező, így drága a kitermelés, amit a helyi kormányzat nem tud fedezni. Az iraki PSA-k ráadásul az ENSZ elemzőinek számításai szerint egyértelműen az amerikai újjáépítési politikán keresztül bejutott multinacionális cégeknek kedvez, amelyek dollár milliárdokat vesznek ki az iraki kormány zsebéből, ráadásul már azelőtt felosztják egymás között az iraki olajat, hogy a demokrácia megszilárdulhatna, az iraki kormány megerősödhetne.

Ajándék

Az alaszkai terület jelenleg az amerikai hadsereg védelme alatt áll, hiszen az alaszkai olajmezők részét képezik az amerikai vésztartaléknak. Bár a demokraták az alaszkai olajkitermelésről 25 éve folyó vitában általában ellenezékben voltak - Bill Clinton, 1995-ben például elnöki vétóval állta útját egy hasonló törvénynek -, most még több érdekük kötődik a republikánus tervek megbuktatásához.

A New York Times-nak név nélkül nyiltkozó demokrata szenátorok szerint most, hogy Bush népszerűsége nem túl magas, sőt ősszel minden korábbinál mélyebbre jutott, jól jött az általa és az amerikai kormányzat energiagazdálkodási stratégiája által támogatott terv elkaszálása. Jövőre ugyanis kongresszusi választásokat tartanak az USA-ban és minden fricska, amit Bush kap, az elnökségért folyó versenyt elbukó demokratáknak kedvez.

Ráadásul abban már komoly rutinjuk van, hogyan leckéztessék Bush-t az alaszkai olajkitermelés ügyében, a téma ugyanis a 2004-es elnökválasztási kampánynak is az egyik fontos kérdése volt. Rendszeresen érték akkor olyan támadások Bush-t a demokraták részéről, hogy az olajtársaságok gyakorlatilga kilóra megvették. Rekordösszegű kampányának támogatói között ugyanis számos olaj- vagy gáztermeléssel foglalkozó cég vezetője volt. A demokraták szerint persze most nem másról van szó, mint hogy Bush törleszti azt a befektetést, amivel újra az elnöki székbe segítették. Ahogy az egyik szenátor fogalmazott, Alaszka "karácsonyi ajándék az olajtársaságoknak".

Sáling Gergő, Szabó András

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK