Nemcsak nálunk, Németországban is vita folyik a villamosenergia árának szabályozásáról. A németeknél nyolc éve nem volt ilyen magas, mint most, pedig már rég megnyílt az árampiac, és a lakossági fogyasztók tetszés szerint választhatnak áramszolgáltatót. A cégek áremelkedési terveit több tartomány is elutasítja.

Magyarországon az elmúlt hetekben vita alakult ki a kormány és az ellenzék között arról, hogy az állam mikor és mennyire avatkozhat be az enegiárak alakulásába. Nálunk az állam hatóságilag meghatározhatja a közüzemi energia árát, míg Németországban az érintett szövetségi tartományok hagyjak jóvá az üzleti árszabást.

A múlt héten Alois Rhiel, Hessen tartomány gazdasági minisztere egységesen visszautasította a termelők áramemelési kérelmét, mivel a költségek szerinte nem indokolják a drágulást. Azóta sorra keményítenek be a tartományok: Alsó-Szászországban és Észak-Rajna-Vesztfáliában is visszautasították az áramtermelők kérelmeinek felét, míg Szászországban csak azzal a kitétellel fogadták be az árakat, ha a költségek későbbi csökkenését haladéktalanul érvényesítik a fogyasztói árban.

Az ügyben megszólalt Michael Glos német gazdasági miniszter, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) tagja is, aki visszafogottságra szólította fel a németországi konszerneket annak érdekében, hogy a tartományok ne kényszerüljenek beavatkozni. Az E.-On energiaipari konszern viszont bejelentette: pert indít, mivel a hesseni minisztérium eljárása szerinte nékülöz minden szakmai és jogi alapot.

Szabad a gazda

Magyarországon a piac még csak részlegesen nyitott: például a lakosság egyelőre csak a helyileg illetékes monopolhelyzetben lévő szolgáltatótól vehet áramot, és egyedül az ipari fogyasztók dönthetik el, melyik termelőtől vásárolják a villamosenergiát. Németországban a piacot már hat éve liberalizálták, azaz már a kisfogyasztó is szabadon megválaszthatja a számára legelőnyösebb feltételeket kínáló áramszolgáltatót. A verseny ellenére, a villamos energia ára, a németeknél, az utóbbi időben rekordmagasságba szökött.

A konszernek szerint ennek a barnaszén emelkedő ára az oka, ami az ország villamos energia-termelésének negyedét adja. A szakértők szerint sokkal inkább a kudarcot vallott piaci liberalizáció húzódik meg a háttérben. A német Focus című lap szerint egy húsz százalékos nyersanyagár-emelkedés, mindössze fél százalékkal emeli meg egy kilowattóra áram nettó árát Németországban, míg a hálózati közvetítési díjak - vagyis annak költsége, hogy az áram a vezetéken eljusson a konnektorig - a fogyasztói ár harmadát teszik ki.

A villamosenergia-hálózatot a tartományok mellett, ma négy konszern (RWE, E-on, BnBW és Wattenfall Europe) ellenőrzi, amelyek cégfúziók révén, hatalmas ipari mamutokká nőttek, és saját területükön monopolhelyzetet élveznek. A vezetékek használati díját úgy alakították ki, hogy új áramszolgáltatóknak már nem éri meg piacra lépni.  Így a liberalizáció eredeti szándéka, hogy a növekvő verseny kikényszerítse az árak csökkenését, nem valósult meg. 

Hogyan csökkentsük?

Megoldást néhány héten belül a postai és telefondíjakat is felügyelő Német Szövetségi Hálózatok Ügynökségének adott felhatalmazás hozhat: a villamosenergia-hálózat használati díjának megállapításakor szükség lesz a szervezet jóváhagyására.

Németországban az áramszolgáltatók költségeinek kiszámítása nem olyan összetett, mint Magyarországon: nálunk a privatizációt követő beruházások és fejlesztések elszámolása bonyolultabbá teszi annak megítélését, hogy mennyire reális a közüzemi és az ipari villamosenergia ára. 

Bogár Zsolt