A nemzetközi jogot, az érintett ország, sőt kritikusai szerint még az USA törvényeit is sértik azok az akciók, amelyek során terrorizmussal gyanúsított személyeket likvidálnak a világ különböző tájain az amerikai Predator robotrepülők. Legutóbb január elején Pakisztánban volt egy ilyen akció, de máig nem tisztázott, hogy az áldozatok civilek vagy fegyveresek voltak-e. A CIA pilóta nélküli gépeivel végrehajtott rakétatámadásokról mélyen hallgat az amerikai kormányzat, kevés kivételtől eltekintve nem tudni hol, kik ellen, hányszor vetették be ezeket, és hány embert öltek meg.

Akárcsak a muzulmán világban mindenütt, az észak-pakisztáni Damadola nevű faluban is Ábrahám áldozatkészségét megünnepelni gyűltek össze az emberek január 13-án este. Az Eid ul-Adhát ülő helyiek számára azonban tragédiába fordult a mulatság. Négy amerikai pilóta nélküli repülőgépből körülbelül tíz tankelhárító rakéta csapódott be a faluba. Három ház összeomlott, legalább 18-an - egyes jelentések szerint 25-en - meghaltak.

Mint utóbb kiderült, az amerikai Predatorokból kilőtt Hellfire rakétákkal al-Kaida-vezetőket próbált likvidálni az USA. A hírek szerint végeztek is a szervezet négy vagy öt magas rangú személyiségével, jóllehet az erről szóló beszámolók ellentmondásosak.

Az akcióban, amelynek célja állítólag Ajman az-Zavahri, az al-Kaida második emberének megölése lett volna, helyi lakosok, pakisztáni újságírók, illetve helyi illetékesek szerint csak civilek vesztették életüket. Tartományi hivatalos források ugyanakkor arról számoltak be, hogy megölték Zavahri marokkói vejét, Abdur Rahman al-Magríbit, Midhat Murszi asz-Szaídot, egy egyiptomi robbantási szakértőt, és az al-Kaida, az afganisztáni Kunar tartományban működő részlegének hadműveleti főnökét, Abu Obaida al-Maszrit. Az ugyanakkor nem tisztázott, hogy ezeket a személyeket miként azonosították.

A CIA-gépek által végrehajtott támadás komoly felháborodást keltett Pakisztánban, és a nemzetközi közvélemény sem nézte jó szemmel az akciót. A helyi törzsi vezetők tüntetéseket szerveztek több ezer résztvevővel az ártatlanok halála miatt, a pakisztáni kormányzat tiltakozott az amerikai nagykövetnél. Az ügyben, többek között az Amnesty International (AI) jogvédő szervezet is kiadott egy közleményt, amely szerint ez és a hasonló esetek arra utalnak, hogy létezik egy amerikai irányelv, amely elnézi az ítélet nélküli kivégzéseket. Az AI több hasonló esetet is felsorolt, de aggodalmait hangoztatta amiatt is, hogy a hatóságok olyan újságírókat tartóztattak le, akik a támadás körülményeinek felderítésén dolgoztak.

Jogsértő gyakorlat

Az ilyen esetekben ugyanakkor azon kívül, hogy jogvédő szervezetek felemelik szavukat, illetve az érintett állam tiltakozik, esetleg valamilyen egyoldalú szankciót vezet be - Pakisztán például megtilthatná, hogy amerikai állampolgárok belépjenek a területére -, gyakorlatilag semmilyen mód nincs arra, hogy felelősségre vonják az Egyesült Államokat a nemzetközi jogot sértő akciókért - mondta az [origo]-nak Valki László nemzetközi jogász.

Közömbös, hogy a támadás milyen (kis, pilótanélküli repülőgépekkel vagy nagyobb vadászbombázókkal) történik, az mindenképpen az erőszak alkalmazásának alapokmányi tilalmába ütközik. Ellenlépésre gyakorlatilag nincs mód, egyedüli lehetőség az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé vinni az ügyet, de ott az Egyesült Államok vétójoggal rendelkező, állandó tag. Nem valószínű, hogy egy saját maga elleni lépést támogatna, még ha eljut is odáig egy ilyen felvetés - mondja a jogász.

Valki László szerint 2003-ban kezdődött ez a jogsértő gyakorlat. A 2001 utáni, afganisztáni akciók még nemzetközi jóváhagyással, az ENSZ BT beleegyezésével folytak. A 2002-ben bevezetett amerikai stratégiai koncepcióban foglalt, úgynevezett megelőző csapások lehetősége azonban már nem egyeztethető össze a nemzetközi joggal, ahogy az ezt követő akciók sem.

Mások szerint nemcsak a nemzetközi jogot, de az amerikai jogrendszert is sértik ezek az akciók, és sokan úgy vélik, a támadásokat irányító CIA felett csak minimális ellenőrzést gyakorol a kormányzat. A New York Times egy 2002-es cikkében arról számolt be, hogy a CIA az elnöktől kapott írásos engedélyt a terrorista vezetők megölésére, ha nincs mód elfogásukra, és ha minimalizálni lehet a polgári áldozatok számát. Ezekről a személyekről akkor állítólag egy lista is készült, ennek létezését azonban hivatalosan nem ismerték el.