Háborús rémálmokat felidéző bosnyák férfi és peckesen masírozó nacionalista szerb fiatalok kísérték el az [origo] tudósítóját Belgrádból Podgoricába tartó útján. A Szerbia és Montenegró által alkotott államszövetség sorsáról döntő vasárnapi népszavazás előtt mindenki igyekezett objektív maradni és súlytalannak beállítani a kérdést. A kibékíthetetlennek tűnő ellentétek azonban mindenfelé előbukkantak.

"Srbija, Srbija", "ne, ne, ne, ne" - kántálták a Belgrádból Podgoricába tartó vonaton peckesen lépkedő fekete csetnik-sapkás fiatalok az ablakon kihajolva. A Montenegró függetlenségéről döntő vasárnapi népszavazáson ők jobban örülnének a nem szavazatok győzelmének, azaz, ha Szerbia és Montenegró továbbra is államszövetséget alkotna.

"Hülyék, bolondok, szélsőségesek" - legyintett a fiatalok láttán a bosnyák Remzija, az egykor nagy hírű FAB gépgyár prijepoljei üzemének tervezőmérnöke. A férfi szerint jobb lenne ha különválna a két ország, bár ez őt nem érinti, ugyanis Szandzsák szerbiai oldalán, Raskában él. Az oszmán birodalom egykori Novi Pazar-i kormányzóságának (szandzsákjának) pont a közepén húzták meg a szerb-montenegrói határt. A vasárnapi montenegrói népszavazás nyomán így a többségében bosnyákok lakta térség két fele, két külön államhoz tartozhat majd.

A bosnyák férfi többek között emiatt sajnálkozott, bár eleinte még optimistán társalgott. Szerinte az egyetlen megoldás az európai integráció. Ahogy azonban a csak módjával felgyorsult vonat - ami a kecskék méretes husánggal való odébb tessékelése után folytathatta útját - egyre közeledett Szandzsákhoz és a "fekete hegyekhez", Montenegróhoz, úgy tért egyre sötétebb témákra Remzija is. Srebrenicáról, és más bosnyákok ellen elkövetett mészárlásokról beszélt, a legszomorúbbnak pedig azt nevezte, hogy a háborús bűnöket elkövetőkre Szerbiában hősként tekintenek.

Remzija véleményét támasztja alá az a férfi is, aki Belgrádban dicsérte az [origo]-nak a háborús bűnökkel vádolt egykori szerb vezetőket, Ratko Mladicot és Radovan Karadzicot, akire hősként tekint. Előbbiről azt olvasta valahol - mondta -, hogy még az amerikai hadvezetés is elismerte kitűnő hadvezéri tehetségét. Praktikus okokból azonban kiadatásuk mellett volt: "Ez Szerbia érdeke".

Dudaszó, füstöltkolbász, cigaretta

A Szandzsákot elhagyva a szerb fiatalok hangja is megerősödött a vonaton, kiabálásukat itt-ott egyetértő dudaszó fogadta a sínek mellett robogó autókból. Került egy zászló is, amit kilógattak az ablakon. Végül Mojkovacnál leszálltak, de rég nem volt már a vonaton a bosnyák mérnök sem, helyét egy kefebajszú középkorú férfi és anyja foglalta el.

A kefebajszú dölöngélve lépett a kupéba, leült, jót húzott kétliteres pillepalackos söréből, majd készségesen körbekínálta. Nem sokan ittak. Kerített vastagra szelt kolbászt is egy zacskóból, ez már többek érdeklődését keltette föl. Miutána férfi is elrágta a sós, füstös csemegét, ujjnyi vastag cigit sodort és rágyújtott. Ezt a ceremóniát Podgoricáig még megismételte párszor az alagútból alagútba rohanó vonaton. Bár peron nem jelezte, megérkeztünk Podgoricába. A kefebajszú leszálláskor ottfelejtette barna ragasztószalaggal körbetekert mobiltelefonját a kupéban.

Ballai Vince - Belgrád-Podgorica