Kikiáltotta Montenegró függetlenségét a köztársaság parlamentje. Az ellenzéki képviselők nem mentek el az ünnepi eseményre. Az Adria-parti államnak ezután számos teendője lesz, amíg minden tekintetben különválik Szerbiától, és elnyeri nemzetközi elismertségét.

Kihirdette szombaton Montenegró függetlenségét a podgoricai parlament, de az ellenzéki képviselők nem voltak jelen az ünnepi eseményen. Az alig félórás parlamenti ülés azzal kezdődött, hogy a képviselőház megerősítette a május 21-én tartott függetlenségi referendum végeredményét, amelyet a minap tett közzé a népszavazási bizottság. Ezután a parlament elfogadta a függetlenségi nyilatkozatot, amely nyugtázza, hogy Montenegró szuverén ország, megújította függetlenségét a jelenlegi határokon belül. A képviselőház elfogadott egy szándéknyilatkozatot is, amely tartalmazza azokat az ismérveket, amelyek mentén kívánja építeni jövőjét a független ország. A parlamenti ünnepi ülésen nem vettek részt az ellenzéki pártok, mert nem ismerik el a referendum eredményét.

Montenegró függetlenségének kihirdetése után, várhatóan már a jövő hét elején a szerbiai parlament is nyugtázza, hogy a kisebbik köztársaság önállósodásával Szerbia a három éve fennálló államközösség jogutódjává válik. Montenegró nehezebb helyzetben van Szerbiánál: fel kell vetetnie magát minden nemzetközi intézménybe, beleértve az ENSZ-t, az Európa Tanácsot, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet (EBESZ) is. Emellett meg kell kezdenie a társulási és stabilitási tárgyalásokat az EU-val. Belgrádnak és Podgoricának tárgyalnia kell egymással a különválásról, de csak találgatni lehet, hogy miként fog végbemenni a folyamat, mivel Milo Djukanovic montenegrói és Vojislav Kostunica szerb miniszterelnök nincs "beszélő viszonyban", egymás iránti ellenszenvük köztudott. Ilyen körülmények ismeretében meglepetésként hatott az, hogy Kostunica pénteken Javier Solanának, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének tudomására hozta, hogy Belgrád nem tart igényt arra, hogy az EU közvetítőszerepet vállaljon a tárgyalásokon.

Eddig mind a szerbiai, mind a montenegrói állampolgárok egyben szerbia-montenegrói állampolgárok is voltak, Montenegró különválásával viszont Szerbiában külföldivé válnak a montenegrói állampolgárok, és ez fordítva is így lesz. A szerb kormány hajlik arra, hogy a kettős állampolgárság megadásával rendezi a Szerbiában élő közel 260 ezer montenegrói állampolgár helyzetét. Várhatóan nem kell majd kiváltaniuk munkavállalási engedélyt azoknak a montenegróiaknak, akik már rendelkeznek Szerbiában munkaviszonnyal. Az egészségbiztosítási rendszerben sem várhatók különösebb zavarok, mivel mindkét köztársaság eddig különálló egészségbiztosítási pénztárt működtetett. A kölcsönös orvosi segítségnyújtáshoz és betegellátáshoz azonban kétoldalú megállapodásra lesz szükség. Kétoldalú egyezménnyel kell rendezni a Szerbiában tanuló közel másfél ezer montenegrói helyzetét, és a nyugdíjbiztosítás kérdését is. A gazdaságot jóformán nem érinti a különválás, mivel Montenegró és Szerbia eddig is teljesen különálló piaci rendszerrel, vámpolitikával, illetve más-más fizetőeszközzel rendelkezett. Közös jegybank sem volt.

Ami a vagyonmegosztást illeti, viták csak a külföldi követségi ingatlanok birtoklása körül adódhatnak. Területiségi elven történik a közös vagyon megosztása, ami vonatkozik a hadsereg létesítményeire, illetve a hadiflottára is: a Kotori öbölben állomásozó tengeri flotta Montenegró tulajdonát fogja képezni, a dunai flottilla pedig Szerbiáé lesz. Montenegrónak és Szerbiának az új jogállami státushoz illeszkedő alkotmány meghozatalára lesz szüksége, a közös intézmények "átvétele" érdekében pedig módosítani kell számos törvényt. Rendezni kell a közös intézményrendszer közel háromezer alkalmazottjának sorsát. Az utóbbi napokban leginkább az foglalkoztatta a belgrádi sajtót, hogy marad-e a külügyi tárca vezetője szerbiai szinten Vuk Draskovic, illetve Zoran Stankovic jelenlegi védelmi miniszter fogja-e vezetni a majdani szerbiai védelmi tárcát.