A nagyágyú és a meteor fenyegeti Európát

Európai rakétavédelmi rendszer kiépítését vetette fel a NATO vezetése, bár jelenleg - Oroszország és az Egyesült Államok mellett - csak Kína rendelkezik olyan rakétákkal, amelyek csapást mérhetnek európai területekre is. Fejlesztés alatt áll ugyanakkor több olyan fegyver is, ami aggodalmat kelt a biztonsági szakértőkben. Irán a "meteorokkal", Észak-Korea a "nagyágyúval" veszélyeztethet.

Felmelegítette az európai rakétavédelmi pajzs ötletét a NATO parancsnoksága. Jaap de Hoop Scheffer főtitkár a tagok figyelmébe ajánlotta azt a tízezer oldalas - még 2002-ben készült - tanulmányt, amely megvalósíthatónak találta egy egész Európára kiterjedő rakétavédelmi rendszer kiépítését.

Több európai ország abban reménykedik, hogy az USA rakétavédelme az ő biztonságukat is szavatolja, cserében csak területet kell biztosítaniuk az amerikai rakétavédelmi rendszernek. Sokan óvnak ugyanakkor attól, hogy ezzel a megoldással egyes tagok védelemhez jutnak, mások viszont nem, ami végletesen alááshatja a szövetség alapjait. De a szövetség vezetői szerint egy európai rendszer teljes mértékben helyettesítheti is az amerikai pajzsot. A NATO 26 tagországának küldöttei várhatóan a közeljövőben vitatják meg az említett jelentést.

A kérdés pár nappal az után került napirendre, hogy Észak-Korea rakétákat tesztelt. A világ egyetlen dinasztikus kommunista diktatúrája július 5-én lőtt ki hét rakétát. A rakéták közül több a szovjet Scud rakéta megnövelt - közepes hatótávolságú - verziója volt, egy pedig egy nagy hatótávolságú, észak-koreai fejlesztésű típus. A Taepodong 2-es azonban az indítás után 42 másodperccel a tengerbe csapódott.

A kilövések komoly nemzetközi felháborodást keltettek, a leghevesebben Japán kelt ki a rakétatesztelések ellen. A szigetország egy határozati javaslatot is benyújtott az ENSZ Biztonsági Tanácsához (BT), amelyben a tesztek elítélése mellett szankciókkal is sújtanák Phenjant. A kérdés azonban megosztotta a BT tagjait. Abban még mindenki egyetért, hogy közösen kell elítélő nyilatkozatot kiadni, ám abban már eltérnek a vélemények, hogy emellett szankciókat is életbe léptessenek-e. Leginkább Kína és Dél-Korea ellenzi a szankciókat, a BT keddi ülésén nem is jutott dűlőre a javaslatról, amely szerdán várhatóan újra napirendre kerül.

Cikkünkben annak jártunk utána, mennyire tekinthetők megalapozottaknak az európai félelmek más államok rakétáitól. A felettébb kiterjedt amerikai és az orosz arzenált a nemzetközi szerződések és szövetségi rendszerek szabályozta, barátságosnak tekinthető viszony miatt nem vettük figyelembe. Ugyancsak nem vettük figyelembe, hogy egy-egy veszélyesebbnek tekintett állam stratégiai célpontjai között elsősorban nem Európa, hanem például Irán esetében Izrael, Pakisztán esetében India, Észak-Korea esetében pedig az Egyesült Államok szerepel. Csak azt vizsgáltuk, hogy a rendelkezésére (vagy állítólag rendelkezésére) álló, esetleg fejlesztési stádiumban lévő vagy tervezett eszközök képesek-e elérni az európai kontinens területeit.

Kiderült, hogy Kínán kívül más állam nem rendelkezik olyan rakétával, amellyel hatékonyan támadhatná Európát. A kontinenst elméletben fenyegető harci eszközök java még fejlesztés alatt áll, vagy csak ötletszinten létezik. Ez persze nem jelenti azt, hogy teljesen felesleges lenne egy európai védelmi rendszer kifejlesztése. A NATO például már most is dolgozik egy rakétavédelmi rendszeren, ám ez a különböző harcterekre vezényelt katonákat óvná. A csak a szövetség "legnagyobb közös projektjeként" emlegetett rendszer kifejlesztését a tervek szerint 2010-re fejezik be. Egy a kontinenst védő rendszer kifejlesztése feltehetően még ennél is hosszabb időt venne igénybe, elkészültéig pedig a jelenleg csak ötletszinten létező vagy fejlesztési szakaszban lévő nagy hatótávolságú fegyverek is hadrendbe kerülhetnek.