Slotáék sem ronthatnak sokat a visegrádi szövetségen

2006.07.13. 13:35

A lengyel populisták kormányzása és a Szlovákiában hatalomra került magyarellenes pártok sem jelentik a visegrádi szövetség végét, bár igaz, az együttműködés eddig is főként csak szavakban és kulturális pályázatok szintjén létezett. Az MTA kutatója szerint a magyar külpolitika egyelőre csak kivárásra játszhat.

"Nem tudom, ki civilizálta a magyarokat. Valószínűleg a szláv vér, sajnos" - jelentette ki júniusban a magyarellenes megjegyzéseiről hírhedt szlovák pártelnök, Ján Slota, aki megesküdött rá: a Magyar Koalíció Pártja nem kerül be az új szlovák kormányba. Így is lett, Slota pártja, a Szlovák Nemzeti Front viszont Vladimir Meciar pártjával együtt tagja lett a kormánykoalíciónak. Többek között épp ezért vezetett Ján Kubis új szlovák külügyminiszter első hivatalos útja Budapestre.

Kubis utazásának egyik legfőbb célja az volt, hogy eloszlassa a magyar fél aggodalmait az új szlovák kormány politikáját illetően. Kubis azt is közölte magyar kollégájával, Göncz Kingával, hogy Robert Fico szlovák miniszterelnök legkésőbb szeptemberben a visegrádi négyek (V4) miniszterelnökeinek szervezett találkozó keretében Magyarországra jön, és átveszi Gyurcsány Ferenctől az együttműködés soros elnökségi tisztét.

A szlovák koalíció magyarellenessége mellett az új lengyel miniszterelnök, Jaroslaw Kaczynski erőteljesebb nemzeti politikát ígérő első nyilatkozatai is kérdésessé teszik azonban a visegrádi együttműködés jövőjét. Mindkét országban radikális, populista pártok is tagjai a kormánykoalíciónak, ami az eddig is csak konzultációs szinten működő szövetség lazulását eredményezheti.

A V4 korábban is többször ráfizetett a tagországok rövid távú politikai érdekeiket előtérbe helyező kormányfőire. Vladimir Meciar kormányzása alatt gyakorlatilag leálltak a konzultációk, de komoly vihart kavart Orbán Viktor egyik, a 2002-es választások előtt pár hónappal tett kijelentése is, miszerint Csehországnak és Szlovákiának az EU-csatlakozása előtt érvényteleníteni kéne a Benes-dekrétumokat. Ez a kijelentés aztán akkora ellenérzést váltott ki északi szomszédainknál, hogy emiatt le is mondták a V4-ek soron következő találkozóját, és szóba került az együttműködés végleges leállítása is.

A jelenlegi helyzetben a kivárás lehet a magyar diplomácia legjobb stratégiája az új visegrádi partnerekkel kapcsolatban - mondta el az [origo]-nak Halász Iván, a Magyar Tudományos Akadémia kutatója. Halász szerint meg kell várni, hogy milyen konkrét történések, megnyilvánulások határozzák majd meg a négy ország kapcsolatát a közeljövőben, és csak ezután lehet helyesen kialakítani a magyar álláspontot.

Halász ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy nem ez az első olyan eset, amikor a "V4-szkepszis" erőre kapott: sokan a jelenlegi cseh elnök, Václav Klaus beiktatása után is temették volna az együttműködést - mint utólag kiderült, indokolatlanul. Klaus ugyan valóban kritizálta korábban az együttműködést, de egy tavalyi V4-csúcson már azt szögezte le: soha nem ellenezte a visegrádi kezdeményezést, csak az ellen tiltakozott, hogy "pótcselekvéssé váljon" ez a regionális szervezet.

Halász szerint a Kaczynski fivérek is inkább a két nagy szomszédot, azaz Németországot és Oroszországot veszik célba erősködő külpolitikai megnyilvánulásaikkal, vagyis nem valószínű, hogy az új lengyel kormányfő mellőzni kívánja majd a Visegrádi Együttműködést. Éppen ellenkezőleg: ha a lengyel állam szeretné megszilárdítani középhatalmi státusát a két politikai óriás között, akkor ebben a visegrádi együttműködés csak segítségére lehet.

Igaz, nem csak a kormányfők ásták alá a négy ország közti politikai együttműködés sikerét, a szövetség néha akkor sem működött, amikor a tagországok kifejezetten erre készültek. Az egyik legnagyobb kudarc az EU 2002-es koppenhágai csúcstalálkozóján történt: ekkor a lengyelek hátráltak ki a visegrádi négyek mögül, hogy előnyösebb pénzügyi feltételekkel zárhassák a csatlakozási tárgyalásokat. A négy delegáció vállvetve, előzetesen egyeztetett és nyilvánosságra hozott állásponttal érkezett a dán fővárosba, ahol az agrárkifizetések mikéntje volt a központi kérdés, de a tárgyalóasztalnál véget ért a közép-európai szolidaritás, és először a lengyel, majd a cseh fél kötött különmegállapodást Brüsszellel.

Pedig a politikai együttműködésnek számos haszna lehetne, az Unión belül is sokkal jobban érvényesülhetnénk: míg egy Magyarország vagy akár Lengyelország méretű állam egyedül nem sokat tehet a közösségi döntéshozatalkor, a visegrádiaknak közösen már annyi szavazatuk van az EU szakpolitikai minisztertanácsában, mint Franciaországnak és Németországnak együttvéve.

Kulturális pályázatokban jó a V4

Kézzelfogható eredményeket leginkább a civil és kulturális területen ért el a visegrádi szövetség. A Visegrádi Együttműködés 1999-es újjáélesztése után hozták létre a Nemzetközi Visegrádi Alapot, ami sikeresnek bizonyult. Ezt mutatja az is, hogy a kezelésében lévő összeg az elmúlt években megháromszorozódott: 2005-ben már a tagok 800-800 ezer eurós (222,4 millió forint) befizetéséből állt össze az alap rendelkezésére álló 3,2 millió euró (890 millió Ft), melyet pályázatokon osztanak el.

A nyertesek között elsősorban kulturális szervezeteket találunk: 40 000 eurót, azaz nagyjából 11 millió forintot használhatott fel például az a lengyelországi kezdeményezés, melynek keretében a Visegrád Fesztivált szervezik meg. A magyarországi helyszín Pécs. Igaz, akadnak a nyertesek között kevésbé átfogó, inkább jelképes kezdeményezések is: 2004-ben az egyik nyertes például a Visegrad Blues Band volt. Az Alap tanulmányi ösztöndíjakat is nyújt: tavaly összesen 39 diák külföldi tanulmányait finanszírozták, fejenként 2-15 ezer euróval.

A rendszerváltáskor jól jött

Továbbra sem érdemes a Visegrádi Együttműködés jövőjéért aggódni, hiszen ebben a kérdésben "pesszimista az, aki túl sokat vár el" - jelentette ki az [origo]-nak Csaba László közgazdász. Gazdasági érveket nehéz lenne felsorakoztatni a szövetkezés szükségessége mellett, hiszen a négy állam elsősorban nem egymás közt, hanem nyugat-európai partnereivel kereskedik - állította Csaba. A négy állam rendszerváltás utáni összeállásának legfőbb célja az volt, hogy a középkori gyökerű visegrádi identitás hangsúlyozásával elkerülje, hogy a nyugati államok afféle posztkommunista blokként kezeljék a térséget.

Rákász István

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK