Kudarcot hozhat az USA lendülete Libanonban

Még egyszer nekiveselkedik az USA a közel-keleti rendezésnek, legalábbis erről árulkodik Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter múlt heti nyilatkozata, amiben új Közel-Keletet ígért. Erősen kétségbe vonja azonban az amerikai elszántság megalapozottságát, hogy a térségben sokkal súlyosabb az ellenségeskedés, mint az elmúlt években bármikor. Ráadásul a Bush-kormányzat egyszer már nekilátott a rendezésnek, de a helyzet többet romlott az elhalni látszó útiterv lépései során, mint amennyit javult.

"Akárki teszi is meg, mindenképp nagyon fájdalmas mutatvány lesz" - állította a közel-keleti helyzet rendezéséről egy tavalyi interjúban Henry Kissinger, egykori amerikai külügyminiszter. Innen nézve nem véletlen az sem, hogy a három hete tartó libanoni válságot sokkal inkább jellemezte eddig a diplomáciai tehetetlenség, mint a valóban hatékony fellépés. Több volt a nyilatkozatokban az ellentmondás és az óvatosság, mint a határozott vélemény és elképzelés a helyzet rendezésére.

Jellemző, hogy még az Egyesült Államok kommunikációs rendszere is apróbb zavarokat mutatott: George W. Bush elnök Izrael önvédelmi jogával magyarázta a Libanont sújtó véres izraeli csapásokat és ezzel elhelyezte a konfliktust a 2001. szeptember 11-i terrortámadások óta állandósult amerikai világképbe (terroristák a szabadásg védelmezői ellen). Külügyminisztere, Condoleezza Rice ugyanakkor kijelentette: Izraelnek önmérsékletet kell gyakorolnia, igaz, ennél messzebb ő sem ment.

Egészen múlt hétig nem is tett ennél sokkal többet az amerikai külpolitika, akkor azonban Rice előállt a jelszóval: elérkezett egy új Közel-Kelet ideje. Hétfőn már tűzszünetet és tartós megoldást is ígért az amerikai külügyminiszter, annak ellenére, hogy nem egyszer beletört már az USA bicskja a közel-keleti rendezésbe, de maga a Bush-kormányzat sem tud kecsegtető eredményeket felmutatni.

Kísért a Közel-Kelet

Úgy tűnik, hogy Irakban felsült apja és elődje, Bill Clinton után a Közel-Kelet pecsételi meg Bush külpolitikai tevékenységének megítélését is. Pedig távolságtartón és óvatosan vágott bele Bush 2001-es hivatalba lépésekor a közel-keleti helyzet áttekintésébe. Bár az Al Gore-ral vívott elnökjelölti vitán 2000-ben kiemelt helyen említette, hogy "a közel-keleti béke nemzetünk érdeke", hónapokig semmi érdemleges nem történt, sokan épp azért orroltak meg a Bush-kormányzatra, mert úgy látták, hátat fordít a Közel-Keletnek.

A kényszerű váltást a szeptember 11-i merényletek hozták meg, de láthatóan készületlenül érte az amerikai külpolitikát, hogy valamit reagálnia kell a közel-keleti helyzetre is. Az alaphangot a neokonzervatív ideológusok adták meg, egy néhányuk - többek között Francis Fukuyama és Richard Perle - által jegyzett, 2001. szeptember 20-án kelt levélben felhívják az elnök figyelmét arra, hogy "Izrael mindig is Amerika leghűségesebb szövetségese volt a nemzetközi terrorizmus elleni harcban és az ma is" ezért "az USA-nak teljes mértékben támogatnia kell a baráti demokráciát a terror elleni harcában".

A levél a közel-keleti rendezésre is kiterjesztette a terroristák (ebben az esetben a Hezbollah), a terrorizmust támogatók (Irán, Szíria és a palesztinok), illetve a terrorizmus elleni küzdelmet felvállalók (USA, Izrael) szentháromságát. Bár az ideológiai mondanivalót magáévá tette a kormányzat, konkrétumokra nem igazán tudta lefordítani.

Előttünk a munka

"Látunk néhány biztató jelet" - jelentette ki Condoleezza Rice az al-Dzsazirának még nemzetbiztonsági főtanácsadóként adott 2001. októberi interjúban, de alig egy hónappal később már mindenki azon kesergett, hogy Colin Powell akkor külügyminiszter nagy Közel-Kelet-beszéde - bár nyíltan szólt egy palesztin állam szükségességéről és Izrael jogairól is - valójában csak azt bizonyította, hogy az USA-nak egyelőre nincs terve arra, hogyan lehetne rendet tenni a Közel-Keleten. "Powell miniszter úr beszéde pozitív volt és tele volt jóakarattal, de a munka még mindig előttünk áll" - ábrándította ki a csodavárókat Simon Peresz izraeli külügyminiszter.

Maga Bush végül 2002 júniusában szólalt meg érdemben. Beszédében kilátásba helyezte a független palesztin állam létrehozását, de ennek feltételéül a terrorista tevékenységek felfüggesztését szabta. Bár sokan bírálták Bush elképzeléseit, amiért túl sokat követel az engedményekért cserében a palesztinoktól, a beszéd azt egyértelműen jelezte, hogy az amerikai kormányzat el tud képzelni olyan palesztin kormányt, amellyen együttműködik a független palesztin állam létrehozásában. Igaz, a beszéd kevés konkrétumot tartalmazott.