"Ha hallod a bombát, életben maradtál"

2006.08.09. 15:50

A libanoniak szerint az izraeliek csúcstechnológiával támadnak, ezért a bombáknak hangjuk sincs, ha pedig mégis hallják a becsapódást, akkor örülnek, hogy nem őket érte találat. Az izraeliek viszont a katyusák rettentő hangja elől menekülnek az ország középső és déli részébe, ahol nyoma sincs az északon dúló harcoknak. Helyiek és kint tartózkodók nyilatkoztak az [origo]-nak arról, hogyan változtak meg a mindennapok az izraeli-libanoni konfliktus kirobbanása óta.

"A bombák hangja és az állandó rohanás az óvóhelyre, ez a legrosszabb" - mondta az [origo]-nak Rabi Bader, a kedden Budapestre érkezett izraeli csoport egyik tagja. A drúz fiatalember az izaeli-libanoni határ közvetlen közelében lévő faluban él, ahová eddig nyolcvan bomba csapódott be. A családja egyik tagját sérülés érte a rakétatámadások során, az unokatestvére sebesült meg, szerencsére nem életveszélyesen.

A negyven fiatalból álló izraeli csoport kedden érkezett Budapestre, hogy egy hetet töltsenek Magyarországon. A szervezők célja, hogy a fiatalok egy rövid időre kiszabaduljanak az otthoni háborús helyzetből. A harcok által sújtott településeken örömmel fogadták ezt a kezdeményezést, a programra többen jelentkeznek, mint amennyi gyerek utaztatására lehetőség van - tudtuk meg az izraeli nagykövetségtől.

Az általunk megkérdezett drúz fiatalember is örült, hogy itt lehet, bár hozzátette, aggódik az otthon hagyott családjáért. "Mindennap nem tudok beszélni velük, azt se tudom, hogy a bunkerben vannak, vagy a lakásban. Vagy nem csapódott-e be éppen egy rakéta" - mondta az angolul jól beszélő Rabi Bader. A magyarországi egy hetes vakációról pedig így vélekedett: "Nem csak aludni és pihenni jöttem ide, hanem képviselni a drúz közösséget".

A harcokban veszélyeztetett észak-izraeli települések lakói közül sokan elhagyták otthonaikat és az ország középső, vagy déli részén kerestek menedéket rokonoknál, ismerősöknél. Akinek nincs hová mennie, idegen családoknál húzhatja meg magát. "A televízióban hirdetnek egy telefonszámot, ahol jelentkezni lehet, sokan befogadnak északról menekülőket" - mondta az [origo]-nak egy Izraelben élő magyar származású fiatalember, aki tel-avivi rokonokhoz menekült az észak-izraeli Karmielből.

Fotó: Hajdú D. András
Sokan a bunkerből mentek a reptérre

"Hirtelen jöttünk el, rögtön az első napon, amikor a várost rakétákkal kezdték lőni. Csak két-három pólót, nadrágot hoztunk magunkkal. Azóta nem tudjuk, milyen állapotok várnak otthon, lehetséges, hogy betörtek a ház ablakai, mert pont előtte csapódott be egy rakéta" - mondta az Izraelben élő fiatalember.

A veszélyben lévő településeken a munkahelyek bezártak, az otthonaikat elhagyó izraeliek vagy a munkahelyük másik telephelyén vállalnak munkát, vagy ideiglenesen nem dolgoznak. "Ez idő alatt nem rúghatnak ki és valamennyi fizetést is kapunk" - mondta a fiatalember, aki nem dolgozik mióta el kellett hagyni otthonát.

Tel-Avivban minden a régi menetében zajlik, nyoma sincs az ország északi részén dúló harcoknak. "Az ország középső és déli része, mintha egy külön buborék lenne" - mondta a karmieli fiatalember. "Könnyű viszont megismerni, ki jött északról; mindannyian megrémülnek egy ajtó vagy egy kuka fedelének a becsapódásától" - tette hozzá.

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK