Első, 27 dolláros kölcsönügyletét saját zsebre kötötte Mohammed Junus bangladesi bankár, a 2006-os Nobel-békedíj kitüntetettje. Junus új hitelezési rendszert épített ki az 1970-es évek második felétől, melynek lényege, hogy kis összegű kölcsönt biztosított olyan embereknek, akiknek anyagi helyzetük miatt esélyük sem lett volna megkapni a szokásos banki hiteleket. Bankja, a Grameen Bank azóta több mint 5,3 millió embert segített több mint 5,1 milliárd dollárral.

Mohammed Junus bangladesi bankár és a Grameen Bank megosztva kapta a 2006-os Nobel-békedíjat. A békedíjat kiosztó oslói Nobel-bizottság szerint a megtiszteltetés "az alulról építkező gazdasági és szociális fejlesztésekért" tett erőfeszítések elismerésére ítélte oda.

Az 1940-ben született Junust a szegények bankáraként emlegetik. Ő volt az úgynevezett mikrohitel (microcredit) feltalálója. A rendszer lényege, hogy segítségével olyan magánszemélyek vagy vállalkozók is hitelhez juthattak, akiknek nem volt elég kedvező az anyagi helyzetük ahhoz, hogy a szokásos banki hitelek bírálatánál esélyük legyen.

Junus karrierje a legenda szerint 1976-ban, Chittagong egyetemén indult, ahol saját zsebre adott kölcsön a közeli Jobra kézműveseinek 27 dollárt. Az egyre terjedő minihitelből épült ki végül Junus bankja, a Grameen Bank, ami a mai napig több mint 5,1 milliárd dollárt hitelt nyújtott több mint 5,3 millió embernek.

A Grameen Bank alapfilozófiája, hogy a szegények is lehetnek jó adósok. A rendszer sikerén azonban még maga Junus is meglepődött. "Eleinte nem gondoltam, hogy annak, amit tettem, szélesebb összefüggésben is van jelentősége" - mondta egy interjúban. De a rendszer bevált, a Grameen ma már azt is megengedheti amgának, hogy egyik segélyprogramja keretében 55 ezer koldust támogasson anyagilag.

Junus rendszere ráadásul nemcsak Bangladesben volt sikeres. Egy amerikai szakértő szerint ő irányította rá az üzleti élet figyelmét arra, hogy a mikrohitel is jövedelmező üzletág lehet, amellett, hogy segíti a szegénység leküzdését. 1976-os indulásakor a Grameen az egyetlen mikrohitelbank volt, de egy felmérés szerint a sikeres modell folyamatosan terjedt. 1997-ben világszerte 7,6 millió család jutott hozzá ilyen jellegű kölcsönhöz világszerte, míg 2004 végére már 3200 mikrohitel-intézmény működött, amelyek 92 millió embernek nyújtottak kölcsönt.

Junus azonban nem csak a hitelezésről alkotott közhelyeket akarta ledönteni, bankja egyfajta társadalmi harcot is hirdetett - írja portréjában a Business Week. Junus ugyanis elhatározta, hogy kampányszerűen támogatni fogja a nők hitelfelvételét.

Kiindulópontja az volt, hogy bár Banglades muszlim társadalom, így a nők szerepe sok tekintetben háttérbe szorul a férfiak tekintélye mögött, a háztartások mindennapi igényeit mégis a nők tartják számon, így ők sokkal inkább tudják, mire és mennyi pénz kell, mint a férfiak. Hat év alatt a Graneem elérte, hogy a kölcsönfelvevők 50 százaléka nő legyen, ma már 96 százalékuk az.

"Ha a bankok nagy összegű hiteleket adtak, ő kicsit adott. Ha a bankok rengeteg papírmunkát zúdítottak a hitelkérelmezőkre, akkor ő az írástudatlanoknak adott hitelt. Bármit csináltak is a bankok, ő az ellenkezőjét tette. Egy zseni" - áradozott róla egy amerikai mikrohitel-intézet vezetője.

Junus tevékenysége idővel jóval túllépett a hitelügyleteken, egyéb kezdeményezései pedig újabb bizonyítékot jelentenek befektetési zsenialitására. A norvég telefontársasággal, a Telenorral összefogva például falusi telefonhálózatot épített ki több olyan bangladesi vidéken, ahol még elektromosság sincs. A rendszer Ázsia és Afrika több részén is terjed.

A Danone francia élelmiszergyártóval szövetkezve olcsó és egészséges gyerekételek kifejlesztésébe kezdett egyik alapítványa, legújabb terve pedig az, hogy eldugott falvakat kössön össze videokonferencia segítségével városi kórházakkal, hogy a betegek orvosi tanácsokat kaphassanak. Junus szerint a tapasztalatok igazolják kezdeményezéseit: "Bangladesben, ahol semmi nem működik, ahol nincs elektromosság, a mikrohitel olyan precíz, mint az óramű."