Papok nélkül harcolnak a hitért Isten punkjai

Borzonganak az amerikai liberálisok, ha papírmasé Bushhoz imádkozó gyerekeket látnak dokumentumfilmen vagy keresztény rockra pogózó életigenlő punkokról olvasnak. Pedig pánikban vannak az amerikai evangéliumi gyülekezetek is, hogy a lassan kiöregedő hívőgenerációk helyére nem jönnek újabbak. Előbbiek a nyomuló jobboldalt vizionálják a fiatal mozgalmak mögé, utóbbiak a felszínes popkultúrát hibáztatják. Pedig úgy tűnik az Egyesült Államok továbbra is csak az marad, ami volt: "a föld leghívőbb népe". Csak a hivatalos gyülekezetek szerepe kezd csökkenni.

"Azt akarom látni, hogy teljesen az Úrra bízzák életüket, ahogy Palesztinában, Pakisztánban és minden más helyen" - mondja Becky Fisher lelkész, egy Egyesült Államok egyik keresztény gyerektáborának vezetője, a róluk szóló dokumetumfilmben. A Jesus Camp című film komoly vitákat váltott ki az Egyesült Államok hívői körében, egyesek szerint az alkotók célja az volt, hogy megbélyegezzék mozgalmukat, míg mások - például a tábor lelkésze - szerint szó sincs erről. Maguk az alkotók azt állítják, számos evangeliumi gyülekezet törekszik arra, hogy mindeképpen megőrizze magának a tizenéveseket, és megtartsa a hitben a gyerekeket. Ez a tábor csak egy ága ennek a törekvésnek - mondta az ABC Newsnak Heidi Ewing, a film társrendezője.

Az észak-dakotai keresztény nyári gyerektábor, ahol a gyerekek "nyelveken szólnak", papírmasé Bush-elnök előtt imádkoznak és üdvözülésért sírnak, valóban úgy tűnik, hogy csak az egyik válfaja az ifjúság megtérítésének és hitben tartásának. Egyebek mellett keresztény zenei fesztiválokkal, gördeszkaversenyekkel és rodeókkal célozzák a fiatalokat - írja az ABC News az evangeliumi ifjúsági mozgalomnak az USA-ban tapasztalható egyre erősebb térhódításáról. "Az elmúlt másfél évtizedben 70 százalékkal nőtt a keresztény főiskolákra beiratkozók száma. A keresztény zenék eladásai 300 százalékkal nőttek. Lelkészek tízezreit képezték ki" - sorolja a lap.

Életigenlő punkok és teremtéselmélet-megszállottak

A jelenség létét erősíti egy közelmúltban megjelent könyv is. Lauren Sandler Righteous (Erényes) címmel, Jelentések az evangéliumi ifjúsági mozgalomról alcímmel megjelent munkájában dolgozza fel az utóbbi időkben egyre terjedő keresztény ellenkultúrát, amelyben egyaránt helyet kapnak a piercinges, kitetovált, életigenlő punkok, keresztény-fősikolai vitabajnokok, teremtéselmélet-megszállottak, volt drogosok és híres evangeliumi lelkipásztorok gyermekei. A Sandler által csak "tanítványok generációjaként" emlegetett 15-35 év közötti társaság egyaránt Jézus megszállottja, mozgalmuk "egyszerre politikai, érzelmi, mélyen antiintellektuális, és sokkal élénkebb, mint valaha is elképzeltem" - írja a szerző.

Sandler a mozgalom vezetői személyiségeit gyakran kifigurázza, így például az önhitt térítőként "újjászületett" Stephen Baldwynt, aki másodvonalbeli hollywoodi színészi karrierjét hagyta ott, hogy sztár legyen a keresztény fiatalok körében. Az író végigkíséri a fiatal hívőket, akik Istennek szentelt gördeszkaversenyeken és keresztény rock-, illetve punkkoncerterken élik meg hitüket. Szerinte a háttérben a fiataloknak a bizonyosság, a valahová tartozás utáni és a célok iránti vágya húzódik meg, sokuk múltját kamaszkori problémák, szétment családok, alkohol, vagy drogfüggés kísértik. A lányok hevesen abortuszellenesek, a hagyományos nemi szerepek hívei, a fiúk pedig kiritikátlan támogatói az iraki háborúnak - írja róluk.

Életigenlő punkok

Nem véletlen, hogy a magát csak "dacos ateista zsidónak" valló Sandler Jézus olyan hadseregéhez hasonlítja a keresztény konzervatív mozgalmat, amelynek "célja, hogy mindent elpusztítson, ami nem maga". A keresztény szubkultúrák jelenségét összegezve - a Washington Post recenziója szerint - arra a következtetésre jut, hogy erősen nyomul a masszív jobboldali mozgalom, és arra figyelmeztet, hogy a Demokrata Pártnak is magáévá kell tennie ennek módszereit, ha meg akarja nyerni a lakosság többségének szimpátiáját.

Pánikoló egyházak

Éles elentétben áll azonban ezzel az amerikai evangéliumi gyülekezetek körében uralkodó pánik. Ezek ugyanis attól félnek, hogy elvesztik híveiket - főleg a fiatalok körében. A New York Times beszámolója szerint idén ősszel negyvennégy városban több mint hatezer lelkipásztort hívtak össze különböző gyűlésekre, amelyeken a gyülekezetek legnagyobb vezetői festettek rémképet arról hogy ha a jelenlegi trendek folytatódnak, akkor a most "Biblia-hívő" tizenéveseknek csupán négy százaléka marad felnőttkorára is az. A 60 amerikai gyülekezetet és több tucat lelkipásztorságot tömörítő Evengélikusok Nemzeti Szövetsége egyenesen "járványnak" titulálja a fiatalok elpártolását.

Maguk a hívő fiatalok és fiatal lelkipásztorok arra panaszkodnak, hogy nem tudnak versenyre kelni a hittel kapcsolatos cinizmussal, a szexhez való könnyelmű hozzáállással, amit az MTV zenecsatorna, a tinihonlapok, a hip-hop, a rap és a rockzene sugall. Vallásos tinik sokasága érzi kisebbségben magát, aki egyedül maradt hitével, és hiábavaló küzdelemnek érzi törekvését arra, hogy a "bibliai értékeknek" megfelelő életet éljenek - tartózkodjanak az alkalmi szextől, az illetlen zenéktől, videóktól, az internetes pornótól, az alkoholtól és a drogoktól. Pedig nekik is szerveznek rockfesztiválokat, az egyik ilyet az amerikai lap tudósítója is meglátogatta, aki "Úr márkázta" feliratú polókban keresztény punkra pogózó fiatalokat látott.

"A föld leghívőbb népe"

A leghívőbb nép elnöke

A Sandler által leírt nyomuló mozgalom és a gyülekezetek híveik elvesztésétől való félelmei közötti ellentétre a Barna Group felmérései adhatnak választ. Az amerikai közvélemény-kutató intézet elsősorban a lakosság lelki és vallási állapotát vizsgálja, hogy (honlapja szerint) "páratlan stratégiai információkat és forrásokat nyújtson, amelyek elősegítik a szellemi átalakulást Amerikában". A társaságot sok kritika érte ugyan egy 1999-es felmérése miatt, amely azt mutatta ki, hogy a konzervatív vallásos családokban több a válás, mint a nem hívőknél - ennek ellenére az "Egyház állapotáról" évente kiadott elemzéseit sokan hitelesnek tekintik.

A piackutató felméréséből az derül ki, hogy bár a vallásilag aktív tizenévesek 61 százaléka passzívvá válik húszas éveiben, ám többségük továbbra is "mélyen áhítatosnak" vallja magát, jelentős részük pedig úgy véli, nem kell a helyi templomba járni ahhoz, hogy hívők legyenek. Utóbbi jelenség érzékelhető a felnőttek körében is, akik hitüket a templom helyett saját otthonukban gyakorolják egyre nagyobb számban. A felmérés szerint legalább 20 millió ember hetente tart otthonában vallási összejövetelt. A piackutató alapító-igazgatója, George Barna Revolution (Forradalom) című könyvében arról ír, hogy az otthoni hívők elérték a "kritikus tömeget" az Egyesült Államokban, és a következő két évtizedben jelentősen nő majd azoknak a száma, akik otthonukat tekintik majd vallásgyakorlásuk elsődleges helyszínének a templomok, gyülekezeti imahelyek helyett.

A Barna Group szerint az amerikaiak 88 százaléka érzi "elfogadottnak magát Isten által", míg 59 százalékuk az "Úr teljes munkaidős szolgálójának" vallja magát. Nem véletlen, hogy gyakran emlegetik az amerikaiakat a "a föld leghívőbb népének" - írja idén augusztusi elemzésében a cég.

Ballai Vince