Egyedül száll harcba az amerikai űrcowboy

Vágólapra másolva!
Igyekeztek minél kisebb csinnadrattával közzétenni az új amerikai űrkutatási programot. Sőt, az illetékesek azt állították róla, hogy csak a Clinton-féle program felfrissítése. Szakértők szerint azonban az egyoldalúságot és a világűr hadi célokra való felhasználását hangsúlyozó program nyelvezete arrogáns, fittyet hány a nemzetközi szerződésekre, és kizárja a vitás kérdések diplomáciai rendezésének lehetőségét. A szövetségeseit elidegenítő, ellenfeleit felingerlő, magányos űrcowboy azonban egyre kiszolgáltatottabb lesz - figyelmeztetnek.
Vágólapra másolva!

"Magányos űrcowboy" - jellemzik az Egyesült Államokat a Center for Defence Information szakírói az új amerikai űrkutatási programmal kapcsolatban. A George Bush amerikai elnök által augusztus 31-én aláírt programot csak október 6-án, a Kolumbusz-nap hosszú hétvégéje előtti pénteken, késő délután, egy eldugott kormányzati szerveren, bejelentés nélkül tették közzé.

A kritikusoknak azonban elsősorban nem csak az a bajuk a négy év alatt 35 alkalommal átírt programmal, hogy a kormányzat igyekezett minél inkább feltűnésmentesen közzétenni, hanem mert szerintük űrfegyverkezési versenyt gerjeszt. Pedig a kormány szerint csak egy régi, még 1996-ban, a Clinton-érában elfogadott program újraírásáról van szó. "Micsoda, az a régi dolog? Valami, amit Bill bácsitól örököltünk?" - kérdezett vissza Tony Snow fehér házi szóvivő az új programot firtató kérdésekre, és több kormányzati megszólaló is igyekezett kicsinyíteni a program jelentőségét.

"Csorbíthatatlan" jog a világűrre

Pedig egy kicsit többről van szó, mint a Clinton-féle program felfrissítéséről, mint azt az amerikai védelmi szaklap szakértői megállapították, amikor párhuzamba állították a két dokumentumot. Jóllehet az új programba valóban számos elemet vettek át a régiből, ám a fogalmazásbeli finom, de annál fontosabb különbségek jól jelzik az új irányt: az egyoldalúságot és a hadműveleti célokat.

Miközben a programban "csorbíthatatlan" jogot formál az űrbeli tevékenységre az USA, a legjobb indulattal is figyelmen kívül hagy - kicsit rosszmájúabban, egyenesen elutasít - a többi űrjáró nemzettel és egy rakás nemzetközi szerződéssel szembeni bármiféle kötelezettséget. Egyértelműen látható a bizalom hiánya a nemzetközi intézményekkel vagy egy közös biztonságos világűr kialakításával kapcsolatban - jellemzik a programot az elemzők. Jól mutatja a hozzáállást a föld és a világűr tudományos célokból való megfigyelését célzó együttműködésre vonatkozó rész, ahol jelzik: lehet közös - akár nemzetközi - munka, ám csakis az általuk diktált feltételek szerint.

Diplomáciai megoldás kizárva

Az elemzők úgy vélik, önmagának mond ellent a program. Amerika ugyanis a nemzetközi jogban és szerződésekben szokásos kifejezések alkalmazásával - "szabad hozzáférés", "szabad áthaladás" - hangsúlyozza saját jogát (az önvédelem jogát is beleértve) a világűrre. Félredobja ugyanakkor a nemzetközi jogot, amikor arról szól, hogy az ellenséges szándékkal fellépőktől "megtagadja" a világűrbe kijutás, sőt az esetlegesen űrbeli eszközeire veszélyt jelentő "képességek" előállításának vagy megszerzésének a lehetőségét is, amivel aláássa az űrjáró nemzetekre - így magára is - vonatkozó alapelveket. Ráadásul annak a jognak a fenntartása, hogy támadólag lépjen fel a veszélyesnek ítélt műholdrendszerekkel szemben, saját magára üthet vissza. Miközben az amerikai célok diplomáciai lépésekkel való alátámasztásáról szól, a megfogalmazás maga hitelteleníti a diplomatikus megoldások keresésének szándékát - figyelmeztetnek a szakértők.

A programnak azonban vannak jobbító szándékú részei is. Ide tartozik például, hogy hozzáférhetővé tennék a légierő által irányított űrmegfigyelő rendszer adatait civilek, külföldi kormányok vagy épp kereskedelmi társaságok számára is. A saját keretein is túlnövő amerikai űrprogram problémáit a megfelelő "szakembergárda" biztosításával, a fejlesztések, beszerzések folyamatának javításával orvosolnák. Pozitívként értékelték a szakértők az üzleti célú űreszközök és szabályozások kialakításának és az űrszemét problémájának megoldását célzó szándékát. Új elemek az űrbeli nukleáris tevékenységre vonatkozó passzusok.

Felborul az űrbeli status quo

Lehet azonban bármilyen arrogáns is a hangneme, és tartalmazhat nagyra törő célokat is egy ilyen program, sok múlik azon, miképpen valósítják meg - jelzik a szakértők. Nagy kérdés, hogyan, és mikor nyilvánul meg a valóságban is a világűr - dokumentum sugallta - jóval inkább egyoldalú és katonai célú hasznosítása. Jóllehet valóban kiolvasható a programból a washingtoni héják által szorgalmazott "világűrben, -ból és azon keresztül" való harc lehetősége, ez még sincs benne szó szerint. Nem látják a szakértők ugyanakkor a jeleit egy esetleges űrháborús stratégiának sem. E mellé ugyanis bürokratikus és anyagi eszközöket is kellene rendelni, ráadásul egy ilyen stratégia megvalósításához évtizedes erőfeszítések, hatalmas mennyiségű pénz és energia kell. A világűr feletti ellenőrzés megszerzése még hosszú évekre van.

Csakhogy a hangnem - amellyel 40 év közös munka hagyományát rúgják fel, és fittyet hánynak a nemzetközi megállapodásokra - eltántoríthatja a szövetségeseket és felingerelheti az USA ellenfeleit - figyelmeztetnek a szakértők. Ezt súlyosbítja, hogy a katonai vagy kereskedelmi célú műholdakat veszélyeztetőket akár erő általi eltántorítással is fenyegetik. Ez hasonló lépésekre késztetheti az ellenfeleket. A szakértők szerint a legkomolyabb veszély, hogy a nemzeti űrkutatási program a világűrbeli egyensúlyi helyzetet veszélyezteti, ami eddig az USA-nak is hasznos volt. Ha azonban felborul ez a status quo, akkor jó terv és megfelelő irányítás nélkül nagy a veszélye, hogy a kormányzat nem tud majd mit kezdeni az általa előidézett következményekkel.