Megkezdődtek a koalíciós tárgyalások Boszniában

2006. október 1-jét követően egy álló hónapig tartott, mire a boszniai választásibizottság befejezte a szavazatszámlálást és közzétette az eredményeket, már az urna zárást követően pár nappal lehetett  tudni az államfői posztot ellátó háromtagú elnökség tagjainak nevét. Az ország jövőjét és jelenét azonban elsősorban nem az államelnökség, hanem a parlamenti képviselők és a minisztertanács elnöke határozza meg. Ezért különösen fontos a parlamenti mandátumok megoszlása a pártok között.

A 42 helyből kilencet a bosnyák nacionalista Demokratikus Akciópárt (SDA), nyolcat pedig a hasonló elveket valló Párt Bosznia-Hercegovináért (SBiH) kapott. A legsikeresebb szerb párt, az önmagát alkotmányreformok és az európai integráció elkötelezett híveként meghatározó a Független Szociáldemokraták Pártja (SNSD) lett hét szavazattal. Öt szavazatot kapott a bosnyák Szociáldemokrata Párt (SDP), háromat a horvátországi nacionalista párt hercegovinai fiókszervezete a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ). A maradék tíz szavazat hét kisebb párt között oszlott meg.

A koalícióalkotás képlete kívülről nézve egyszerű: a győztes két bosnyák párt félrerakja ellentéteit, a saját 17 mandátumuk mellé meggyőzik a SDP-t és megalakítják Bosznia-Hercegovina színtiszta bosnyák kormányát. Ez a megoldás rosszabb esetben azonnal polgárháborúhoz vezetne, de jobb esetben a nemzetközi közösség hangzatos nyilatkozatokkal és a két vezető párt vezérkarának politikai likvidálásával enyhítené az országban (és azon kívül) lakó szerbek és horvátok felkorbácsolt indulatait.

Íratlan szabály, hogy a létrehozandó kormánynak vegyes összetételűnek kell lennie, azaz mind a Bosnyák-Horvát Föderációnak, mind a Republika Srpskának kell politikai erőt delegálnia a minisztertanácsba. Így alakulhat ki az a különös helyzet, hogy a harmadik helyezett szerb SNSD párt és vezetője, a Republika Srpska jelenlegi miniszterelnöke, Milorad Dodik szava lesz a döntő a koalíció összetételét illetően. Amennyiben a tárgyalások zátonyra futnának, akkor a nemzetközi közösség bábáskodása mellett a három államalkotó nemzetiség két-két minisztert delegálva "szakértői kormányt" szülne. Általános az egyetértés a bosznia-hercegovinai állampolgárok körében arról, hogy ez volna a lehető legrosszabb megoldás.

Hosszú ideig vajúdtak a szavazatszámlálók, valószínűleg a koalíció megszületése sem lesz gyorsabb folyamat. A legvalószínűbb koalíciós összetétel szarajevói szakértők szerint az - bár erre még heteket kell majd valószínűleg várni -, hogy a három győztes (SDA-SBiH-SNSD) párt fog koalícióra lépni. Ebben a koalícióban a kapott szavazatok alapján leggyengébb tömörülés, a szerb SNSD lesz vezető szerepben. Ők fogják delegálni a hat miniszter közül a fontosabbakat (a védelmi, kül-, és pénzügy-minisztert) és ők fogják betölteni a minisztertanács elnökének posztját is. Utóbbi pozícióra a legvalószínűbb jelölt Igor Radojcic, a Republika Srpska parlamentjének jelenlegi elnöke. A fiatal, értelmes, agilis, technokrata politikust elfogadják az ország nem szerbek lakta részein is. Radojcic vezetésével talán elindulhatna az országban a rég várt gazdasági fellendülés és a demokratikus intézményrendszer megerősödése is.

Boczka Károly