Nagák, bodók, kukik borítják vérbe a tea bölcsőjét

Alig van a világnak olyan szeglete, mint az indiai "hét nővér állam": a két Magyarországnyi területen fekvő Asszám tartományban több tucat függetlenségi mozgalom vívja véres harcát az indiai uralom és egymás ellen. A tea egyik őshazája úgy került indiai uralom alá, hogy az ott lévő államok igazából sohasem voltak India részei. A helyi népek nem is hagynák ezt annyiban, ám az ellenállás értelmetlennek tűnik a hatalmas anyaállammal szemben, ahonnan özönlenek a betelepülők a festői szépségű tájakra. A bodók, kukik és tripurik napjai meg vannak számlálva.

Harendra Das életét adta a teáért egy párás szeptember estén India északkeleti csücskében, Asszám tartományban - írta pár hete a brit Times. Das 30 éve vezette a Hoolonghabi Teabirtokot. A férfit asszámi szeparatista fegyveresek lőtték agyon, mivel nem fizetett nekik védelmi pénzt. A rendőrség szerint Dast az indiai központi hatalmat a tea és az olaj hasznának lefölözésével és a fejlesztések elhanyagolásával - rablógazdálkodással - vádoló, a kormányerőkkel rendre fegyveres konflikustba keveredő Aszomi Egyesült Felszabadítási Front (Liberation Front of Asom - ULFA) emberei ölték meg.

Az ULFA 1979 óta küzd a központi indiai kormányzat ellen, és ugyan tavasszal a kormány tűzszünetet hirdetett, szeptemberben kiújultak a harcok. A fegyveres konfliktus eddig összesen több mint 10 ezer ember életét követelte, de az újabb harcoknak is már több mint tucatnyi áldozata van. Radásul a lázadók új taktitkához folyamodtak az utóbbi időkben: a teaültetvényesek megsarcolásával igyekeznek anyagi bázist teremteni maguknak. Dastól például egymillió rúpiát (körülbelül 4,5 millió forintot) követeltek, de nem fizetett, ezért meg kellett halnia.

Harenda Das azonban még a kisebb termelők közé tartozik, tőle ezért kértek csak 1 millió rúpiát. A nagyobb teaültetvényektől nem ritkán 15 milliót is kicsikarnak a szeparatisták. A brit lap már a térség teatermelését félti a befektetőket elijesztő szakadár mozgalmaktól.

A "csirkenyakon" át a "hét nővér államba"

Pedig a terület régóta szeparatista mozgalmak melegágya. Asszám és a tőle keletre - India észak-keleti csücskében - fekvő államok ugyanis valamikor függetlenek voltak Indiától, és csak a brit uralom idején csatolták hozzá őket, ami az India 1948-as függetlenedésekor is így maradt. Az ásványkincsekben gazdag és termékeny térséget 1826-ban szállta meg a nem kismértékben teakereskedelemben is utazó Brit Kelet-Iindiai Társaság. A brit uralom alatt az egész, észak-keletről Kínával határos terület neve Asszám tartomány volt.

Az itt élő népek származásuk tekintetében is eltérőek az indiai kontinensen élőktől, többnyire sino-tibeti nyelveket beszélnek, és kinézetre is inkább a kínaiakra hasonlítanak. Nem véletlen tehát, hogy a térségben az indiai önállóság óta gombamód szaporodnak a különböző függetlenségi mozgalmak, sokuk a szomszédos államok támogatásával. A szakadároknak kedvez a hegyes völgyes vidék és a nehezen ellenőrizhető határ, ahol könnyen menedéket találhatnak.

A mozgalmakat főleg a függetlenségre vágyó helyi törzsek hívták életre, viszont az ő követeléseikre Asszámból kikanyarított új tagállamok, magában Asszámban is elégedetlenséget szültek a '60-'70-es években.

A tea hazája

Az utóbbi időben egyre inkább "hét nővér államnak" hívják Indiának ezt az északkeleti csücskét, mivel hét tagállam található itt, amelyek Asszámon és Nyugat-Bengálián át csatlakoznak Indiához, a "csirkenyakon" - egy 21-40 kilométer széles, Nepál és Banglades között húzódó folyosón - keresztül. A '80-as években a hét államban működő szeparatisták össze is fogtak a központi hatalom ellen a függetlenségért.

Dimasza zsarolók, és bodo harcosok

A már említett ULFA, az egyik legkegyetlenebb szeparatista mozgalom, rajta van az Egyesült Államok által a terrorista szervezetekről összeállított listán is. A független Asszámért küzdenek azon az alapon, hogy az állam soha nem volt India része. India maga is terrorszervezetnek tekinti a szakadárokat. A szervezetet törvény titlotta be 1990-ben, a kormányzat pedig azzal vádolja őket, hogy Pakisztántól, Bangladestől és Kínától is kapnak támogatást, amely államok a kommunista és maosita eszméket sem elvető ULFA-n keresztül kívánják gyengíteni kontinensnyi riválisukat. A szervezet számláján számos politikai merénylet, bombatámadások, kormánycsapatok támaszpontjai elleni rajtaütések, olajvezetékek, tehervonatok elleni akciók szerepelnek. Indiai vádak szerint tagjait erőszakos módszerekkel toborozzák a vidéki térségekben, álítólag, aki nem akar belépni, azt megölik.

Toborozzák az indiai félkatonai csapatokat

Ugyancsak terrorista szervezetnek minősíti az Egyesült Államok a bodók (egy asszámi népcsoport) egyik szervezetét. A Bodóföldi Nemzeti Demokratikus Front (National Democratic Front of Bodoland - NDFB) 1986-ban jött létre, célja, hogy független államot teremtsen a bodóknak a Brahmaputra folyótól északra. Becslések szerint körülbelül ezer harcosa van a szervezetnek, amely a többi szeparatistához hasonlóan külföldön tart, vagy tartott fent kiképzőközpontokat. Az NDFB például Bhutánban képezte ki harcosait. A bodók azonban jelenleg nem akítvak, egy 2003-as indiai-bhutáni közös hadműveletben számos kiképzőtáborukat felszámolták, tavaly májusban pedig fegyverszünetet kötöttek az indiai központi kormányzattal. Vélhetően sikerül kiegyezniük a kormánnyal - ahogy egy rokon szeparatista szervezetnek, a Bodók Felszabadító Tigriseinek (Bodo Liberation Tigers - BLT) már sikerült 2003-ban - a nép korlátozott területi autonómiájában.

A Dima Halong Daugah (DHD) a Dimasa nemzeti Biztonsági Erő (Dimasa National Security Force - DNSF) egyik mellékága, amely nem ismerte el azt a megegyezést, amelyet a DNSF kötött a központi kormányzattal. Céljük a fügetlen Dimaradzsi állam megteremtése a dimasza (a nagy folyó fiai) nép - egy kisebb asszámi népcsoport - számára. Hasonlóan az ULFA-hoz ők is a teatermelők zsarolásával szerzik meg a működésükhöz szükséges pénzt. Ezt a gyakorlatot annak ellenére is folytatják, hogy időközben tűzszünetet kötöttek, és béketárgyalást folytatnak a központi kormányzattal. Továbbra is követnek el emberrablásokat, és össze-összecsapnak a kormányerőkkel. A főkolompos a szervezet "Fekete Özvegy" frakciója.

Kukikkal harcoló nagák és Mizo Nemzeti Front

A "hét nővér állam" közül speciális a helyzete Manipurnak, amely 1949-ben lett India része egy kierőszakolt egyezmény következtében. A buja vegetációjú, többnyire alacsonyan fekvő, Mianmarral határos terület függetlenségéért egyebek mellett a hmar, maitei, naga és kuki nevű népcsoportok, törzsek kisebb-nagyobb szervezetei küzdenek. A globalsecurity.org adatai szerint hat nagyobb szervezet, a Hmar Forradalmi Front, A Kuki Nemzeti Front, A Nagalandi Nemzeti Szocialista Tanács, a Népi Felszabadító Hadsereg, a Kanglepiaki Népi Forradalmi Párt és az Egyesült Nemzeti Felszabadító Front működik itt, de rajtuk kívül még több mint kéttucat kisebb csoport küzd az általuk megszállásnak tekintett indiai uralom ellen. A '90-es években a kukik és a nagák között is harcok robbantak ki, az azóta mind hevesebbé váló etnikai villongások miatt gyakran vezetnek be kijárási tilalmat az állam fővárosában, Inmhalban.

Mizorami látkép

Arunacsal Prades területén az előzőeknél jóval kevesebb függetlenségi mozgalom működik, a térség hovatartozásának kérdése főként Kína és India között okoz feszültséget. A helyi szervezeteken - Arunacsal Sárkány Erő, Arunacsali Nemzeti Felszabadító Front, Arunacsali Egyesült Népi Önkéntesek - kívül India e gyéren lakott és távoli, de festői sarkában a szomszédos tagállamok szeparatistái keresnek gyakran menedéket. Az "esőfelhők földjének" nevezett Meghalajában is csak kevés helyi szervezet küzd a függetlenségért - ezek a helyi garo, kasi, és dzsaintia népcsoportok szervezetei.

Mizoram hegyes-völgyes vidékét sokan hasonlítják Közép-Amerikához a számos fehérre meszelt keresztény templom miatt, mert az itt élő mizók és más népek többnyire keresztények. Az '50-es, '60-as években két egymást követő éhínség miatt kezdődött ezen a területen az ellenállás. Az éhínség ellen küzdő Mizo Éhségfront átalakult Mizo Nemzeti Fronttá, ám a Pakisztán támogatását is élvező fegyveres ellenállást 1967-ben letörte India. Az embereket fegyveresekkel őrzött falvakba telepítették, az ellenálló szervezet azóta békés ellenzéki szerepet követ.

Felmorzsolják a tripurikat

Nagaland annál harciasabb. A 16 különböző törzsből - többek között angamikból, kohimákból, konyakokból, aókból, lothákból - álló naga nép alapvetően békés földművelő, de egyes csoportjaik heves ellenállást folytatnak az indiai hatalommal szemben, a kukik és nagák között dúló etnikai konfliktus pedig ebbe a ritkán lakott államba is begyűrűzött. A Nagaföldi Nemzeti Szocialista Tanács a bodókkal szövetkezett a kukik és a központi kormányzat ellen. Az indiai kormányzat és a naga felkelők közötti béketárgyalások csak lassan folynak, az erőszakos cselekmények miatt a helyi politikusok rendre háborús helyzetről beszélnek.

Tripurában, ami helyi nyelven körülbelül azt jelenti, hogy a "vizek összefolyása", főleg kínai eredetű népek élnek. A tripurik erős állama még a hatalmas mogul birodalomnak is ellenállt. Mostanra azonban odalett ez az erő, fő problémájukat a más indiai államokból érkező bevándorló népcsoportok okozzák. Indiához csatolásakor a térségben 85 százalékos arányuk, mostanra 29 százalékra csökkent, a városokban alig éri el az 5 százalékot. Ráadásul a globalsecurity.org beszámolója szerint a központi hatalom állami terrort alkalmaz az alig 3 milliós nép ellen. A függetlenségért számos kisebb-nagyobb szervezetük küzd, így az Összes Tripurai Tigris Erő, vagy a Tripurai Nemzeti Felszabadítási Front. Utóbbi független keresztény fundamentalista állam megalakítását tűzte ki célul. A csoportok, a jelentések szerint drogcsempészetből és a fentebb már említett zsarolásokból tartják fent magukat.

Ballai Vince