Legázolja a franciákat Sarko, az energiabomba

2007.01.18. 7:59

Gyerekkora óta az elnökségről álmodik, mégis lehet, hogy a túlzott akarásba bukik bele Nicolas Sarkozy, a francia konzervatívok elnökjelöltje. Sarkozy megállíthatatlan, mindent akar, de olyan, mintha akarná mindennek az ellenkezőjét is. A többség csodálattal figyeli akaratát, de megrémül rámenősségétől. Képregényekről, pólókról, táskákról mosolyog, óvszereken üzen és miközben a francia egységet testesítené meg, a végletekig megosztja az országot.

Sarkozy a karizmatikus, Sarkozy a tabudöntögető, Sarkozy az autoriter, Sarkozy a kis Bonaparte, Sarkozy a határozott, Sarkozy a konzervatív, Sarkozy a neoliberális, Sarkozy az agresszív, Sarkozy a törpe - szinte minden elképzelhető jelzőt ráaggattak már Nicolas Sarkozy francia belügyminiszterre. Lehet, hogy egyetlen dolog marad csak ki az életéből, pont az, amire a legjobban vágyik, amire 15 éves kora óta feni a fogát. Könnyen elképzelhető, hogy sosem lesz elnök.

Sarkozyt vasárnap jelölte a posztra a jobbközép UMP kongresszusa, örömre azonban semmi oka. Hiába volt ő az egyetlen jelölt, hiába jósolt neki mindenki a párton belüli széthúzás ellenére is 90 százalék fölötti eredményt, még a párttagok 70 százalékának szavazatát sem kapta meg. Külön megalázó, hogy a szintén párttag Dominique de Villepin kormányfő csak bekukkantott, Jacques Chirac elnök pedig egyszerűen el sem ment a kongresszusra.

Pedig Sarkozy szinte kétségbeesetten akarja az elnöki széket. "Én nem elnök akarok lenni. Nekem elnöknek kell lennem" - nyilatkozta, de hiába küzd a posztért foggal-körömmel, győzelme korántsem biztos.

"Látott minket hálóingben"

A problémák gyökere egészen Sarkozy politikai karrierjének kezdetéig, az 1980-as évek legelejéig nyúlik vissza. A most 56 éves, Párizsban született Sarkozy, vagy ahogy a franciák becézik, Sarko akkor robbant be a politikába mint minden idők legfiatalabb olyan politikusa, aki - a városi tanácsosság után - nagyváros polgármestere lett.

Az elkötelezett gaulleista Sarkozy Párizs egyik külvárosát csípte meg, méghozzá a francia főváros egyre növekvő hatalmú polgármesterének támogatásával, aki történetesen Chirac volt. Sarkozy annak ellenére kedvenc lett, hogy messziről elkerülte a francia politikai elitképzőt, a Ecole Nationale d'Administrationt, ráadásul hányattatott sorsú bevándorló családból származott, apja magyar, anyja görög zsidó volt.

Politikai karrierjének kezdete óta legendák övezik az alakját, ezek közül az egyik leghirhedtebb szerint azért volt jó a viszonya Chiraccal, mert csapta a szelet lányának, nem is esélytelenül, bár végül a kapcsolatból semmi nem lett. 1995-ig többé-kevésbé zavartalan volt a két politikus együttműködése, akkor azonban Sarkozy elkövette azt a hibát, hogy Chirac ellenfelét támogatta az elnökjelöltségért folyó versenyben. Chirac ennek ellenére nyert, de sosem bocsátotta meg Sarkozynek az árulást.

Sarkozy átállása nem véletlenül érintette érzékenyen Chiracot. A legbelsőbb körhöz tartozó Sarko ugyanis mindenbe be volt avatva. "Látott minket hálóingben" - hüledezett egy alkalommal Chirac lánya. Mivel Chirac elnök lett, Sarkozynek eleinte mellőzés jutott, majd ahogy kezdett tekintélyt szerezni magának a gaulleista jobbközépen, úgy került egyre inkább újra az elnök látóterébe, aki 2002-ben bevette a kormányba: ha már megállítani nem lehet, akkor legalább legyen szem előtt.

Forrás: EPA

A szemébe mondja Chiracnak, ha kell

Sarkozy egyik tanácsadója szerint az elmúlt négy év olyan volt számára, mintha Chirac betette volna a szekrénybe. Igaz ugyanakkor az is, hogy kétszer megcsípte a belügyminiszterséget, egy rövid időre a pénzügyeket is, de keresztülverte a chiracista UMP-n azt is, hogy válasszák elnökké. Most pedig már azzal kérkedik: ő vette egyedül a bátorságot, hogy kritizálja az elnököt.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK