Szahara és kenguruk - hogy kezdték az EU nagyjai?

2007.03.23. 13:19

Volt, aki a Szaharában harcolt az algériaiak ellen, volt, aki egyetemi óráira készült, és volt olyan is, aki talán éppen óvodából tért haza Ausztráliában. Az [origo] három kontinensen bukkant rá Európa meghatározóvá vált politikusaira 1957. március 25-én, az Európai Uniót megalapító Római Szerződés aláírása napján. Kevesen sejthették, hogy egy római ceremóniának bármi köze lesz majd életükhöz.

Vannak pillanatok, amelyekről szinte mindenkinek eszébe jut, hogy akkor éppen hol volt, mit csinált. Az Európai Unió elődje - az Európai Gazdasági Közösség - 50 évvel ezelőtti megalapítása csak kevesek számára ilyen esemény. Az [origo] segít az EU egykori és mai legbefolyásosabb politikusainak feleleveníteni, mit csináltak fél évszázada.

"A golyóimat tálcán?"

Jacques Chirac francia köztársasági elnök, az EU jelenlegi rangidős politikusa 1957-ben alig 25 éves volt. Mikor 1957. március 25-én Rómában a századfordulón felnőtt, komoly férfiak elegáns töltőtollakkal írták át Európa történelmét, Chirac éppen az algériai Souk el-Barbában állomásozott alakulatával, a 2. Afrikai Vadászokkal. Chirac kötelező katonai szolgálatát töltötte Algériában, amely 1830-tól 1962-ig volt Franciaország gyarmata, de ebben az időben már javában zajlott a függetlenségi háború.

A később négy évtizeden át a francia politikai vezetésben mozgó Chirac vitatott, de kétségtelenül színes szereplője volt az EU-találkozóknak: hol az angol, hol a finn konyhára szólt be, sértegette a közép-európaiakat, de volt, hogy azt kérdezte Margaret Thatcher volt brit miniszterelnökről: "Mit akar tőlem ez a háziasszony? A golyóimat tálcán?" Bár a sivatagban vélhetően eszébe se jutott, később elnökként ő vezette be az európai egységes valutát (2002), és hozzájárult a megosztott kontinens egységesítéséhez az EU legnagyobb bővítésével (2004).

A meggyőző retikül

Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök 1957. március 25-én már 32 éves volt, de vélhetően - a legtöbb brithez hasonlóan - nem nagyon vett tudomást a kontinensen zajló eseményekről. Négy éve született ikrei és viszonylag friss ügyvédi vizsgája határozták meg számára az 1959-ig tartó időszakot, amikor konzervatív párti parlamenti képviselőnek választották.

Az 1980-as években azonban megváltozott a helyzet, a Vaslady lett az európai politika egyik főszereplője. Vasökle helyett elhíresült retiküljével csapkodta a tárgyalóasztalt, amikor vehemensen - és sikeresen - visszakövetelte a britek pénzét, amit az unió azóta is fizet Londonnak. Miniszterelnöksége (1979-1990) egybeesett az európai integráció egyik legdinamikusabbnak tartott időszakával, az egységes piac létrehozásának kezdeteivel.

"Mindig fejfájást kapott"

A 27 éves Helmut Kohl volt német kancellár a Római Szerződés aláírásakor éppen a Heidelbergi Egyetem Alfred Weber Intézetében dolgozott kutatói ösztöndíjasként doktori tézisén. Kohlt sokan az európai integráció egyik óriásának tartják, de nem csak hatalmas termete miatt. Kancellársága (1982-1998) alatt az európai integráció motorjává tette a francia-német együttműködést: ekkor írták alá az Európai Uniót létrehozó Maastrichti Szerződést (1992), és ő harcolta ki Németország újraegyesítését is (1990), amely megváltoztatta az európai politikát.

1998-ban másodikként, megkapta az Európa tiszteletbeli polgára címet az EU állam- és kormányfőitől. Kohl - aki az általa "jéghidegnek" tartott Margaret Thatcherrel való találkozóira úgy emlékezett vissza, hogy "mindig fejfájást kapott" a brit miniszterelnöktől - baráti viszonyt ápolt Francois Mitterrand francia elnökkel. A francia-német megbékélés és az európai egység szimbólumává is vált az a kettejükről készült kép, amikor kézen fogva állnak az I. világháború egyik legvéresebb helyszínén, Verdunben, 1984-ben.

Az utolsó igazi elnök

Az 1916-ban született Mitterrand - túlélve az első és a második világháborút - annak a generációnak a tagja volt, amely azért támogatta a Római Szerződést, mert fontos eszköznek tartotta az európai béke fenntartásához. Jelentős szerepe volt az egységes piac és az Európai Unió létrehozásában, Spanyolország és Portugália felvételében.

Mitterrand ugyan nem volt Rómában 1957. március 25-én, igazságügyi miniszterként vélhetően ismerte a szerződés szövegét. Annál is inkább, mert az igazságügyi tárcát attól a Robert Schumanntól vette át egy évvel korábban, akit az Európai Unió egyik alapító atyjának tartanak. Mitterrand - aki magát az utolsó igazi elnöknek tartotta - ebben az időszakban Algéria békítésével volt elfoglalva, amely a gyakorlatban totális háborút jelentett. Nevéhez fűződik a kijárási tilalom kiterjesztése a volt francia gyarmaton.

Európa szíve

Rómától legtávolabb a jelenlegi brit miniszterelnök, az akkor 4 éves Tony Blair volt, aki a szerződés aláírásakor épp óvodás volt az ausztráliai Adelaide-ben, igazolva a brüsszeli bírálatokat, miszerint a britek mindig is túl szűknek érezték az európai kereteket. Bár Nagy-Britannia csak 1973-ban - Blair oxfordi diákévei alatt - csatlakozott az Európai Unióhoz, a miniszterelnököt "a legeurópaibb brit kormányfőnek" tartották Brüsszelben.

Szembeszállva a brit közvélemény többségével és a konzervatív ellenzékkel, Nagy-Britanniát "Európa szívében" látta volna szívesen, és egy ideig kampányolt az euró brit bevezetése mellett is. Támogatta az EU keleti bővítését, és aláírta az európai alkotmányos szerződést is. Bár a franciák gyakran Washington trójai falovának tekintették, a versenyképesség és a klímaváltozás kérdése jelentős részben az ő lobbizására került az EU politikai legfontosabb kérdései közé.

KAPCSOLÓDÓ CIKK