Lassan lenyeli a kínai sárkány a hongkongi tigrist

2007.06.30. 8:00

Már vannak kínai dalok a tévében, óvatosabbak az újságírók, de az emberek nem fogják be a szájukat - tíz évvel ezelőtt adta át Károly brit herceg Hongkongot a kínai kommunistáknak. Bár az apokaliptikus víziók nem váltak valóra, és a szocializmuson edződött magyarok is feleslegesen ijesztgették a hongkongiakat, a felszín alatt azért elindultak a változások.

"Hongkong Kína része kell hogy maradjon mindenképpen, ez a lényeg. A külföldiek egész egyszerűen nem tudják megérteni azt a hatalmas szégyent, amit az jelentett volna, ha Hongkong brit uralom alatt maradt volna" - írja egyszerre sértett és büszke stílusban a People's Daily Online-ban megjelent publicisztika szerzője, akinek nevét nem közölték, csak azt, hogy Hongkongban él és tagja egy meglehetősen hosszú nevet viselő szervezetnek, a Kínai Népi Politikai Tanácsadó Testület Nemzeti Bizottságának.

Az ismeretlen publicista szerint Hongkongban csak szép és jó dolgok történtek, mióta 1997. június 30-án a britek visszaadták Kínának. A kép persze ennél jóval árnyaltabb, de az igaz, hogy sok olyan borúlátó jóslat hangzott el tíz éve, amelyek utóbb alaptalannak bizonyult.

Apokaliptikus víziók az esőben

"Meneküljön, ki merre lát!" - Gömbös Lóránd például ezt a tanácsot adta hongkongi ismerőseinek az átadás előtt. A kínai beszerzésekkel foglalkozó és ezért az elmúlt évtizedben huzamosabb ideig Hongkongban dolgozó férfi az [origo]-nak azt mondta, a magyarországi szocializmusban eltöltött évek mondatták vele, hogy a kommunista Kínától ne várjanak semmi jót a hongkongiak. Szavaiból úgy tűnt, időközben sem kedvelte meg a kommunistákat, azt viszont elismeri, hogy az elmúlt tíz év rácáfolt félelmeire.

A The Economist című brit lap is azzal kezdi összeállítását, hogy amikor a '97 júniusában, a zuhogó esőben zajlott az átadási ünnepség, akkor sokakban felmerültek apokaliptikus víziók Hongkong jövőjéről. A tévéstábok buzgón filmezték a határon átvonuló kínai katonákat, de ők aztán el is tűntek a barakkjaikban, és azóta se nagyon mutatkoztak. A demokratákat békén hagyták, nem zártak be újságokat, nem gyűjtöttek be senkit csak azért, mert nem tetszik neki a kínai vezetés. A visszacsatolás azonban mégis hozott sok-sok apró változást.

Egy ország, két rendszer

Az átadást hosszú alkudozás előzte meg, amelynek során Peking ígéretet tett arra a briteknek, hogy Hongkong az "egy ország, két rendszer" elv értelmében 50 éven át, azaz 2047-ig megőrizheti kapitalista gazdasági berendezkedését és részben demokratikus politikai rendszerét. Az első nem is szúrhatta különösebben a pekingi kommunisták szemét, ugyanis időközben Kína is megnyitotta gazdaságát, amely robbanásszerű fejlődésnek indult. A politikai rendszer azonban már kényesebb kérdésnek bizonyult.

Forrás: EPA
Modern városi életstílus

Nem mintha a britek irányítása alatt Hongkong a demokrácia mintaképe lett volna. "Szabadság, de nem demokrácia" - Ping Shum, a BBC kínai szolgálatának Hongkongból származó - most Londonban élő - munkatársa így jellemezte az 1997 előtti helyzetet az [origo]-nak. A hongkongi ügyeket aktívan követő és rendszeresen hazalátogató újságíró emlékeztetett arra, hogy az átadást megelőzően Londonban dőlt el, hogy ki legyen Hongkong első embere, míg most elvileg választás dönt róla. Azért csak elvileg, mert a választói testület többségét Peking nevezi ki, így végső soron rajta múlik, ki lesz a vezető.

Peking nem dobja be a gyeplőt

Volt példa magas rangú tisztviselő megfúrására is. Anszon Csen helyettes vezető - aki korábban a britek alatt is meghatározó pozíciót töltött be - ellenezte, hogy a kínaiak beavatkozzanak a terület ügyeibe. Végül ő húzta a rövidebbet, 2001 februárjában távozásra kényszerült, helyét Donald Cang foglalta el. Azóta ő lett Hongkong első embere, és egyes felmérések szerint akár egy teljesen nyílt demokratikus választáson is esélyesként indulhatna. Ez persze nagyrészt arra vezethető vissza, hogy sikerült valamelyest gatyába ráznia az elődje, Tung Csí-va alatt gyengén muzsikáló gazdaságot (aminek szintén megvoltak a maga okai: egyebek mellett az 1997-es pénzügyi válság, a SARS-vírus és a madárinfluenza).


Az 1997-es ünnepség. Vigyázat, kínai kommentár!

A kínaiak bizalmát élvező Donald Cang hiába örvend viszonylag nagy népszerűségnek, Pekingben egyelőre vonakodnak attól, hogy bedobják a gyeplőt a lovak közé. Ez jól látszik azon, ahogy hozzáállnak az általános választójog bevezetéséhez, amit a britekkel kötött alapszerződés ír elő. A legmagasabb szintű hongkongi bírói fórum kimondta, hogy ez 2007-2008-ban fog bekövetkezni, a kínai vezetés azonban 2004-ben megváltoztatta ezt a döntést. Ennek kapcsán Nagy-Britannia bírálta Kínát, és jogvédő csoportok is nemtetszésüknek adtak hangot, amiért szerintük Peking beavatkozik a választásokba.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK