Véres gyémántmetszésből született a legnagyobb demokrácia

2007.08.15. 14:15

A brit korona legfényesebb gyémántját 60 évvel ezelőtt kettévágta két, térkép fölé görnyedő brit. Az avatatlan kezek a 20. század egyik legvéresebb konfliktusát indították el: Pakisztán és India függetlenségének 1947. augusztus 14-i és 15-i kikiáltása után 15 millió embert kényszerítettek lakosságcserére, amelynek során 1 millió embert öltek meg pogromokban, százezreket erőszakoltak meg vagy vertek össze. A két ország azóta különböző utat járt be: Pakisztánt kudarcnak, Indiát sikernek tartják, de a gyémánt csillogása mögött nem ilyen egyértelmű a kép.

Véres erőszak és milliók tragédiája árán 60 évvel ezelőtt jött létre Brit India kettéosztásából a muszlim többségű Pakisztán és a hinduk által dominált India. Sir Cyril Radcliff, az Indo-Pakisztáni Határbizottság elnöke egy térkép fölé görnyedve egy vonalat húzott a szubkontinensen át, és hat hét alatt vallási alapon kettéválasztott 400 millió embert.

A határvonal tologatása nem sikerült túl jól, így Pundzsáb tartományban - ahol a hinduk, szikhek és muszlimok keveredve éltek - erőszakos pogromok kezdődtek, közel 1 millió férfi, gyermek és nő vesztette életét. Az új Pakisztán és India milliók életét keserítette meg: 12-15 millióan kényszerültek elvándorolni, sokukat erőszakosan áttérítettek, családokat szakítottak ketté.

Családi tragédiák

Azsar Servani és Zafar Hamid ikertestvérek, India és Pakisztán szétválasztásának napján születtek. Az eltelt 60 év során azonban sohasem ünnepelték együtt a születésnapjukat - mesélték a CNN tudósítójának. Azsart ugyanis gyermektelen testvérénél hagyta édesanyja Indiában, míg ő Zafarral az új Pakisztánba utazott, és a két ország feszült kapcsolatai miatt találkozni is ritkán tudtak. "Bárcsak sohasem osztották volna ketté az országot, akkor ma együtt élhetnénk" - mondta Azsar, aki szerint ma már annyira különbözőek, hogy nem tudnának együtt élni.

Hasonló történetet idézett fel a ma 81 éves Abdul Madzsid Ikbal Kadri a BBC-nek. Családja a határ indiai, míg ő a pakisztáni oldalára került. "A mai napig él bennem a jelenet, amikor Szindh tartományban helyi férfiak egy szegény hindu kereskedőtől vettek teát, és nem voltak hajlandók fizetni. Ez már Pakisztán - mondták -, többé nem fizetünk hinduknak" - emlékezett vissza az akkor 21 éves Kadri.

"1956-ban édesapám haldokolt, de az indiai követség nem adott vízumot. Kénytelen voltam politikai kapcsolatainkat felhasználva Delhibe utazni, ahol apám barátja - egy indiai képviselő - leteremtett, hogy miért menekültem Pakisztánba. Nagyon szégyelltem magam" - mondta Kadri, akinek 1947-ben azért kellett elmenekülnie, mert az életét fenyegették.

Gigantikus etnikai tisztogatás


Milliók kényszerültek költözni

"Az akkori eseményeket ma gigantikus méretű etnikai tisztogatásnak neveznénk, amely két, gyanakvó, egymástól félő, traumatizált nemzetet hagyott a határ két oldalán" - írta a The Economist újságírója, aki különösen cinikusnak nevezte a brit kabinet és elsősorban Lord Mountbatten, Brit India kormányzójának hozzáállását. "Senkit nem érdekelt, hogy mi lesz az emberek államolgárságával, birtokaival, jogaival, miközben minden egyes tintatartót és papírnehezéket gondosan leltároztak" - írta a brit lap.

Míg fél évszázaddal később Hongkongot évekig tartó előkészítés után, hatalmas ceremónia keretében adták át Kínának 1997-ben, Brit Indiából szinte pillanatok alatt eltűntek a britek. A londoni parlament alsóháza 1947. június 3-án határozott Brit India függetlenségének elismeréséről, augusztus 15-én már nem voltak britek a szubkontinensen. A muszlimok Pakisztánba indultak, míg a szikhek és a hinduk India felé vették az irányt 70 kilométer hosszú élő menetoszlopot alkotva, szekerekkel és minden ingóságukkal megrakodva, nem is gondolva arra, hogy sokuk sohasem térhet vissza.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK