Oroszország megerősítette területi igényét az Északi-sark jégpáncélja alatti kontinentális talapzatra, a tengerfenékből vett minták első vizsgálati eredményére hivatkozva. Nem Moszkva az egyetlen hatalom, amely igényt tart a sarkvidéki jeges vizekre.

Viktor Poszelov, az ásványi kincsek ügyében illetékes orosz hatóság kutatóintézetének vezetője csütörtökön közölte, ismertté váltak az első eredmények annak a geológiai mintának a vizsgálatából, amelyet két mélytengeri mini-tengeralattjáró augusztus 2-án hozott fel a Jeges-tenger fenekéről. Poszelov ennek alapján bejelentette, hogy a térségben a víz alatt húzódó Lomonoszov-hátság "szerkezetileg a szibériai kontinentális tábla folytatódásának tekinthető, és semmiképp sem különül el az orosz fennsíktól".

Az 1982-ben kidolgozott, 1994-ben életbe lépett UNCLOS (az ENSZ tengerjogi egyezménye) lehetőséget ad arra, hogy az egyezmény ratifikálástól számítva tíz éven belül az érintett országok kutatásokkal bizonyítsák tengerfenéki területi igényeiket. Az egyezmény a tengerparttal rendelkező államoknak gazdasági jogokat biztosít a szárazföldhez kapcsolódó kontinentális talapzatuk területére, amely gyakran messzebb nyúlik, mint a 200 mérföldes, úgynevezett különleges gazdasági övezet határa. Ennek a térségnek a bővítését tudományosan alátámasztva igényelhetik az államok.

A jéggel borított tenger alatt feltételezett ásványkincsek miatt az északi államok már régóta igényt tartanak a sarkvidékre: Kanada már 1925-ben bejelentette, hogy magáénak tekinti a nyugati hosszúság 60. és 141. foka által közrefogott területet egészen az Északi-sarkig. Ezt követően a norvégok, Grönland révén a dánok és az oroszok is hasonló igényekkel léptek fel.