Nem szabadul a Nagy Laza Katrina árnyékából

Fűt-fát megígértek az újjáépítéshez, de két évvel a Katrina-hurrikán pusztítása után New Orleans még mindig csak árnyéka egykori önmagának. A hurrikán nyomában érkező, gátakat elsöprő árvíz után - amelyben közel 1500-an haltak meg - az egykori lakosságnak csupán 58 százaléka él a városban. A legszegényebbek negyedei még mindig romokban hevernek, a jazz-zenészek pedig egykedvűen fújják a Bourbon Streeten, turisták ugyanis alig lézengenek. A Nagy Laza körüli tétovázást az amerikai elnökjelöltek is felfedezték maguknak.

Ha nem lenne az iraki fiaskó, a New Orleans pusztulása körüli kormányzati tétovázás jól jellemezné, mi a rossz a Bush-kormányzatban - állítják az újjáépítési munkák kritikusai. A szövetségi kormány által épített - a Katrina-hurrikánnál is erősebb katasztrófák ellen tervezett - gátak fenntartására nem adott pénzt, majd amikor átszakadtak, először tétovázott és végignézte a szégyenletesnek minősített mentési munkálatokat, majd Louisiana államnak egy évig kellett könyörögnie az újjáépítési segélyért.

Dennis Hastert, a képviselőház volt republikánus elnöke (1999-2007) korábban még azt is megkérdőjelezte, hogy szüksége van-e az Egyesült Államoknak egy New Orleans nevű városra, mondván, a város történelme nem olyan fontos Amerikának, mint mondjuk Velence történelme Olaszországnak. A végül tavaly megszavazott 10 milliárd dolláros segélyalap azonban hamarosan kimerül, jóval azelőtt, hogy minden rászorulót - akinek otthonát, munkahelyét, iskoláit elsöpörte az ár - kifizettek volna.

Sem a Bush-kormány, sem a kongresszus nem adott garanciát arra, hogy ezen túlmenően is hajlandó szolidaritást vállalni New Orleansszal. Az újjáépítés ugyan valóban megkezdődött, de a The Economist szerint ez elsősorban a helyiek és a városba érkezett jó szándékú önkéntesek munkájának köszönhető, akiknek ráadásul a kormányzati apátiával, hozzá nem értéssel és korrupcióval is meg kellett küzdeniük.

Új város a régi helyen

A hurrikán okozta hatalmas árvíz által elpusztított negyedek helyén most tarka képet mutat a város: helyenként újjáépített házak csoportjai állnak, romos utcák között - állítják helyszíni tudósítók. New Orleans területének a fele a tengerszint alatt fekszik, és függetlenül attól, hogy jó ötlet volt-e valaha várost építeni erre a helyre, sokan abban reménykedtek, hogy az új kezdet ésszerűbb építkezésekre ad majd esélyt. A várt új, szövetségi árvízvédelmi térképek azonban nem készültek el, így gyakorlatilag a legtöbb újjáépített ház ugyanolyan árvízveszélyes területre került, ahol korábban is volt.

A gátak nagy részénél helyreállították a korábbi állapotokat, de az ígért gáterősítési munkálatok jelentős része csak 2011-re - hat évvel az árvíz után - lesz kész, így, aki most újjáépíti otthonát, négy évig csak reménykedhet abban, hogy a hurrikánok addig elkerülik a várost. A város leghíresebb és turisták által legkedveltebb részei - a French Qaurter és a Garden District - viszonylag érintetlenül úszták meg a pusztítást, így nagyjából ma is úgy néznek ki, mint 2005 vagy 1905 nyarán.

Változó demográfia

A Katrina-hurrikán 2005. augusztus 29-én haladt el New Orleans mellett, az átszakadt árvízvédelmi gátak miatt a város 80 százalékát elöntötte a víz. A 455 ezer fős lakosság fél-egy év alatt 155 ezer főre csökkent; jelenleg 262 ezren élnek a városban. Egyes negyedekből a lakosság 95 százaléka menekült el, és azóta sem költöztek vissza.

2005. augusztus 29-én így festett New Orleans

Két évvel később már az is látszik, hogy elsősorban azok a szegénységben élő feketék nem tértek vissza, akiket - szövetségi segítség híján - a leginkább sújtott a hurrikán és az árvíz. Korábban a város kétharmadát a feketék lakták, egy éve már csak alig a felét. A város tehetősebb polgárai közül sokan azért állnak inkább tovább, mert munkahelyeiket is elvitte az ár. Érkeznek a városba ugyan újak is: tanárok, építőmunkások és mindazok, akik az újjáépítésben vesznek részt; köztük sok spanyol ajkú bevándorló is.

Nem túl laza a Nagy Laza

A The Economist szerint azonban a lakosságszám ilyen drasztikus csökkenése azt is jelenti, hogy a jazz-zenészek, akik a Nagy Laza hangulatát adták, nehezen tudnak a városban maradni. Kevesebb a turista és kevesebb a helyi fizetőképes vendég is. "Nem túl laza már az élet a Nagy Lazában a zenészeknek" - mondta a zenészszakszervezet vezetője, John Moore, a New Orleans-i The Times Picayune című lapnak.

A New Orleans-i zenészek szövetsége szerint tagjaik több mint 90 százaléka a szegénységi küszöb alatt élt, és a helyzet tovább romolhatott a Katrina-hurrikán óta, mert a zenés klubok közül sok bezárt, kevesebb a turista, a kiadások viszont nőttek. Vasárnap néma felvonulást tartottak a városban, hogy így hívják fel helyzetükre a figyelmet.

Hangosak lettek a politikusok

Figyelemből azonban nincs hiány, legalábbis a szavak szintjén. Vasárnap óta nem kevesebb, mint három demokrata elnökjelölt aspiráns is a városba látogatott: vasárnap Barack Obama, hétfőn Hillary Clinton és John Edwards. "A hasonló kampánylátogatások népszerűek lettek az utóbbi időben, különösen a demokrata jelöltek körében, akik igyekeznek hasznot húzni a Bush-kormányzat általuk kudarcnak tartott tevékenységéből" - írta a The New York Times.

Két évvel később még mindig romos a Lower Ninth Ward

"New Orleans központi szerepet játszik a kampányomban" - ezt John Edwards szenátor mondta -; "minden nap az eszemben lesz New Orleans" - ezt meg Barack Obama szenátor egy nappal korábban. "Ezek a szavak nem lehetnek többé üres frázisok, nem lehetnek újabb be nem tartott ígéretek" - tette hozzá Obama, ami jól hangzik, de New Orleans inkább arra kíváncsi, mit tesz a kormány és mit mond a szerdán a térségbe látogató George Bush amerikai elnök.

A Nagy Laza becenév azonban vélhetően nem véletlenül ragadt New Orleansra. Mint a The Economist is megjegyezte, a sikert sohasem a GDP-növekedésben vagy az új munkahelyek számában mérte a város, hanem az élet apró örömeiben. A nehézségek ellenére ezekből továbbra is van bőven: a Bourbon Streeten - még ha visszafogottabban is - továbbra is szól a jazz.