A négy nyolcas árnya kísért Mianmarban

2007.09.27. 15:28

Feldühödött békés szerzetesekkel néznek farkasszemet egy gazdasági nehézségekkel küszködő katonai rezsim betegeskedő vezetői. Mianmarban, ahol a világ egyetlen Nobel-díjas rabja is sínylődik, két évtizede nem volt akkora zúgolódás, mint ezekben a hetekben. Kérdés azonban, sikerül-e lerázni az országot lassan fél évszázada markában tartó katonák uralmát, vagy megismétlődnek a négy nyolcas forradalmát követő események. 1988-ban Ragyogó Napsugár, a fegyverrel fenyegetőző diktátor menesztése előtt még beváltotta ígéretét: ezrek haltak meg.

Egy betegeskedő rezsim betegeskedő vezetői állnak szemben buddhista szerzetesek és elégedetlen polgárok sokaságával Mianmarban (Burmában). Dél-Ázsia egyik legnépesebb országában 19 éve nem látott tömeg gyülekezik ezekben a hetekben az utcákon, hogy tiltakozzanak az egyre nehezebb életkörülmények és a megmozdulásokat egyre brutálisabb módszerrel felszámolni igyekvő hatalom ellen.

A mostani zavargások augusztusban kezdődtek, de a rezsim nyomban igyekezett elejét venni a békés demonstrációk elterjedésének: helyi beszámolók szerint Rangunban mindenütt feltűntek a rezsimhez hű Szvan Ah Sin (Ügyes Erős Emberek) csoportjai, és a megszokott bambuszseprűs sovány utcaseprő nők helyett fiatal életerős férfiak tűntek fel az utcákon masszív fémlapátokkal. A tömeges demonstrációkat azonban nem tudták megakadályozni. Szeptemberben már tízezrek vonultak az utcákra. A hatalmáért aggódó vezetés azonban megmutatta, nem adja könnyen magát: a tüntetők elleni akcióknak szerdán már öt halottja volt.

Az elégedetlenség közvetlen kiváltó oka a nyári üzemanyag-áremelés, ám gyökere messzebbre nyúlik vissza az ország alig hat évtizede független, de annál több vért látott történelmében. Pedig a brit birodalomtól 1948-ban kivált Burma sorsa, ha nehezen is, de nem feltétlenül indult rosszul. Ebben az időszakban demokratikusan választott kormányok váltották egymást. A folyamatos etnikai zavargások, a kommunista mozgalmakkal folytatott küzdelmek és a belpolitikai csatározások miatt ugyanakkor különösebben nem voltak hatékonyak, ám 1961-ben U Thant személyében Burma adta az ENSZ harmadik - első nem fejlett országbeli - főtitkárát.

Sugárzó Nap és a négy nyolcas

1962-ben azonban minden elromlott, és azóta sem javult meg. A hatalmat egy államcsínnyel Su Maung szerezte meg, de nem ezen a néven. A második világháború elején a japánok, a végén a britek oldalán harcoló, a függetlenedés után magát a burmai hadsereg élére feltornászó katonát a háború alatt csak Sugárzó Nap (Ne Vin) parancsnok álnéven emlegették. Ne Vin uralomra kerülését diákok százainak legyilkolása és a burmai függetlenségi mozgalom melegágyának számító ranguni egyetem lerombolása jelezte. Bemutatkozó, mindössze ötperces rádióbeszédének utolsó mondatát máig emlegetik: "ha ezek a zavargások ellenünk irányulnak, megfogadom: kard ellen karddal, dárda ellen dárdával küzdünk majd".

Sugárzó Nap parancsnok egészen 1988-ig építette a szocializmus burmai típusát, amely leginkább a külföldtől való elzárkózásban (sokáig csak legfeljebb három napig tartózkodhatott külföldi állampolgár az országban), államosításban, a politikai ellenfelek bebörtönzésében, a pártok betiltásában, az etnikai, munkás- és diákmozgolódások brutális leverésében nyilvánult meg. Uralmának káros hatásai máig érezhetőek: az elzárkózás nyomán a kormányzat lassan csődbe csúszott, míg a feketepiac és a csempészet virult - és virul ma is.

A parancsnok uralmának - aki 1962-től a forradalmi kormány miniszterelnöke, majd 1974-től választott elnök - az 1988. augusztus 8-án kitört és négy nyolcas forradalomnak is nevezett felkelés vetett véget, jóllehet előtte még mondott pár emlékezetes szót. "Ha mozgósítani kell a hadsereget, jelzem, amennyiben a katonáknak lőniük kell, nem szokásuk a levegőbe lőni." És valóban, az alig több mint egy hónapig tartó forradalmat brutálisan leverte a hadsereg, becslések szerint 3000 ember - diákok, civilek, buddhista szerzetesek vegyesen - vesztette életét. Az események során szerzett magának komoly népszerűséget Aung San Szu Csi, akinek apja annak idején még Ne Vinnel közösen harcolt a burmai függetlenségért. Ne Vin 2002-ig élt, ám a rezsim szinte tudomást sem vett az egykori vezér haláláról.

Kínzás, kényszermunka, gyerekkatonák

A hatalom 1990-ben szokatlan lépésre szánta el magát: 30 év után engedélyezte a szabad választásokat. Ezt azonban hiába nyerte meg Aung San Szu Csi pártja, rezsimellenes politikus soha nem alakíthatott kormányt. A katonai irányítású Államjog- és Rend-visszaállítási Tanács nem volt hajlandó lemondani a hatalomról, és a katonaság máig fenntartja az elzárkózó, antidemokratikus, elnyomó rendszert.

A Than Sve vezérlőtábornok által vezetett, 1997-től Állambéke- és Fejlesztési Tanácsnak hívott kormányzat az Amnesty International szerint közel 1200 embert tart fogva politikai meggyőződése miatt embertelen körülmények között. A jogvédők jelentései szerint rendszeresen bántalmazzák, kínozzák, éheztetik őket. A rezsim előszeretettel szervez be a hadsereg kötelékébe kiskorúakat, és rendszeresen hurcolja kényszermunkára az embereket. Bárkit, bármikor őrizetbe vehetnek, a bírósági eljárások - különösképp a politikai ügyekben - messze nem felelnek meg a nemzetközi előírásoknak, a vádlottaknak gyakran nem jut védő, a terhelő vallomásokat pedig kínzással húzzák ki a tanúkból.

Gondban az erdőirtó elnyomók

A rendszer ugyanakkor egyre nehezebben birkózik meg a gazdasági nehézségekkel, amit a nyári üzemanyag-áremelés is jelez. A gazdasági irányítás megbízhatatlan, az országot számos politikai okokból kivetett gazdasági szankció sújtja. Magas az infláció, túlértékelt a nemzeti valuta - a mianmari kyat -, megbízhatatlanok a statisztikák, nincs hiteles GDP-adat. A rezsim elsősorban a bőséggel rendelkezésre álló természeti kincsek kiaknázásából teremt magának bevételeket: az olaj- és gázkitermelés mellett kiemelkedő szerepet játszik ebben a fakitermelés.

Az évtizedeken át folytatott rablógazdálkodás azonban komoly természeti károkat okozott. A Global Witness nemzetközi civil szervezet szerint a trópusi fák hasznát nem csak a kormányzat, hanem az ország határvidékein élő etnikai csoportok is lefölözik. Utóbbiak vezetése - a központi kormányzathoz hasonlóan - gyakran az általa képviselt népcsoport érdekei fölé helyezi saját gyarapodását. Az 1990-es évek elején a központi vezetéssel megkötött tűzszünetek csak tovább fokozták az ellenőrizetlen kitermelés mértékét. A Thaifölddel és a Kínával határos térségekben folyó fakivágások a világ legkivételesebb természeti térségeit veszélyeztetik.

Befolyásos barátok

A rezsimet nemzetközileg azonban nem sikerült teljesen elszigetelni. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának egy tavalyi, kritikus hangvételű határozatát például Kína és Oroszország megvétózta. A BT szerdán rendkívüli gyűlést hívott össze, és felszólította a juntát, hogy tanúsítson önmérsékletet. Az Egyesült Államok és az Európai Unió szankciókat szorgalmaz, de Kína ezzel nem értett egyet. Oroszország és Kína szerint a Mianmarban történtek az ország belső ügyének számítanak.

Nem véletlenül érvelnek ezzel. Az országban rejlő ásványkincsek, főként a partmenti olaj- és gázmezők iránt orosz, kínai, indiai sőt dél-koreai cégek is érdeklődnek. Az oroszok kapcsolata pedig olyan szinten áll a rezsimmel, hogy tervbe vették egy kutató atomreaktor leszállítását is.

A legkomolyabb befolyással azonban a legnagyobb szomszéd, Kína rendelkezik az országban. Peking azonban komoly dilemma előtt áll. A rezsim melletti nyílt kiállása nagyban ronthatja az olimpia miatt gondosan ápolt nemzetközi hírnevét. A fejlett országok diplomatái ugyanakkor arra számítanak, a kínai befolyással jobb útra téríthetők a junta vezetői - írja a BBC.

Forrás: EPA

A békés szerzetesek ha bedühödnek

Míg a rezsim gazdasági alapját jelentős részben a trópusi fa, ideológiai támasza részben a buddhizmus. A közel ötvenmilliós ország lakosainak 80-90 százaléka buddhista, a 4-500 ezer buddhista szerzetes nagy közmegbecsülésnek örvend. Majdnem minden faluban van egy buddhista kolostor, a szerzetesek az adott közösség szellemi vezetőinek számítanak. Fontos szerepet töltenek be az esküvőkön és a temetéseken. Szolgálataikért cserébe adományt kapnak - mivel pénzt nem használhatnak -, jellemzően ételt vagy valamilyen szolgáltatást, teliholdkor ruhát. Ha valakitől visszautasítják ezt az adományt, azzal megtagadják tőle, hogy spirituális jó pontokat szerezzen. "A legkeményebb büntetés, amit egy buddhistától kapni lehet" - idézte a BBC burmai adásának egyik munkatársát.

Ezért volt igen komoly jelentősége annak, hogy a napokban a tiltakozó szerzetesek közölték, nem fogadnak el semmilyen adományt a katonai vezetéstől. Ráadásul rendkívül fontos szerepet töltenek be a kolostorok a burmai társadalomban. A szegény sorsú családok szinte csak ide küldhetik gyerekeiket, ha taníttatni akarják őket. Más gyerekek ugyanakkor itt töltik iskolaszüneteiket, mivel szüleik a megélhetésért dolgoznak.

Ráadásul a burmai szerzeteseknek nem ismeretlen fogalom a politikai aktivizmus - jóllehet maga a buddhizmus erőszakmentességet hirdet, Burmában is gyakorolt ága pedig a sóvárgás és a szenvedés alóli megszabadulásra fókuszál. Utóbbi magyarázhatja, hogy a szerzetesek miért álltak előszeretettel az elnyomó uralmak - a brit gyarmatosítók, Ne Vin vagy épp Than Sve katonai juntája - elleni felkelések élére. Nem véletlen tehát, hogy a rezsim hivatalos lapjában olyan kép jelent meg a napokban, amelyen az egyik tábornok adományt fogad el egy szerzetestől.

Egyes becslések szerint azonban a szerzeteseknek csak 10 százaléka politikailag aktív. Ha azonban sikerül mobilizálni a sok százezer, közvetlen környezetére nagy befolyással bíró szerzetest, a társadalom nagy részét megmozdíthatják a BBC szerint.

Betegeskednek a tábornokok

Aggódhat is a vezetés. Than Sve vezérlő tábornok például állítólag Thaiföldre utazott. Az országot 1992 óta vezeti a postai karriert a hadseregért feláldozó Sve, aki egy időben a katonaság pszichológiai hadviselési osztályán dolgozott. Uralomra kerülésekor kissé lazított a szorításon, szabadon engedtek egyes politikai rabokat, és jogvédő szervezeteket is beengedtek az országba. Később azonban bekeményített.

Egészségi állapotáról folyamatosan mennek a pletykák, ám azokat a híreszteléseket, hogy bélrákban szenvedne, nem lehet megerősíteni. Than Sve kerüli a nyilvánosságot, jóllehet 2006-ban egy videó került fel az internetre, amelyen lánya esküvője volt látható. Az ara csillogó drágaköves ruhában locsolta a pezsgőt egy aranyozott nászágy előtt. A táboron állítólag meglehetősen babonás, és gyakran kéri asztrológusok tanácsát.

Forrás: EPA
Than Sve

Az ország második leghatalmasabb emberének számító Maung Aje állítólag igen jó kapcsolatokat ápol a burmai drogtermelő vezérekkel. A BBC szerint idegengyűlölő és kegyetlen katona hírében áll. A pletykák szerint nem veti meg az italt.

A harmadik tábornok, Soe Vin, 2004 óta kormányfő, Than Sve bizalmasa. Ő állítólag leukémiában szenved. Részt vett Aung San Szu Csi 1990-es választásokon győztes pártjának szétverésében. 2003-ban állítólag ő rendelt el egy támadást az ellenzéki vezető konvoja ellen, ami után újra őrizetbe vették a politikust.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK