Elfekvő fegyverekkel jótékonykodnak a keletiek

Mivel a harmadik világháború szerencsésen elmaradt, az egykori keleti blokk államaiban hatalmas mennyiségű fegyver és katonai felszerelés vált feleslegessé. Az elfekvő készletek engedelmeskednek a piac vastörvényeinek, és oda áramlanak, ahol kereslet van rájuk. A folyamatot néha bűnözői csoportok segítik, de maguk az államok is kereskednek fegyverrel, sőt, néha pár láda kalasnyikovval teljesítik nemzetközi vállalásaikat.

"Azok BTR-60-asok" - azonosította a Kelet-Törökország útjain vonuló hadoszlop járműveit a Süddeutsche Zeitungnak Hans-Christian Reiche, a hajdani NDK szárazföldi erőinek utolsó parancsnoka. Németország újraegyesítetése után ugyanis a Nemzeti Néphadsereg (NVA) fölöslegessé vált fegyvereinek egy részét Törökországnak adták: 300 BTR páncélozott járművet, negyedmillió kalasnyikovot (százmillió lőszerrel) és ezernyi páncélöklöt szállítottak le, ezek most jól jöhetnek a törököknek a kurdok ellen.

A NATO elleni, mindent eldöntő háborúra készülő Varsói Szerződés csapatai hatalmas mennyiségű hagyományos fegyverzetet halmoztak fel (a szerződés megszűnésekor a Magyar Néphadseregnek is több mint 1400 harckocsija volt), amivel a keleti blokk összeomlása után nem tudtak mit kezdeni. A fenntartáshoz sem elég ember, sem elég pénze nem volt az egykori szocialista állomoknak, és a haderőt korlátozó egyezmények is arra kötelezték őket, hogy váljanak meg a tankoktól, ágyúktól és rakétáktól. A megsemmisítés azonban drága mulatságnak bizonyult.

A németek viszonylag gyorsan megoldották a problémát: szétosztották az NVA készleteit a többi volt szocialista állam és Törökország közt. Magyarország is így jutott hozzá néhány - ma pótalkatrészként szolgáló - Mi-24-es helikopterhez, és egy századnyi - ma is használt - L-39 Albatros kiképzőrepülőhöz. Az egyesült Németország ugyanakkor megtartotta és NATO-kompatibilis elektronikával látta el a MiG-29-es vadászgépeit. A románok egy izraeli céggel újíttatták fel MiG-21-es gépeiket, a csehek maguk kísérleteztek hasonlóval. Magyarországon is felmerült a MiG-29-esek felújítása, de az Orbán-kormány inkább Gripenek beszerzése mellett döntött.

A drága felújítás helyett a legtöbb állam a kiárusítást választotta. A világpiacon mindig van kereslet, hiszen a szegényebb államok kénytelenek beérni a nem túl korszerű, de működőképes eszközökkel. Így vándoroltak a hajdani csehszlovák hadsereg T-55-ös tankjai Angolába és Szíriába, az ukránok MiG-27-es vadászbombázói Srí Lankára, a cseh MiG-21-esek Maliba. Szlovákia 1998-ban a Törökországon kívül senki által el nem ismert Észak-Ciprusnak is adott el páncéltörő rakétákat, legújabban pedig a gyors ütemben fegyverkező Grúzia jelentkezett be használt fegyverekért Kelet-Európában.

A Varjag, útban Kína felé

A legnagyobb üzletet Ukrajnának sikerült megkötnie: egy, a szovjet időkben befejezetlenül maradt repülőgép-hordozót, a Varjagot értékesítette - ócskavas-árban. A félkészen is 33 ezer tonna vízkiszorítású, Kuznyecov-osztályú hajót egy hongkongi cég vette meg, hivatalosan azért, hogy kaszinót csináljon belőle Makaón. Miután azonban egy hosszú és veszélyes művelettel hazavontatták, a Varjag egy haditengerészeti bázisra került. Lehet, hogy a kínai flotta nem fejezi be az építését - ezt nemzetközi szerződések is tiltják -, de alaposan tanulmányozzák a szerkezetét, hogy a közeljövőben megépíthessék a sajátjukat.

Helikoptert kokainért

A fegyverek azonban nem csak legális úton kerülnek ki Kelet-Európából. 2001-ben Boszniában például kiterjedt fegyverkereskedő bandára bukkantak az El Mundo című spanyol lap munkatársai, akik egy kolumbiai fegyveres szervezet képviselőinek adták ki magukat. A csoport - amelynek egyik vezetője Veljko Borovina, a háborús bűnökért nemzetközileg körözött Radovan Karadzsics segítője volt - automata fegyvereket és 12 harci helikoptert ajánlott fel a reménybeli vásárlóknak, akiktől a vételár felét kokainban kérték volna. Borovina azt mondta az álruhás újságíróknak, hogy korábban már adott el fegyvereket az IRA-nak is.

Hasonló eredményre jutottak a londoni Sunday Mirror című bulvárlap munkatársai a volt Jugoszlávia több utódállamában. Az újságírók Koszovóban különösebb nehézség nélkül szereztek be 13,5 kiló Semtex robbanóanyagot, amely elegendő lenne a brit parlament vagy negyven utasszállító repülőgép felrobbantásához. Egy belgrádi alvilági csoport az interneten kínált fel nekik géppisztolyokat, páncéltörő gránátokat, aknákat, mindössze 70 ezer euróért.

Az újságírók Horvátországban is szereztek különféle kézifegyvereket, azonban tapasztalataik szerint a fegyverkereskedők paradicsoma Montenegró, ahol bármilyen mennyiségben bármilyen fegyvert lehet szerezni. Innen ráadásul gyerekjáték a fegyverek átszállítása az Adria túlpartjára, az olaszországi Anconába, ahonnan már szabad az út nyugat felé. Magyarországon is számos bűncselekmény esetén merült már fel, hogy az azokhoz használt fegyverek a hajdani Jugoszlávia területéről származnak.

Tankokat segélyként

A kelet-európai fegyverek nemcsak illegális módon juthatnak el a válságövezetekbe. Néhány állam - köztük Magyarország - sajátos hasznosítási módot talált elfekvő fegyverkészleteinek: segélyként adja instabil államoknak. 2005-ben például hazánk 77 darab T-72-es tankot és hozzá való vontató járműveket adott Iraknak, és hasonló adományt küldött Románia is. Idén év elején Magyarország 20 ezer darab hazai gyártású AMD-65-ös gépkarabéllyal támogatta meg Afganisztán védelmi erőit, de még Észtország is küldött 4 ezer kalasnyikovot.

Valahol Afganisztánban

Ugyancsak fegyverszállításokat - többek közt félszáz T-72-est és Gepárd mesterlövészpuskát - ajánlott fel legutóbbi afganisztáni útján Szekeres Imre honvédelmi miniszter. A szükséges felújításokat - amelyek költsége dollármilliókra is rúghat - Magyarország NATO-forrásból szeretné fedezni. A honvédség Irakba és Afganisztánba is küld kiképzőket, akik megtanítják a helyieknek az eszközök használatát.

Az ilyen és ehhez hasonló vállalásokkal a keleti tagállamok NATO-kötelezettségeiknek igyekeznek megfelelni. Magyarországot például folyamatos kritikák érik, amiért védelmi költségvetése mélyen alatta marad a GDP 2 százalékának, amit a szövetség elvár. Jelenleg körülbelül a GDP 1,1 százalékát költjük a hadseregre, és a tervek szerint ez csak nagyon lassan fog emelkedni. Ugyanakkor az ország már így is erején felül vesz részt nemzetközi akciókban, összesen körülbelül ezer katonával. Nem tud tehát további jelentősebb erőket - legfeljebb egy kis elitcsapatot - küldeni például Afganisztánba, ahol pedig a NATO-nak szüksége lenne a csapaterősítésre.

Marad tehát az a megoldás, hogy az elfekvő raktárkészleteket ajánlják fel a Nyugat által támogatott kormányoknak, hogy megerősíthessék saját fegyveres erőiket és előbb-utóbb képesek legyenek megállni a saját lábukon. Ezt azonban a jelek szerint a szövetségesek nem értékelik túl, hiszen Magyarországnak nem kínáltak ingyen vagy akciós áron használt, de a szovjet típusoknál modernebb fegyvereket és járműveket. Csak a nálunk nagyobb erőket mozgósító államok kaptak hasonló adományokat: a lengyeleknek fregattokat, tankokat és helikoptereket, a románoknak C-130-as szállítógépeket adtak a nyugati szövetségesek.