Különcsége feltehetően már iskolás korában kialakult. Bár osztálytársaival jó kapcsolatot ápolt, közeli barátja nem volt. Lelfoglalta a matematika és az opera, amelyet hegedűn játszó édesanyja szerettetett meg vele. A matematikai problémákon kívül ritka, kitűnő operalemezek beszerzése izgatta elsősorban, erre költötte tizenévesen zsebpénzét.

Manapság is - legalábbis tavaly még így volt - előszeretettel jár operaelőadásokra, zenei eseményekre. A The New Yorker őt felkereső riportereit is elvitte magával egy öt órás énekversenyre a szentpétervári konzervatóriumba. A távolról különc férfi, aki nem válaszol az emailekre - az [origo] is hiába küldött neki egyet - és hetekig nem nézi meg a postaládáját, közelről barátságosan fogadta az újságírókat.

Az operaelőadásokat a hátsó sorokból hallgatja, ott a legjobb az akusztika - vallja. Az amerikai riporterek szerint így van ezzel mára a matematikusszakmával is, amelyről nincs túl kedvező véleménye: "Természetesen sok matematikus van, aki többé-kevésbé őszinte. De majdnem mindegyik konformista. Többé-kevésbé őszinték, de elnézik őszintétlenségét annak, aki hazudik" - mondta azzal kapcsolatban, hogy levezetése közzétételét követően két kínai matematikus is kidolgozta ugyanazt, akik maguknak vindikálták a megoldás sikerét.

Etikai lazaság

Visszavonulásával kapcsolatban Perelman egy régi beszélgetést emlegetett a The New Yorkernek, amelyet egy kollégájával folytatott egy sok szakember által tanulmányozott bizonyítás igazi szerzőjének megállapításával kapcsolatban. Mint mondta, csalódott a kolléga ezzel kapcsolatos etikai lazaságán. "Nem azokat tekintik idegeneknek, akik megsértik az etikai normákat. Azokat közösítik ki, akik olyanok, mint én" - idézte az amerikai lap.

"Egyedül szeret lenni. Newtonra emlékeztet egy gondolat iránti megszállottsága, a magányos munka, a mások véleményének semmibe vétele. Newton azonban sokkal barátságtalanabb volt. Perelman kedvesebb, de nagyon megszállott" - mondta róla egyik matematikus kollégája, Mihail Gromov, akivel együtt dolgozott a Sztyeklovban.

És az egymillió dollár?

Perelmannak azonban - még ha vissza is vonult - egy nagy döntése még hátravan, a Clay Matematikai Intézet egymillió dolláros díjával kapcsolatban. A díjat az kaphatja meg, aki bebizonyít egyet a hét milleniumi probléma közül, publikálja és a bizonyítás kiállja a szakmai próbát. Perelman maga ugyan meg sem próbálta megjelentetni a levezetést, ám két tudóstársa könyvet ír a módszeréről. Gang Tian és John Morgan könyve nyomán Perelman alkalmas lehet arra, hogy megkapja az egymillió dollárt. "Addig nem döntök arról, elfogadom-e amíg fel nem kínálják" - mondta ezzel kapcsolatban. Hogy erre sor kerül-e valaha, és mikor, egyelőre nem tudni. A könyv idén megjelent, de a Clay Intézet millenniumi problémákkal foglalkozó honlapján egyelőre semmi sem jelzi, hogy a Poincaré-sejtést megoldották.

Ha következetes, nem fogadja el. "Nagy tettet véghezvinni tiszta szellemmel lehet. Csak a matematikára gondolhatsz. Minden más emberi gyarlóság. Díjakat elfogadni emberi gyarlóság" - mondta róla Gromov.