Beperelik a vérengző amerikai biztonságiakat

Szénné égett áldozatokról, helikopterről lövöldöző amerikaikról tett vallomást a 38 éves iraki Kalaf a vérengzéseiről elhíresült Blackwater biztonsági cég ellen pert indító ügyvédeknek. A most meghallgatott iraki szemtanúk szerint szeptember 16-án az amerikaiak ész nélkül lőttek hatalmas kétéltű járműveikről a reggeli csúcs miatt teli utcára.

A 38 éves iraki Kalaf ugyanúgy indult neki szeptember 16-nak, mint bármely más munkanapnak. A napos időben felvette rendőregyenruháját, és elindult Bagdad egyik legforgalmasabb terére, a Nissour térre. Reggel 7-kor már a többsávos Jarmuk útról érkező forgalmat irányította. Amikor meglátta a hatalmas amerikai kétéltű járműveket, tetejükön a fegyverekkel, azt tette, amit ilyenkor mindig. Megállította a forgalmat, hogy szabad utat adjon a harckocsiknak, amelyekről a két kísérő helikopterről leadott jelek miatt egyértelműen kiderült, hogy a Blackwater biztonsági céghez tartoznak.

15 perc, 17 halott

"Bagdad utcáin teljesen megszokottak a konvojok" - magyarázta Kalaf. De ez a konvoj meglehetősen furcsán viselkedett, egyszer csak hirtelen megfordult, a rossz oldalon bekanyarodott az egy irányból megközelíthető térre, hirtelen megállt, és elkezdett tüzelni. 15 perc múlva 17 iraki halott volt, rengetegen megsebesültek, és egy lángokban álló fehér autóban két, a felismerhetetlenségig összegett test maradt.

A Blackwater a legnagyobb az Irakban is működő 28 biztonsági cég közül, az irakiak között az a kép alakult ki a cég embereiről, hogy agresszívek, és gyakran nyúlnak fegyverhez. Egy amerikai kormányzati hivatal elemzése szerint 2005 óta 195 esetben keveredett lövöldözésbe a Blackwater, ebből 160 esetben a cég emberei lőttel először. És nem ez az egyetlen amerikai magáncég Irakban, körülbelül 30 biztonsági társaság működik az országban, gyakorlatilag mindenfajta képzés és számonkérhetőség nélkül.

"Mint egy horrorfilmben" - írta le Kalaf az amerikai Blackwater biztonsági cég vérengzését. Kalaf az egyike annak az öt szemtanúnak, aki Bagdadból Isztambulba repült, hogy találkozzon Susan Burke és William O'Neil ügyvédekkel. A jogászcsapat a szeptember 16-i támadás áldozatai nevében indítottak pert az amerikai cég ellen.

Egy hatalmas, bajszos ember

Kalaf halkan idézte fel a drámai napot az ügyvédekkel teli szobában. Ahogy a Blackwater-konvoj megfordult előtte, majd hirtelen megállt, "egy hatalmas, bajszos ember állt a harmadik jármű tetején, a levegőbe lőtt". Kalaf végignézett a Jarmuk úton, keresve, hogy mi válthatta ki az esztelen támadást. Egyszer csak egy nőt hallott kiabálni, "A fiam, a fiam". Kalaf odarohant, egy fehér autóban egy nő tartotta a fiát, a teste tiszta vér volt.

A fiú a 20 éves Ahmed volt, orvostanhallgató, osztályelső, az anya sikeres bőrgyógyász volt, három gyerekkel. "Próbáltam segíteni a fiúnak, de az anya túl szorosan tartotta" - mondta Kalaf. "Felemeltem a bal karom a magasba, így próbáltam jelezni a konvojnak, hagyják abba a lövöldözést" - Kalaf abban bízott, ha egy rendőrtől látják ezt a mozdulatot, véget vetnek a vérengzésnek az amerikaiak. Kalaf részletesen leírta, hogyan kuporodott le a kocsi mellé, a jobb karja benn volt, a ballal jelzett, a fegyvere a tokjában, majd hirtelen halálos lövést kapott az anya.

Ezután csak durvult a lövöldözés, bebújt a rendőr bódé mögé, de ekkor már kifejezetten felé lőttek, a bódé ajtaját el is találták, ezután a Jarmuk út felé rohant, biztonságos menedéket keresett több száz másik irakival együtt. Amikor felnézett, látta a felettük cirkáló helikoptereket, ahogy azok is elkezdtek lőni. 15 perc múlva a hatalmas szállítóautók eltűntek. A roncsok közül színes felhők szálltak, a konvoj ajándéka néhány szivárványszínű füstbomba volt.

Úgy gondolták, öngyilkos merénylők

A Blackwater elnöke kongresszusi meghallgatására készülő jegyzetében azt állította, hogy a biztonsági emberek csak viszonozták a tüzet, állítólag "AK-47-es fegyverrekkel támadátk rájuk és azokra az autókra, amelyekről úgy gondolták, hogy öngyilkos merénylők vezetik". Erik Prince azt is írta, hogy az egyik járművüket annyi lövés érte, hogy el kellett vontatni. Prince tagadta, hogy a helikopterről is lőttek volna. A Balckwater elnökének a jegyzetei végül nem kerültek a kongresszus elé, az igazságügyi tárca a meghallgatás előtti napon vizsgálatot indított, és arra kérte az illetékes bizottságot, hogy semmilyen részletet ne közöljön a véres napról. Az elnök vallomása végül a Washington Postban jelent meg.

A szemtanúk vallomásai - köztük Kalafé is - ellentmondanak Prince szavainak. Kalaf állítja, nem látott senkit, aki rátámadott volna az amerikaiakra. Mint ahogy jól emlékszik arra a rettegéssel teli káoszra is, amit a fentről támadó helikopterek okoztak. Kalaf szavait támasztja alá az FBI kiszivárgott jelentése, amely indokolatlannak minősítette a Blackwater támadását, akárcsak a hadsereg illetékes bizottsága, amely kétségbe vonta, hogy a biztonsági cég csak visszalőtt volna. Az iraki kormány semmi nyomát nem találta annak, hogy a biztonságiakat provokálták volna.

Kalaf szavait támasztja alá Hooby vallomása is. A 32 éves bankalkalmazott ebédszünetben leugrott, hogy ajándékot vegyen egy barátja újszülött gyerekének, de a vásárlás félbemaradt, mert a szomszédos piacon - a Blackewater-ügytől teljesen függetlenül - bomba robbant. A férfi épp a dugóban ült a Nisszur tér másik oldalán, pont szemben a Jarmuk úttal, amikor lövéseket hallott. Amikor kipattant a kocsijából, látta a konvojt, a lángoló fehér autót, majd elkezdett kiabálni a többi autósnak, hogy azonnal forduljanak meg. "Két helikopter cirkált felettünk, a gépfegyverek kifele álltak" - írta le a helyzetet Hooby.

Szörnyű fájdalom

A pánikhangulatban Hooby megpróbált elmenekülni, amikor azt vette észre, hogy a konvoj már egész közel volt a háta mögött, és vizes palackokkal dobálták a kocsija tetejét. "Hirtelen szörnyű fájdalmat éreztem a jobb karomban és a bal lábamban, kinyitottam a kocsi ajtaját, és kigurultam." Az autó továbbgurult, majd nekiment egy falnak. "Azt hittem, meghalok" - idézte fel a borzalmas emlékeket a férfi, akin azóta több műtétet is végrejtottak. Akárcsak Kalaf, Hooby se látott semmit és senkit, aki a Blackwater embereire veszélyt jelenthettek volna.

Hajtem, az elégett Ahmed apja és a fehér kocsiban szintén halálát lelő Mohaszin férje a véres pillanatokban épp a családtagjaira várt, hogy felvegyék őt az egészségügyi központnál, ahol dolgozott. Várt, csak várt, majd hazament nélkülük. "Türelmes próbáltam maradni, hívtam őket, de semmi. Azt hittem, hogy a mobilszolgáltatónál van valami gond" - mesélte. Végül is 5 óra körül felhívta a testvérét, aki a Nisszur térhez közeli kórházban dolgozik. Lement a sürgősségi osztályra, majd a hullaházba, ahol megtudta, hogy az összes halottat sikerült azonosítani, kivéve kettőt. Ők teljesen elégtek, a testükből hiányoztak darabok.

A testvér kiment a véres térre, ahonnan felhívta Hajtemet, hogy elmondja neki, megtalálta szénné égett fehér autójukat. Hajtem a fiát a cipőjéből tudta azonosítani - ennyi maradt belőle, a feleségét pedig 20 évi együttélés után a szájában lévő hídból. "Mohaszin volt az én jobbik felem, mindig együtt voltunk, fogalmam sincs, hogyan fogunk tovább élni" - mondta könnyek között Hajtem. "Ahmed volt az első fiam. Mindenki szerette." Hajtemet felkeresték az amerikai külügyminisztériumtól, hogy megtudják, mennyi kártérítést akar. "Azt mondtam, az életnek nincs ára." A hivatalnokok azonban tovább erősködtek, mindenképp egy számot akartak hallani. Hajtem végül azt válaszolta: "Ha visszaadná a szeretteimet, örömmel adnék neki 200 millió dollárt."

A 31 éves Asszadi hirtelen lett családfő, miután a testvérét lelőtték. Asszadi zokogásban tört ki, ahogy a lövöldözésről mesélt. A testvére négy gyereket és a feleségét hagyta maga mögött. Asszadi a család egyetlen kenyérkeresője. Egy másik fiatalember, a 27 éves Abu Hasszam szintén hirtelen lett családfő. Az ő testvérét szeptember 9-én lőtték le a család szőnyegboltja előtt, a támadást szintén a Blackwater számlájára írják. A felesége egy héttel korábban adott életet első gyermeküknek. Ezen a napon még legalább négy irakit lőttek le.

Az amerikai külügyminisztérium 10 ezer dollárt ajánlott fel a szeptember 16-án elhunyt áldozatok családjának. A nevetségesen alacsony összeget a gyászoló hozzátartozók visszautasították. Sokan úgy nyilatkoztak, őket nem érdekli a pénz, csak azt akarják, hogy a bűnösöket megbüntessék. Azonban a Blackwater embereire az a jelenleg is hatályban lévő megállapodás vonatkozik, amelyet még Irak amerikai kormányzótanácsa fogadott el: e szerint az amerikai szerződéses cégek nem büntethetők.

Az Egyesült Államok ügyészsége jelenleg anyagot gyűjt a szeptember 16-i lövöldözésben részt vevők ellen. Ha sikerül, ez lesz az első alkalom, hogy egy amerikai biztonsági céget büntetőjogilag felelősségre vonhatónak nyilvánítanak.