Mi lesz, ha egál eredményt hoz a demokratáknál az iowai jelölőgyűlés és vajon mennyire segíti Jézus a republikánusok két istenes indulóját? Bejegyzés az előválasztások kezdő helyszínéről - Des Moines, Iowa.

Mikor a pilóta bemondta leszállás előtt, hogy a külső hőmérséklet Minneapolisban mínusz 17 fok, akkor arra gondoltam, hogy ilyen közel még sosem jártam az észak-dakotai Fargóhoz, és ha látok terhes rendőrnőt a reptéren, akkor II. János Pálhoz hasonlóan megcsókolom az anyaföldet, mint ő tette ezt pápasága elejének számolhatatlan és szapora külföldi vizitációi során.

Terhes rendőrnő nem volt, a talajcsók elmaradt, viszont ez már az a préri, ahol az emberek egy része meg van győződve arról, hogy az Éden Missouriban van, hogy az indiánok egy része prekolumbiánus szentföldi bevándorlás miatt sziú-héber keveréknyelvet beszél, de a héberre (arámira) nem is volt szükség annyira egyébként. Hiszen, mint egy nemrég a latino bevándorlás miatti iskolai spanyoloktatás szükségét firtató kérdésre egy nebraskai háziasszony azzal válaszolt a televízióban, hogy "Spanyol? Szép nyelv, de kösz nem! Nekem jó az angol, ha Jézusnak jó volt, nekem is jó lesz!"

Az új év első napján a találgatás az, hogy milyen következményei lesznek, ha a három demokrata éllovas (Hillary Rodham Clinton, John Edwards, Barack Obama) hármas egált hoz ki eredményként ezen az első előválasztáson ebben a Lengyelország méretű kukoricamezőn, amely Iowa államot jelenti. A másik irányú találgatás, hogy a sokáig éllovasnak gondolt Giuliani visszaesése esetén mit kezd egymással a két "istenes" republikánus, Mike Huckabee és Mitt Romney. A The New Republic volt főszerkesztője, Hendrik Hertzberg írja a New Yorkerben, hogy amikor George Romney michigani kormányzó 1968-ban megcélozta az elnökséget, akkor mormon vallása csak egy volt az életrajzi adatok sorában. Fiának mostani kampányolásában viszont ez az egyik főmotívum.

Keresztény fundamentalizmus, mint a kor válasza a világ kihívásaira. A két megelőző választáson Busht hatalomba segítő keresztény jobboldalnak ugyanis még nincs hivatalos jelöltje, többen rajtolnak erre a pozícióra, de az említett két úr az esélyes. Huckabee is kemény, mint a vídia, a baptista pásztor és volt kormányzó kérdésre ("Ön szerint csak baptisták jutnak a Mennyekbe?"), úgy válaszolt, hogy sajnos még a baptisták közül sem mindenki jut el oda, ahová minden igazhitűnek célja eljutni. A hit - most úgy tűnik - fontosabb szerepet játszik majd ezen az amerikai választáson, mint az a huszadik században megszokott volt.

Nem olyan kérdések vannak, hogy akkor letüdőzte-e vagy nem-e tüdőzte le. (Obamát megkérdezték azért erről is. Nem büszke rá, hogy kipróbálta, de, ha már a szájában volt a dzsó, akkor le is tüdőzte, hiszen "that was the point", vagyis az volt a lényeg.) Huckabee azt állítja, hogy sört sem ivott soha. Izgalmas gondolatkísérlet belegondolni, vajon a néhai Hunter Thompson mit is mondott volna erről az arkansasiról. Romney kárhoztatja Európát a felvilágosodásért, az "Amerikai Hit" jelszavával vág neki ennek a kalandnak és azt mondja, hogy bárki, aki letérdel az Örökkévaló előtt, az benne szövetségesre talál.

"Jézus elég okos volt ahhoz, hogy soha ne induljon választott tisztségért" - ezt a bölcsességet is Huckabee-nek köszönhetjük, aki ha magyar lenne, biztos mézeskalács-figura lenne, tükörrel a hasán.