Szuperkedd, Kalifornia előtt

Az autópálya-hídon, Richmond és Berkeley között jónéhány tucat fiatal állt napközben, úgy egyharmaduk a délutáni csúcsban Ron Pault éltető táblákat rázott az Oakland-hídra San Francisco felé felhajtani igyekvő autósoknak, a többiek Barack Obamát éltették. Kaliforniában nem nagyon érződött milyen fontos nap is ez az Arany Államnak (és 21 másiknak), meg az amerikai elnökválasztás egészének.

Ám ez csak az utcaképre vonatkozik, a médiában mindent elmosott a szuperkedd, és amennyire ez megítélhető, az emberek is sokat beszéltek politikáról, de nem az utcai kampányolás állt tevékenységük homlkoterében.
Beszéljünk a republikánusokról először!

The Huck is back! Talán ez a legfontosabb eseménye a republikánus előválasztásnak: Mike Huckabee, Iowa (január 3.) óta először tényezővé vált ismét. Hozta saját államát, Arkansas-t, hozta az Appalache-hegység úgyszólván érintetlen természeti szépségű vidékét, Nyugat-Virginiát, aztán Tennessee-t, Alabamát, Georgiát. Jó esélyt teremtett magának, hogy megkerülhetetlen tényező legyen az elnökjelölti csapatok megalakításánál, alelnök-jelölti minőségben. Mitt Romney, aki eddig Michigant hozta (ahol a papája kormányzó volt, és ő is ott nevelkedett, Detroitban), most nyert politikai koronaékszert, Massachussetts-t (amit sose fogok megérteni - az amerikai liberalizmus e fellegvárában miként lehetett ez a csávó kormányzó), aztán nyert Utah-ban, ami nem meglepő, a mormonok zöme ott pergeti dolgos napjait, Coloradót, Minnesottát, Montánát és Észak-Dakotát.

Utóbbiak nagykiterjedésű, kislakosságú, elsősorban fehér populációban erős államok, vadnyugati tradíciókkal, és azzal a hittel, hogy a férfi fegyveresen férfi és akkor szép, ha a kisteherautóját vezeti. Ehhez képest a konzervatív-republikánusok, közülük is a szélsőrepublikánus rádiós talk-show műsorvezetők által gyűlölt elpusztíthatatlan kelta hős, skót rablólovag, a mára már úgyszólván elfelejtett George W. Bush 2000-es kihívója, John McCain megnyerte a többi államot. Nagyokat, mint New York és New Jersey, középnagyokat, mint saját államát, Arizonát, Illinois-t, aztán kicsiket, de értékeseket, mint Connecticut. Kérdés, hogy McCain össze tudna-e bútorozni Huckabee-vel, hogy párosban küzdjenek majd tovább? Úgy néz ki, a szuperkedd náluk sem hozott döntést - mindenki azt mondja: küzd tovább, és nem akármilyen államok vannak még hátra: Pennsylvania, Ohio, és a maradékból a legnagyobb: Texas.

Beszéljünk most a demokratákról is!

Január 29-e (Dél-Karolina) után John Edwards kiszállt a versenyből, igaz, eddig egy szót sem szólt híveinek, kit is fog ő maga támogatni. Talán most, a Szuperkedd után megszólal. Támogatókról szólva Barack Obama az elmúlt időszakban nem éppen apróvadakat gyűjtött: Edward Kennedy szenátort, a volt elnök, JFK lányát, Caroline Kennedyt, és még egy családtagot, Maria Shrivert, aki a kaliforniai kormányzó, Arnold Schwarzenegger felesége.

A támogató flottafelvonulásokról és ezek feltételezett hasznáról már volt szó ezeken a hasábokon. A feltételezett haszon egyenlőre késésben van. Massachussetts-t, a Kennedyek ősi fészkét, és a Heinz-vagyonba benősült (tehát kecsup-milliárdos) John Kerry székhelyét Hillary Clinton simán megnyerte. Érdekesség, hogy Obama elhozta a hófehér prériállamokat, hogy ne mondjuk azokat, melyek Iowa körül vannak: Minnesotát, Észak-Dakotát, Kansast, kicsit távolabb Idahót, Montanát. A presztizses Észak-Keletről Connecticutot és Delaware-t, de nem tudott beleszólni a versenybe New Yorkban és New Jersey-ben, Hillary simán nyerte őket. Lots of race and gender involved - mondja valaki a tévében, és tényleg, Kaliforniában - mikor e sorok íródnak, még nincs végleges eredmény, de Hillary vezet - fehérek és feketék voksoltak Obamára, míg a nagyszámú latino (spanyolajkú) és ázsiai-amerikai közösség inkűbb Clinton szenátort választotta.

Lesz még min rágódni a következőkben.