Nem férnek a magyar cégek az iraki tortához

Magyarország iraki szerepvállalásában a kormány részéről fontos érv volt, hogy a legyőzött ország újjáépítésére szánt amerikai dollármilliárdokból magyar cégek is jócskán részesednek majd. Irak azonban nem hozott sikert nekik. A reménykedő vállalatok gyorsan szembesültek vele, hogy az amerikai és közel-keleti üzletemberek egymás között osztják el a megrendeléseket, és a többségre csak munkásként lenne szükség, mert - egyik forrásunk szerint - az amerikaiak nem szívesen mennek oda meghalni.

"Az iraki újjáépítés érdekében zajló kuvaiti nemzetközi kiállításon 19 magyar vállalat vesz részt, amelyek jó esélyekkel pályázhatnak megrendelésre" - jelentette ki 2004 januárjában Tóth Tamás akkori külügyi szóvivő. Egy szintén 2004-es honvédségi tanulmányban pedig - amely az Irak Cimic jegyzőkönyve címet viseli - az olvasható: "Irak katonai megszállását követően Magyarországnak és a magyar vállalatoknak számos lehetősége van a konfliktus rendezésében és az újjáépítésben".

A magyar cégeket össze kellett kapcsolni az iraki üzleti lehetőségekkel, ezzel kezdett el foglalkozni az érintett minisztériumok felkérésére egy közhasznú szervezet, az ITD Hungary, amely külön Iraki Újjáépítési Koordinációs Irodát hozott létre. Az iraki újjáépítés óriási üzletnek ígérkezett, hiszen több milliárd dollár amerikai forrás elosztásáért futhattak versenyt az iraki háborúban többé-kevésbé szerepet vállaló országok üzletemberei.

Az ITD Hungary színvonalas magyar szigetet szervezett a 2004 januári kuvaiti expóra, amely - elvileg - arra volt hivatott, hogy minden, az újjáépítésben érdekelt cég megtalálhassa számítását - és a megfelelő üzlei partnert. Az [origo] az expón részt vevő magyar cégeket kérdezte, milyen sikerrel jártak - egy-két kivételtől eltekintve mindannyiuknak kudarccal végződött a sokat ígérő vállalkozás.

"Legalább láttuk Kuvaitot"

"Láttuk Kuvaitot, megismerkedtünk kellemes emberekkel" - ennyi volt az expó haszna Bognár József, a kommunikációs antennákat fejlesztő Carant Antenna Kft. vezérigazgatója szerint. "Egy kis magyar cég nemigen tud labdába rúgni kint, nem is tudtunk piacközelbe kerülni. Sokszor itt is olcsóbb kínai termékeket vásárolnak" - tette hozzá.

Bár a szigetelőket gyártó FCI Furukawa Kft. kapott ajnlatot egy nagy amerikai cégtől lerombolt vezetékek helyrehozására, végül mégis kiderült, hogy "a legkevésbé sem kelet-európai szállítókra építettek" - mondta az [origo]-nak Bodócs József, a cég kereskedelmi vezetője. Végülis egyértelmű, hogy amerikai pénzből főleg a saját cégeiknek juttattak üzletet - mondta. Szerinte főleg nem irakiak keresték az expón a lehetőségeket, hanem szaúdi és más közel-keleti vállalatok, "legkevésbé az irakiak voltak komolyan vehetők". Pedig a cég szívesen szállítana, ha lenne megbízható partner, és információ.

Másoknak az óriásberuházásokba alvállalkozóként való beilleszkedés bizonyult vállalhatatlan feladatnak. "Komplett tendereket írtak ki, de a feltételek között volt például, hogy aknátlanítást kell végeznie az alvállalkozónak. Mi ilyet nem tudtunk bevállalni" - magyarázta Surányiné Sánta Judit, a Graboplan Sátorgyártó Kft. munkatársa. A cég ezzel szembesülve félretette az Irakkal kapcsolatos reményeit. Igaz, azóta Katarban, az Emirátusokban, Kuvaitban sikerült üzleteket kötniük.

"Ez egy eléggé belterjes piac" - mondta lemondóan az egyik cég névtelenséget kérő munkatársa. Szerinte szinte kizárólag egymásnak szállítanak az iszlám világ, India, Pakisztán vállalatai, és Kína is kacsingat a térség felé. Az újjáépítésben emellett mindenhol csak amerikai cég van, még angol, francia is alig - mondta. "Különben is, újjáépítés ott akkor kezdődik, ha végre béke lesz, ez a véleményem" - tette hozzá.

"Nem szívesen megy oda meghalni"

"Nem véletlenül jött az ITD Hungary-hez a Bechtel amerikai fővállalkozó" - mondta egy, az újjáépítésbe való beszállással kacérkodó, névtelenséget kérő forrásunk. (A Bechtel az újjáépítésben érdekelt egyik legnagyobb amerikai óriáscég - lásd keretes írásunkat.) Toborozni próbáltak munkásokat, mérnököket iraki munkára, hiszen "egy amerikai nem szívesen megy oda meghalni" - mondta forrásunk, aki szerrint beszédes, hogy a Bechtel nem merte kiírni az iraki alvállalkozója nevét, mert "attól félnek, hogy baj lesz azzal a vállalattal". "Naponta meghal ötven ember, ki garantál ott bármit?" - kérdezte. Szerinte az üzletkötésnek semmilyen feltétele nem adott, ha az ember szerződik egy iraki céggel, lehet, hogy az másnapra már nem is létezik - zárolják, vagy felrobbantják az irodáit.

Több cégnek 2004-ben még úgy tűnt, hamarosan béke lesz, győznek az amerikaiak, és nyugodt körülmények között kezdődhet az újjáépítés. A számítás nem vált be, abban az évben megsokasodtak a merényletek. Egy magyar munkás - a mobilvécégyártó Toifor alkalmazottja - is meghalt Irakban 2003 novemberében. A győri fiatalembert az akkori információk szerint amerikai katonák lőtték le tévedésből. A próbálkozó magyar cégek vezetői közül többen úgy vélik: talán egy magyar vállalat sincs arra felkészülve, hogy háborús körülmények között dolgozzon.

A Kuvaitban szintén kiállító Kőolajvezetéképítő Zrt. vezérigazgatója szerint csak akkor hajlandóak Irakban dolgozni, ha teljesül két feltétel: az első a gazdasági kockázat csökkenése - tudni akarják, hogy konkrétan ki a megrendelő és ki fizet a munkáért. Emellett semmiképpen nem szeretnék kockára tenni az embereik életét. A cég nem véletlenül óvatos: évtizedekkel ezelőtt még gázvezetékeket épített Irakban, ekkor azonban kitört előbb az iraki-iráni háború, majd a iraki-kuvaiti háború. "Azóta nem voltunk ott" - mondta a vezérigazgató. "Istenigazából nem tud ott dolgozni senki sem, az amerikaiak sem sok mindent építettek ott újjá" - tette hozzá.

"Megérné a próbálkozás"

Bár direkt üzletük Irakban nincs, a Ganz Transelektro Villamossági Zrt.-nek több iraki projektje is működik. Amerikai vállalatokon keresztül szállítanak villamosipari berendezéseket, és tervezési munkát is végeznek - tudta meg az [origo] a cég ügyvezetőjétől, Sarlós Tibortól. A vállalat mégsem sajnálja, hogy nem kötött közvetlenül üzletet - az infrastrukturális beruházások ugyanis az iraki merénylők kedvelt célpontjai, így ezeket a területeket különösen keményen védeni kell. A biztonságtechnikai költségeket pedig nem sokan vállalják szívesen. Sarlós szerint emiatt mindenképpen előnyösebb szerződést kötni egy amerikai fővállakozóval.

Bár a cég Irakba irányuló szállításai összforgalma elenyésző részét adják, azért lenne fontos mégis mielőbb megjelenni Irakban a magyar cégeknek - mondta a cégvezető -, hogy a háború után az elsők között tudják kihasználni a kínálkozó lehetőségeket.

Három magyar megrendelés

Az elmúlt négy évben a Larus, az ATCO és a Toifor magyar vállalatok kaptak közvetlen megrendeléseket Irakban - közölte az ITD Hungary az [origo]-val. A Toifor mobilvécé-üzemeltető - bár illetékest a cégnél nem sikerült elérnünk - honlapja szerint még mindig jelen van Irakban. Külföldi ügyfelei között szerepel a NATO és a brit hadsereg mellett az iraki honvédelmi minisztérium és a Bechtel is.

"A biztonsági helyzet Irakban nem javult olyan mértékben az elmúlt években, hogy magyar vállalati képviselők felvállalják a kiutazással járó kockázatokat", ez pedig az üzletszerzést komolyan megnehezíti - közölte az ITD Hungary. A cég szerint számukra is könnyebb lesz üzleti ajánlatokat találni a térségben, ha végre javulnak "az iraki üzleti környezet felétetelei és a cégek biztonsággal tudnak ott piacra lépni". Az ITD Hungary ugyanakkor jelenleg is foglalkozik az iraki lehetőségek keresésésvel - annak ellenére, hogy az egykori Iraki Újjáépítést Koordináló Iroda azóta csendben megszűnt.