Kígyóból kormányfő - ki az a Hasim Thaci?

2008.02.17. 20:54

Csendes ellenállóként kezdte, aztán tanulni kezdett, fegyvert fogott, szerbellenes pogromokat szervezett, hogy végül politikussá szelidüljön és kikiáltsa Koszovó függetlenségét. Hasim Thaci koszovói kormányfő körüljárta a koszovói függetlenségi harc minden oldalát.

Kígyó volt a mozgalmi neve a nyolc éve még géppisztollyal a kezében szerb rendőrökre, katonákra vadászó koszovói miniszterelnöknek, Hasim Thacinak, aki meghatározó szerepet játszott a tartomány függetlenné válásának előkészítésében és vasárnapi kikiáltásában.

A terepszínű katonai öltözéket viselő, szemét állandóan sötét napszemüveggel takaró, rettegett gerillavezérből mára elegáns és konszolidált politikussá vált Thaciról keveset lehet tudni - írja az MTI. Ami biztos: Hasim Thaci 1968. április 24-én született Koszovó középső, Drenica nevű részén, egy Brocna nevű kis faluban. Már tízenévesen, a pristinai egyetem filozófia és történelem szakos hallgatójaként a szerbekkel szembeni - akkor még békés ellenállás - aktivistája lett, s 1991-re az albán egyetemisták szövetségének vezetőjévé választották.

Fiatal értelmiségi pályakezdőként 1995-ben Svájcba ment - ott él az egyik legnagyobb létszámú nyugat-európai albán közösség -, s a Zürichi Egyetemen folytatott történelmi és politológiai tanulmányokat.

Hazatérése után, 1997-ben ő lett a Kígyó, az Ibrahim Rugova - a koszovói függetlenségi gondolat atyja - által vezetett csöndes, békés albán ellenállásnak hátat fordító, a fegyveres harcot előnyben részesítő Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) egyik legelismertebb vezetője.

Az albánok körében legendás hőssé vált. Szerb rendőrök és katonák elleni rajtaütésekben is kitüntette magát, de intelligenciája, képzettsége rövid idő alatt a külvilággal tárgyalni tudó politikai vezetővé tette.

Állítólag szerbekre vadászott

A Párizs közelében lévő Rambouillet-ban 1999-ben folytatott béketárgyalásokon már ő képviselte az UCK-t, és kőkeményen alkudozott: nem volt hajlandó aláírni a koszovói rendezésről szóló megállapodást, mert az nem irányozta elő a dél-szerbiai tartomány sorsáról szóló népszavazást. Akkor még háromszor annyi szerb élt Koszovóban, mint ma, a később Thaci által is vezetett pogromok után, de az albánok már akkor is kétségtelenül többségben voltak.

Aztán megváltozott valami. Néhány hosszú, Madeleine Albright akkori amerikai külügyminiszterrel folytatott beszélgetés után Thaci hazautazott Koszovóba, pár napig tárgyalt harcostársaival, majd Párizsba visszarepülve mégis aláírta a megállapodást. Ez azonban mégsem léphetett életbe, mégpedig azért nem, mivel a magát súlyosan elszámító Slobodan Milosevic jugoszláv elnök nem vonta vissza Koszovóból a szerb rendőri és katonai erőket.

Ekkor következett Szerbia 78 napig tartó, Belgrád megadásához vezető NATO-bombázása, amely után Thaci már mint igazi politikus bukkant fel (igaz, még terepszínű öltözékben). Ő volt az irányítója a koszovói gerillahadsereg gyors reagálású, könnyű fegyverzettel ellátott erővé történő átalakításának.

Nyakkendőre cserélte a fegyvert

Thaci idővel polgári öltözékre váltott, s öltönyben, nyakkendőben megalakította a Koszovói Demokrata Pártot (PDK). Gerilla múltját nem feledte, neve rendszeresen felbukkant a gyújtogatások, demonstratív gyilkosságok által kiváltott első - akkor már nemzetközi felügyelet mellett lezajlott - szerb menekülési hullám előidézői között.

Mikor politikusként is meg akarta méretni magát 2000-ben, vesztett Ibrahim Rugovával szemben, majd 2001-ben ismét, s utána is mindig, egészen a tavaly november 17-én tartott választásig. De mindig az élvonalban maradt, ellenzéki vezetőként sem lehetett kihagyni a Koszovó jövőjéről szóló tárgyalásokat folytató csapatból.

Egyszer botlott csak meg: 2003-ban, Ferihegyen pár órára feltartóztatták, mert egy gyilkosságokért 1999-ben Pristinában kiszabott - senki által soha nem érvénytelenített - ítélet alapján nemzetközi elfogatóparancs volt érvényben ellene. A félreértés néhány gyors telefonhívás után azonban tisztázódott, s Hasim Thaci folytathatta útját.

KAPCSOLÓDÓ CIKK